Próbáljuk elfogadni az elfogadhatatlant. Október 7-én tragikus hirtelenséggel, váratlanul itt hagyott bennünket, családját, barátait, kollégáit, tanítványait, betegeit Dr. Kadocsa Edit, a Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-, Gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinika nyugalmazott docense, a MAKIT sok évtizeden át rendkívül aktív vezetőségi tagja.
A tényeket az Egyetem megemlékezéséből is megismerhetjük. Szegeden született 1950. június 7-én. A szegedi Radnóti Miklós Gimnázium francia tagozatán érettségizett kitűnő eredménnyel. 1974-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem általános orvosi karán diplomázott „Sub auspiciis Rei Publicae Popularis” kitüntetéssel. Végzéstől egészen nyugdíjba vonulásáig a SZOTE Fül-, Orr-, Gégészeti- és Fej-nyaksebészeti Klinikáján dolgozott különböző beosztásokban, klinikai igazgató helyettesi pozíciót is betöltött. Alapszakmáján kívül allergológia és klinikai immunológiából is szakvizsgát szerzett. Kezdetektől fő érdeklődési területei az allergiás rhinitis, valamint az orrmelléküregek endoszkópos műtéti lehetőségei voltak. Választott és rendkívül magas szinten művelt területén új diagnosztikus módszereket vezetett be, vezető szerzője és szerkesztője volt a rendszeresen megújuló szakmai irányelveknek, előadója a továbbképzéseknek. Könyvet, könyvfejezeteket írt, hazai és nemzetközi folyóiratokban jelentek meg közleményei. Elévülhetetlen érdemeit 2006-ban Ónodi Adolf emlékéremmel ismerte el a Rhinológiai szekció. A MAKIT vezetőségének több cikluson keresztül volt igen aktív tagja és férjével, a kiváló gyermekgyógyásszal, gyermektüdőgyógyásszal, Dr Bittera Istvánnal kongresszusaink rendszeres résztvevője. Nyugdíjba vonulását követően még közel tíz évig operált, gondozta a betegeit, majd a COVID járvány idején teljesen visszavonult és a családjának élt. 48 évet éltek boldog házasságban, nevelték két gyermeküket, Ágnest és Ádámot, majd három fiú unokájuk nevelésében is aktívan részt vett szerető nagymamaként. A család szíve és motorja volt egy személyben. Hirtelen, tragikus halála sokkolta a családot, a barátokat, a korábbi betegeket, kollégákat és tanítványokat egyaránt. Hiánya pótolhatatlan űrt hagy.
Mindannyiunk vesztesége óriási, de talán megbocsájtják, ha személyes fájdalmamról is szólok. 14 éves korunk óta ismertük egymást, gimnáziumi osztálytársak voltunk, pályánk is rengeteg ponton kapcsolódott egymáshoz. Főként az utolsó években igen szoros barátság kötött össze bennünket, a két házaspárt. Sok közös program, kirándulások, utazások, síelések és rengeteg őszinte beszélgetés mélyítették barátságunkat. Az utolsó hétvégét is együtt töltöttük, ahol örömmel számolt be a néhány nap múlva esedékes „anya-lánya” rövid utazásról, amely során hirtelen rosszul lett, és már nem tudtak segíteni rajta.
Drága Edit, már biztosan ott vagy, ami hited és egész életed alapján megillet, de földi hiányod nehezen viselhető. Emléked mindig megőrizzük! Nyugodj békében!
Novák Zoltán
