A patyolattiszta Vénusz utcai rendelőben Csepelen, a kora délutáni nagy csöndben beszélgetünk Oláh Ilona doktornővel. –Hogyan határozta el, hogy diabetológus vizsgát tesz?
–Még mint kórházi belgyógyász sok cukorbeteggel találkoztam, akkor kezdtem beleásni magam a diabetológia rejtelmeibe. Amikor családorvos lettem, szükségét éreztem a diabetológus képesítés megszerzésének is. Itt, az alapellátásban, ha a betegnél a panaszok, a rizikóállapot alapján vagy a laborvizsgálat során a diabétesz legkisebb gyanúja is felmerül, részletesen kivizsgáljuk. Az eset súlyosságának megfelelően kezeljük és oktatjuk.
–Véleménye szerint miért fontos, hogy a családorvosok értsenek a diabéteszhez?
–Azért, mert sok a cukorbeteg és a szövődmények révén súlyos betegséggel állunk szemben. Azért is, mert sok olyan ember van, akiről még nem tudjuk, de kiderül, hogy a betegség elő-állapotában szenved. Csaknem minden ötödik hozzánk forduló embernek valamilyen kapcsolata van a diabétesszel. Más miatt panaszkodik, és kiderül, hogy cukorbeteg, vagy legalábbis veszélyeztetett. A családorvosnak ahhoz, hogy képes legyen jól kezelni a betegeit, meg kell ismernie a diabetológiai szakmai alapelveket, a legmodernebb tudományos eredményeket, és ezeket alkalmaznia kell a mindennapi gyakorlatban.
VIDEO
–Néha nem jut elég idő az alapellátásban egy-egy betegre, a diabéteszes betegek oktatása pedig időigényes. Hogyan oldja meg?
–Főleg influenzaszezonban kevés, néha csak néhány perc jut egy-egy betegre. Természetesen vannak, akik több időt igényelnek, ilyenek a cukorbetegek is. Velük főleg a rendelési időn kívül tudunk foglalkozni, és nagy szerencsénk, hogy az itt dolgozó 9 családorvos közösen tudott alkalmazni egy dietetikust, aki diabétesz-edukátor is. Nagy szükség van rá! A frissen felfedezett cukorbetegekkel foglalkozik, és a régebbi, gyakran elmaradozókkal is. Külön előjegyzésre jönnek hozzá a betegek, meghatározott „rendelési ideje” van. Minden tudnivalóra tanítja a hozzáfordulókat, a diétától a vércukor-ellenőrzésig és lábápolásig. A rizikóalapú Findrisk szűrővizsgálatba is „besegít”.
–Mi adta az ötletet, hogy legyen az MDT-n belül családorvosi munkacsoport is?
–Már 60 családorvos van, akik diabetológiai képesítést szereztek, főleg azok, akik korábban belgyógyászként dolgoztak és erre a szakvizsgára építették rá a diabetológiai tudást. Most jött el az ideje, hogy mi, diabetológus családorvosok megalakítsuk munkacsoportunkat. Az MDT vezetősége támogatja, a Dunántúli Diabetes Hétvégén az MDT közgyűlése reményeink szerint megszavazza, és április 16-án, 16.30-kor meg is tudunk alakulni.
–Milyen célokat tűztek maguk elé?
–Nem az a cél, hogy csak mi, diabetológus családorvosok legyünk a munkacsoportban, hanem hogy magunk köré gyűjtsük azokat a kollegáinkat is, akik érdeklődnek a diabétesz iránt. Egyik célunk tehát: terjeszteni a tudnivalókat. Ehhez szeretnénk évente néhány összejövetelt szervezni, hogy megbeszéljük egymással a problémákat.
–Problémák pedig vannak.
–Igen. Most például az új OEP többlet-finanszírozási rendszer. Második, és nem kisebb célunk, hogy a családorvosokat érintő aktuális szakmapolitikai kérdésekben is állást foglalhassunk. Ehhez MDT-munkacsoportként nagyobb a súlyunk.
–Mi az új pontozási rendszer lényege?
–Részben a szűrés-gondozás minőségét, részben a gyógyszerrendelési szokásokat, valamint a szakellátásba utalás arányát értékelik. Az a cél, hogy a családorvos minél jobban, minél olcsóbb gyógyszerekkel, lehetőség szerint a szakellátás igénybevétele nélkül, saját hatáskörben megoldja a problémákat. Ez első látásra nagyon szimpatikus, a családorvosokat elismerő törekvés, ugyanakkor az indikátorrendszer olyan bonyolult, hogy első olvasásra fogalmam sincs, hogy fogunk vele dolgozni. Pontozni fognak minket a teljesítményünk alapján, és büntetőpontot kapunk, ha szakorvosi rendelőbe küldjük a beteget. Vegyük például a saját esetemet: ha bizonyos tablettát vagy inzulint szeretnék a betegemnek felírni, beküldöm a diabetológiai szakrendelésre (ahol egyébként másodállásban dolgozom), és javaslatot kérek tablettára vagy inzulinra, amit én családorvosként nem írhatok fel. De ez már szakrendelőbe utalás, amiért büntetőpontot adnak. Én alapból nem írhatom fel belgyógyász szakorvosként és diabetológus végzettséggel, csak a szakrendelőben dolgozó szakorvos javaslatára tehetem ezt meg. Ez 60 diabetológus családorvos problémája, pont azé a hatvané, akik a szakellátás igénybevétele nélkül, a legjobb diabetológiai ellátást tudnák megvalósítani a saját praxisukban, esetleg a szomszédos praxisokkal szövetkezve, valamiféle csoportpraxis formájában. Mindez nagyszerűen illeszthető lenne az egészségügyi kormányzat azon törekvéséhez, hogy a családorvosi praxisokban minél teljesebb körű ellátás valósuljon meg. Ha eltekintünk a 60 diabetológus családorvos problémáitól, rajtunk kívül van még közel 6000 családorvos, akik e nélkül a képesítés nélkül dolgoznak. Ők is, ha korszerű terápiát akarnak és korszerű ellátást a betegeiknek, akkor elesnek a többletfinanszírozástól, hiszen szakellátást vettek igénybe. Nyilván pár hónap alatt ki fog derülni, hogy ez az új indikátorrendszer miként működik, mik benne a jó elemek, és a rosszak.
–Valószínűleg a rendszer nem tud ilyen különbségeket tenni.
–Több más mellett ezért tartom fontosnak a családorvosi munkacsoport megalakítását, hogy ne csak egymás között vitassuk meg, vagy „ellenzékieskedjünk”, hanem azt mondhassuk, itt vagyunk mi hatvanan, MDT-minősítéssel, és úgy gondoljuk, hogy ennek a minőségbiztosításnak ez és ez az eleme nem jó, kérjük, hogy ezen változtassanak.
–És törekvéseik szerint lesznek diabetológus háziorvosok még többen és többen.
–Igen, azt szeretnénk. És éppen azért lehetne velük együtt a családorvosi praxisban kiteljesíteni a cukorbetegek ellátását, mert ehhez nem kell túl sok eszköz. Ehhez szív kell és meggyőzőerő. A beteg meg szívesebben és gyakrabban jön ahhoz az orvoshoz, aki a családját is ellátja és az ő összes búját-baját ismeri.
Szőke Mária 
PÁLYÁZATOK 
