„Legfontosabbnak a betegutak tisztázását, lerövidítését és járhatóvá tételét tartom” – hangsúlyozza dr. Fulcz Ágnes, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Nonprofit Zrt. belgyógyászati osztályának részlegvezető főorvosa, aki egyben a Belgyógyászati, Diabetes és Anyagcsere Centrum főorvosa is. Krízisállapotok kezelése című kerekasztal-megbeszélésükhöz kapcsolódóan a szakmák közötti párbeszéd fontosságáról, a területi ellátás tapasztalatairól, illetve az első ellátás jelentőségéről is kérdeztük.
– Miért van szükség ilyen típusú kerekasztal-megbeszélésekre? – A kerekasztal célja a diabéteszes krízisállapotok interdiszciplináris megközelítése. Tekintve, hogy gyors időfaktorú, kóros állapotokról van szó, különösen a hypoglykaemiát nézve, fontos olyan konszenzus teremtése, amely a különböző szakmák relatíve szűkebb körben kialakított protokolljait egymással szinkronizálja. Különösen fontos ez azért, mert napjainkban az orvostudomány töredezettebbé vált, és a szakmák a maguk elefántcsonttornyába zárkózva, szigorúan csak a saját szempontjaikat és kompetenciájukat figyelembe véve cizellálják teendőiket. Némi túlzással élve, aki a békát fejlődésének csak egy adott szakaszában szemléli, nem is érti, hogy az éppen úszkáló vagy éppen ugráló lény élete egy másik szakaszában teljesen eltérően tud viselkedni.
– A szakmák közötti párbeszéd jár valamilyen konkrét előnnyel? – A diabéteszes krízisek számtalan olyan kérdést vetnek fel, amelyben az egymás területének megismerése és megértése olyan szakmai együttműködést eredményezhet, amellyel ezen állapotok sokszor megelőzhetők. Máskor pedig a belőlük eredő egészségkárosodás, életminőség-romlás, munka és költség jelentősen redukálható.
– Az ön számára volt meglepő tanulsága az előkészítő egyeztetéseknek? – Mint koordináló diabetológus fontosnak tartom, hogy a kerekasztal előkészítése kapcsán megtörtént egyeztetések vitáit, műhelymunkáit, illetve ezek eredményét, akár a szakmák ütközését is minél szélesebb kör megismerhette.
– A területi ellátás tapasztalatai mennyiben illeszkednek szervesen a kórházi munkához? – A hypoglykaemia széles és gyakori köréből kiragadtuk a külső segítséget igénylő súlyosabb állapotokat, a hallgatóság megismerhette az Országos Mentőszolgálat ezzel kapcsolatos protokolljait, munkaszervezési elveit. Jól érzékelhető az a dinamizmus, amellyel a kórkép jellegéhez alkalmazkodva a helyszíni sürgősségi ellátás a leggyorsabban odajuttatható, a még elégséges kompetenciát helyezi előtérbe a lassabban elérhető, magasabb kompetenciával szemben. Konkrétan, minden mentőgépjármű fel van szerelve vércukormérő készülékkel, és a mentőápolók akkreditáltak glukózinfúzió adására is. Mentőtiszt, illetve orvos közreműködésére az esetek jelentős részében nincs szükség, de az Országos Mentőszolgálat hierarchikus rendszere alapján bármikor elérhető.
– A cukorbetegek kríziseinek ellátásában tudomásom szerint régebben a belgyógyászok tevékenykedtek. A sürgősségi ellátás mit tud hozzátenni az eddigiekhez? – Rendszerbe van állítva a glukagon. Bízom benne, hogy a járó- és fekvőbeteg-ellátás szintjén is adottak ezek a lehetőségek. Az intrahospitális sürgősségi ellátás kapcsán megismertettük hallgatóinkat e fiatal diszciplína gondolkodásmódjával, és olyan, valljuk be, nem minden egészségügyi dolgozó számára ismert, kicsit misztikus tevékenységgel, mint a triage és az azt végző triage-nővér kompetenciája.
– Minden diabéteszes krízisbeteg ellátásában a hangsúly az első ellátáson van? – A sürgősségi ellátás gondolkodásmódja alapvetően az időfaktor fontosságán, a hatékonyságon, racionalitáson alapszik, hasonlóan a területi sürgősségi ellátáshoz, de itt már számukra is igénybe vehető a kórházi diagnosztikus és konziliáriusi háttér. Amíg a hypoglykaemiás krízisállapotok ellátása optimális esetben a területen, illetve a pre- és intrahospitális sürgősség keretében megtörténik, addig a diabéteszes ketoacidózis és a hiperozmoláris kóma ellátásában már a kórház más osztályainak is jelentős szerep jut. Ezen állapotok sürgősségi ellátásával párhuzamosan felmérésre kerül az is, hogy mely osztályon történhetnek a leghatásosabban és a leghatékonyabban definitív ellátások. Nyilvánvaló, hogy ezen diabéteszes krízisállapotok megfelelő személyzeti és instrumentális feltételeket igényelnek, amelyekre kórházunkban a központi intenzív osztály, illetve a belgyógyászati szubintenzív részlegek alkalmasak. Világossá válik a közöttük való döntés logikája, illetve betekintést nyerünk az ellátás prioritásaiba, a lehetséges hibák és szövődmények elkerülésének műhelytitkaiba.
– Mint diabetológus nem érzi kívülállónak magát a betegellátás sürgősségi-intenzíves megközelítésében? – Mint a diabétesz járóbeteg-ellátásában és fekvőbeteg-osztályon is dolgozó, ügyelő orvos legfontosabbnak a betegutak tisztázását, lerövidítését és járhatóvá tételét tartom. A nemzetközi szakirodalom is kiemelkedően fontosnak és nem utolsósorban gazdaságosnak találta az edukációt, valamint a beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti szoros, elérhető és bizalmi jellegű kapcsolatot. A diabéteszes ketoacidózis infekció által kiváltott formájában a beteg megfelelő, folyamatos képzésével, a rossz beidegződések átalakításával, a diabetológiai tudás és tapasztalat rendelkezésre bocsátásával a hospitalizáció a jelenleginél gyakrabban lenne kivédhető. Az inzulinnal kezelt diabéteszes betegeink számára tartott bentlakásos tanfolyamok is bizonyították, a páciensek megfelelő képzésével a krízisállapotok megelőzhetők, az enyhe hypoglykaemiák korai felismerésével, kezelésével a súlyos hypoglykaemiák elkerülhetővé válnak. Ugyanez igaz az idős, 2-es típusú diabéteszes betegek hozzátartozóinak edukálására, de valljuk be, ez ma még számunkra is csak a jövő csillogó lehetősége.
Szabados Judit
PÁLYÁZATOK 
