Visszatekintve az elmúlt - elnökként töltött - időszakra, mi volt a legnehezebb feladat? Milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, amikor elvállalta ezt a nemes, ugyanakkor nagy felelősséggel járó feladatot?Elnöki ciklusom megkezdésekor célul tűztem ki a társaság gazdasági helyzetének rendezését, a képzés, továbbképzés, kutatás, betegoktatás és az ellátás feltételeinek javítását, a diabetológus licenszképesítés megvalósítását, a diabetes szakápolóképzés megtartását, bizonyos hiánypótló képzések létrehozását, a Nemzeti Diabetes Program megvalósulásának elősegítését, a betegszervezetekkel való kapcsolat fejlesztését és alapvetően azt, hogy az MDT – szakmai, tudományos értelemben - a hazai diabetológia megkerülhetetlen tényezője legyen. A célkitűzések döntő hányadát úgy érzem, hogy sikerült megvalósítanunk, azonban a Nemzeti Diabetes Program előrehaladásában és a betegszervezetekkel való kapcsolatok erősítésében csak részeredményeket értünk el. Az MDT mindig úgy látta, hogy a cukorbetegek ügyének előrevitele össz-társadalmi ügy, tehát az egészségügyön kívül abban a társadalom szinte minden szférájának dolga és feladata van. Magam úgy képzeltem, hogy a Nemzeti Diabetes Program, melyet az MDT 2011-ben megalkotott – más népegészségügyi programokkal együtt - a Semmelweis Tervhez csatlakozva fog megvalósulni. Mint ismeretes, a Semmelweis Terv csak terv maradt, így a mi programunk sem tudott abban a formában létrejönni, ahogyan azt szerettük volna. Itt a jövőben érzésem szerint még számos feladatunk lesz, a jelenlegi kormányzati elképzelések erre engednek következtetni - utalnék itt a WHO krónikus nem fertőző betegségekkel (NCD) kapcsolatos ajánlásaira is – és az államtitkárság kommunikációja is ez irányba mutat. A másik nehéz és kevésbe sikeres terület a betegszervezetekkel való szorosabb együttműködés kialakítása volt. Miközben folyamatosan éreztem azt, hogy a betegek nagyra értékelik az MDT tevékenységét, egy un. diabetes szövetség létrehozásában - mely az IDF mintájára és ösztönzésére kiváló lehetőséget teremthetne a közös ügy szakmapolitikai képviseletére - szervezeti szinten nem valósult meg. Az elmúlt néhány hónapban azonban ezen a téren is sikerült lépéseket tenni, egyes betegszervezetekkel közös koncepció és álláspont kialakítása már körvonalazódik.
Milyen jelentős változások történtek a Társaság életében elnöksége alatt?Elnöki ciklusom elején sajnos a társaság anyagi helyzete kedvezőtlen volt, ezért első dolgunk az volt, hogy egy tartós növekedési pályára állítsuk gazdálkodásunkat. Kialakítottunk egy olyan új támogatási rendszert, mely transzparens módon képes bevonni jelentős forrásokat és képes szolgálni a tagság érdekeit és a társaság küldetését. Büszkék lehetünk arra, hogy ebben a ciklusban összesen közel 145 millió Ft-al – közvetlenül, vagy közvetve - több mint 400 MDT tag képzését, szakmai munkáját, vagy tudományos tevékenységét és több mint 1000 beteg ellátását tudtuk támogatni. Komoly eredmény, hogy megvalósult a diabetológus licenszképesítés és az MDT korábbi diabetológus minősítése hivatalos elismerést kapott. Fontos kiemelni, hogy a nagy múltú diabetes szakápolóképzésünket és a képesítést – a korábbi támadások ellenére – sikerült megőriznünk és emellett felsőfokú képzés keretei között befogadtattuk és elindítottuk a podiáter képzést. Azt gondolom, hogy aki diabetológiával foglalkozik, annak nem kell részletezni ezeknek a változásoknak a jelentőségét. Mindeközben a szaktárcával és annak háttérintézményeivel folyamatos kapcsolattartásra törekedtünk, közöltük észrevételeinket és rendelkezésre bocsátottuk szakmai álláspontunkat – akár a nyilvánosságot is felhasználva – kifejtettük véleményünket minden diabetológiát érintő szakmai kérdésben. Az MDT így a hazai diabetológia megkerülhetetlen tényezőjévé vált.
Mit tart az elkövetkezendő időszak legnagyobb kihívásának a hazai diabetológia területén?A diabetológia fejlődési üteme igen gyors, egyre-másra kerülnek a piacra a legújabb és legkorszerűbb gyógyszerek és technológiák. Nagyon fontos, hogy a szakma megfelelően kövesse ezt a gyors ütemű fejlődést, azonban legalább ilyen fontos, hogy a finanszírozás keretei is lehetővé tegyék a legújabb eredmények alkalmazását és ezáltal a lehető legtöbb beteg számára hasznosuljanak a tudomány gyümölcsei. Nagy kihívás, hogy hazánkban a szakma be tudja-e mutatni, meg tudja-e értetni a döntéshozókkal az új terápiás, vagy diagnosztikus lehetőségek nélkülözhetetlenségét, el tudjuk-e érni a megfelelő támogatás megvalósulását. Nagy kihívást jelent továbbra is a betegoktatás és a monitorozás fontosságának megfelelő kezelése, elismertetése a finanszírozás oldaláról, de számos teendő van a még nem diagnosztizált betegek és a szövődmények korai felismerése területén is.
Hogyan összegezné az eltelt évek tapasztalatait és nehézségeit?Az elmúlt évek történései számomra rávilágítottak arra, hogy egy jól működő, egységes szakmai társaság (MDT) a legfontosabb tényezője annak, hogy egy közös ügy (diabetológia) jól haladjon a megoldás irányába. A saját erőforrások megfelelő allokációjával, egészséges koncentrációjával a civil szféra is sokat tehet a társadalom érdekében. Mindazonáltal a legfontosabb és legnehezebb kérdés, hogy hogyan tudjuk szakmai üzeneteinket eljuttatni a betegekhez és a döntéshozókhoz és azokhoz, akik még nem érintettek a diabetes és szövődményei vonatkozásában. Ezeknek a nehézségeknek a leküzdésére a jövőben megfelelő módszereket és stratégiákat kell kialakítanunk.
Elnöksége mellett az ország egyik legnagyobb, akadémiai szerepkört is betöltő, a gyermekgyógyászat, gyermeksebészet, koraszülött ellátás és rehabilitáció teljes spektrumát lefedő specializált gyermek egészségügyi intézményét is évek óta vezeti Miskolcon. Hogyan változik az élete az elnöki ciklust követően?Az általam vezetett intézmény 345 betegággyal, évi 13.000 fekvő- és 200.000 járóbeteget lát el, így számos feladatom van a betegellátás, oktatás és kutatás területén, ezért az elnöki ciklust követően sem fogok „unatkozni". Az MDT elnöki feladatai természetesen jelentős többletterhelést is jelentettek, azonban én ezt mindig örömmel, ellenszolgáltatás nélkül és döntően szabad időm (már amennyire egy vezető esetében értelmezhető ez a fogalom) terhére végeztem. Az MDT szervezeti működése a „past president, president, president elect" rendszerből adódóan a kontinuitást szolgálja. Ez a bölcsen kialakított és az EASD gyakorlatából átvett szisztéma a ciklusokon átívelő koherens működést szavatolja, vagyis azt, hogy a soron következő megválasztott elnökök a korábban megkezdett koncepciót és gyakorlatot követik és így építkezünk ciklusról ciklusra. A most belépő új elnök, Kempler Péter professzor régi barátom, több évtizedes szakmai és tudományos munkásság köt minket össze és kiválóan dolgoztunk együtt az MDT vezetésében. Biztos vagyok abban, hogy az elkövetkező ciklus is eredményesen fogja szolgálni a társaság ügyeit, melyben
nekem továbbra is lesznek feladataim.
PÁLYÁZATOK 
