SOLOIST-WHF
Az SGLT2-gátlók csökkentik a szívelégtelenség miatti hospitalizáció (HHF) vagy a kardiovaszkuláris halál (CVD) összetett végpontját (HHF/CVD). Nincs adat arra nézve, hogy az SGLT2-gátlók mennyire hatékonyak és biztonságosak akkor, ha alkalmazásukra közvetlenül a szívelégtelenség dekompenzációja kapcsán kerül sor.
A sotagliflozin SGLT2/SGLT1-gátló készítmény, hazánkban nincs forgalomban. A SOLOIST-WHF (Effect of Sotagliflozin on Cardiovascular Events in Patients with Type 2 Diabetes Post Worsening Heart Failure) vizsgálat fázis-3, multicentrikus, kettős vak, placebo-kontrollos prospektív vizsgálat volt, melyet 2-es típusú olyan cukorbetegek körében végeztek, akiknek hospitalizációjára romló szívelégtelenség (szívelégtelenség klinikai tünetei és jelei, intravénás diuretikum adásának szükségessége) miatt volt szükség. A vizsgálat elsődleges (módosított) végpontjaként a kardiovaszkuláris halál, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció és sürgős orvosi vizit összevontan szerepelt. A vizsgálatot a tervezett idő előtt bezárták, mert a szponzor a vizsgálat további támogatásától üzletpolitikai okokból eredően elállt; a rendelkezésre álló adatokat értékelték, s a fontosabb eredményeket publikálták. A tervezettnél korábbi zárás miatt az eredeti elsődleges klinikai végpontot módosították.
A vizsgálatba bevont 1222 beteg közül a véletlen besorolás elve alapján 608 a sotagliflozin ágra (napi 200 mg, melyet maximum napi 400 mg-ra lehetett emelni) és 614 a placebo ágra került, a követés medián tartama 9,0 hónap volt. A vizsgálati készítmény alkalmazására a betegek 48,8%-ában elbocsátás előtt, 51,2%-uknál pedig az elbocsátást követő 2 napon belül került sor. A vizsgálati készítményt valamennyi beteg a zajló antidiabetikus és szívelégtelenség miatti terápia megtartása mellett kapta. Összesen 600 elsődleges végpontot regisztráltak (245 a sotagliflozin ágon, 355 a placebo ágon). Az elsődleges végpont előfordulási gyakorisága (eseményszám/100 betegév) jól értékelhetően alacsonyabb volt a sotagliflozin vs. placebo ágon (HR: 0,67, 95% CI 0,52-0,85; p<0,001). A másodlagos végpontként szereplő szívelégtelenség miatti hospitalizáció és a sürgősségi orvosi vizit összevont végpontja szintén statisztikailag értékelhető módon csökkent (HR: 0,64, 95% CI 0,49-0,83; p<0,001). A kardiovaszkuláris halál végpontját önállóan értékelve a statisztikai erő elveszett (HR: 0,84; 95% CI 0,58-1,22; p=0,36), innentől kezdve a hierarchikus statisztikai értékelés módszertanához igazodva további szignifikancia-meghatározást nem végeztek. A mellékhatásokat tekintve: sotagliflozin (vs. placebo) mellett gyakoribb volt a hasmenés és a súlyos hypoglykaemia.
A SOLOIST-WHF vizsgálat igazolta, hogy 2-es típusú cukorbetegek romló szívelégtelensége esetén az intézeti elbocsájtást megelőzően vagy röviddel azt követően alkalmazott sotagliflozin (placebóhoz viszonyítva) csökkenti a kardiovaszkuláris halálozás, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció és sürgős orvosi vizit szükségességének összevont végpontját.
Az MDT web-szerkesztősége nevében
Prof. Dr. Jermendy György
Bhatt DL, Szarek M, Steg PG, Cannon CP, Leiter LA, McGuire DK, Lewis JB, Riddle MC, Voors AA, Metra M, Lund LH, Komajda M, Testani JM, Wilcox CS, Ponikowski P, Lopes RD, Verma S, Lapuerta P, Pitt B; SOLOIST-WHF Trial Investigators: Sotagliflozin in patients with diabetes and recent worsening heart failure. N Engl J Med 2021; 384(2): 117-128.
Brosius FC, Vandvik PO: Cardioprotection with yet another SGLT2 Inhibitor - An embarrassment of riches (editorial). N Engl J Med 2021; 384(2): 179-181.
SCORED
Az SGLT2-gátlók csökkentik a kardiovaszkuláris eseményeket idült vesebetegségben szenvedő 2-es típusú cukorbetegek körében, azonban az ilyen vizsgálatok száma csekély, ill. az SGLT2/SGLT1 duális gátlást biztosító sotagliflozinnal kapcsolatban ilyen adat nem áll rendelkezésre.
A SCORED (Effect of Sotagliflozin on Cardiovascular and Renal Events in Patients with Type 2 Diabetes and Moderate Renal Impairment Who Are at Cardiovascular Risk) vizsgálat multicentrikus, kettős vak, placebo-kontrollos, prospektív vizsgálat volt, melyet idült vesebetegségben (± albuminuria) szenvedő (eGFR 25-60 ml/min/1,73m2) és fokozott kardiovaszkuláris kockázattal rendelkező felnőtt betegek körében végeztek. A vizsgálatot a tervezett idő előtt bezárták, mert a szponzor a vizsgálat további támogatásától üzletpolitikai okokból eredően elállt; a rendelkezésre álló adatokat értékelték, s a fontosabb eredményeket publikálták. A tervezettnél korábbi zárás miatt az eredeti elsődleges, egyenrangú, kettős klinikai végpontot (3-pontos MACE [kardiovaszkuláris halál, nem végzetes myocardialis infarctus, nem végzetes stroke], ill. CVD/HHF [kardiovaszkuláris halál vagy szívelégtelenség miatti hospitalizáció) módosították és a vizsgálat elsődleges végpontjaként a kardiovaszkuláris halál, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció és sürgős orvosi vizit összevontan szerepelt.
A vizsgálatba bevont 10.584 beteg közül a véletlen besorolás elve alapján 5.292 a sotagliflozin ágra (napi 200 mg, melyet maximum napi 400 mg-ra lehetett emelni) és 5.292 a placebo ágra került, a követés medián tartama 16,0 hónap volt. A vizsgálati készítményt valamennyi beteg a zajló antidiabetikus terápia megtartása mellett kapta. A módosított elsődleges végpont előfordulási gyakorisága (eseményszám/100 betegév) jól értékelhetően alacsonyabb volt a sotagliflozin vs. placebo ágon (HR: 0,74, 95% CI 0,63-0,88; p<0,001). A másodlagos végpontként szereplő szívelégtelenség miatti hospitalizáció és a sürgősségi orvosi vizit összevont végpontja szintén statisztikailag értékelhető módon csökkent (HR: 0,67, 95% CI 0,55-0,82; p<0,001). A kardiovaszkuláris halál végpontját önállóan értékelve a statisztikai erő elveszett (HR: 0,90; 95% CI 0,73-1,12; p=0,35), innentől kezdve a hierarchikus statisztikai értékelés módszertanához igazodva további szignifikancia-meghatározást nem végeztek. Az eredeti elsődleges végpont (3-pontos MACE) terén előnyösebb volt a sotagliflozin (vs. placebo) (HR 0,84; 95% CI: 0,72-0,99). Hasonlóan előnyösebben alakult az eredeti egyenrangú másik elsődleges végpont (CVD/HHF) is (HR: 0,77; 95% CI 0,66-0,91). A mellékhatásokat tekintve: sotagliflozin (vs. placebo) mellett gyakoribb volt a hasmenés. a genitális mikotikus infekció, a volumendepléció és a diabeteses ketoacidosis.
A SCORED vizsgálat igazolta, hogy idült vesebetegségben (± albuminuria) szenvedő 2-es típusú cukorbetegek körében a sotagliflozin (placebóhoz viszonyítva) csökkenti a kardiovaszkuláris halálozás, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció és sürgős orvosi vizit szükségességének összevont végpontját, de a kezelés mellékhatásokkal jár.
Az MDT web-szerkesztősége nevében
Prof. Dr. Jermendy György
Bhatt DL, Szarek M, Pitt B, Cannon CP, Leiter LA, McGuire DK, Lewis JB, Riddle MC, Inzucchi SE, Kosiborod MN, Cherney DZI, Dwyer JP, Scirica BM, Bailey CJ, Díaz R, Ray KK, Udell JA, Lopes RD, Lapuerta P, Steg PG; SCORED Investigators: Sotagliflozin in patients with diabetes and chronic kidney disease. N Engl J Med 2021; 384(2): 129-139.
Brosius FC, Vandvik PO: Cardioprotection with yet another SGLT2 Inhibitor - An embarrassment of riches (editorial). N Engl J Med 2021; 384(2): 179-181.
PÁLYÁZATOK 
