Néhány nappal ezelőtt a kárpátaljai Sajánban lezajlott az I. magyar nyelvű gyermekdiabetesz oktatási tanfolyam, rendkívül pozitív hatásokkal.
Az előzményekhez tartozik, hogy a „Candy" című könyv szerzője (Ambrus Flóra) és családja – ugyancsak a régióban, Visk nagyközségben laknak – ismételten jelezte azokat a körülményeket, amikkel a határon túli magyar diabeteszes gyermekeknek és családjuknak meg kell küzdeniük a gyermekek jó anyagcseréjének biztosítása érdekében. Ebben a problémakörben az első és legfontosabb komponens a nyelv – mondták.
Nevezetesen: Kárpátalján két gyermekgyógyász – diabetológus specialista – gondozza a gyermekeket, mindketten ukrán anyanyelvűek és magyarul gyakorlatilag nem tudnak kommunikálni. Ugyanakkor az érintett magyar gyermekek és családjuk, nem, vagy csak töredékesen értik az ukrán nyelvet. Mindebből számomra feltételezhető volt az a tény, miszerint e családok oktatottsági szintje szükségszerűen szerény kell, hogy legyen. Ez adta az ötletet, hogy szervezzünk a kárpátaljai magyar gyermekek számára egy oktató kurzust. Magam ezt a tanfolyamot az „első"-nek nevezem, mert már tudom, hogy kell, hogy legyen második, harmadik, stb...
A családok összeszervezését a viski Ambrus család motorja, Ambrus Éva vállalta magára. Aki szervezett már tábort, tanfolyamot stb., az tudja, hogy ez nem kis feladat. A tábor helye a gyógyvizéről is híres, Huszthoz közeli Saján nyaralófaluban lévő „Blagodaty" szálloda volt. Az európai színvonalú, rendkívül kellemes infrastruktúrájú és klímájú épületegyüttes a legmagasabb technikai eszközökkel rendelkező előadóteremmel is rendelkezett. Ebbe az idilli környezetbe érkezett meg tizenöt , 3-18 éves korú cukorbeteg gyermek és (legalább egy) szülője. Noha Kárpátalja nem nagy megye, mégis, még egyikőjük sem volt ebben a szép üdülőfaluban....
Az oktatást összesen hét, egyenként 1,5-1,5 órás egységre osztottam. Ez a mintegy 10-11 órás időtartam elegendő volt arra, hogy áttárgyaljuk mindazt az elméleti és gyakorlati kérdést, amit ma egy cukorbeteg gyermeknek és a családjának tudnia kell. Az oktatás időtartama alatt a 9 évnél kisebb gyermekeket a szervező-, és az előadó családjának leányai kötötték le igen nagy buzgalommal és eredményesen. A 10 évesnél idősebbeknek benn kellett ülniük, annak ellenére, hogy tudtam: az oktatás hatékonysága az ő esetükben szerényebb (majd a következőnél már jobban tudnak figyelni!) . A program motivációs hatását jelzi, hogy a hallgató gyermekek és a résztvevő valamennyi családtag minden kis oktatási egységet végig ült, jegyzetelt és a végén számos – elsősorban gyakorlati - kérdést tudott megfogalmazni.
A hatékonyságot segítette az is, hogy a megbeszélést végig ülte és aktívan vett részt a vitában a gyermekek ukrán anyanyelvű orvosa, Dovhanics Ljuba doktornő. Szakmai megbeszéléseink és ritkán előforduló vitáink orosz nyelven zajlottak, megszakítva ugyan egy-egy téma tárgyalását, de azt mindig hathatósan kiegészítve. Az a tény, hogy a betegség-, és ellátásának legkülönbözőbb aspektusaiban gyakorlatilag egyetértettünk, egyben megerősítést jelentett mindenki számára, hogy orvosuk rendkívül jól képzett, és szakmailag autentikus. Nem az ő „hibája", ha az ellátásban időnként zavarok lépnek fel, ő mindenben a legkorszerűbbre törekszik. Igazi élmény volt a vele való polemizálás. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermekek és hozzátartozóik tudásában nem az ismeret anyag hiányossága, hanem az átadásának a nyelvi nehézségei eredményezik a bizonytalanságot és az esetleges felkészületlenséget.
A '77 Elektronika Kft. – már sokszor megélt – nagyvonalú támogatásának köszönhetően 15 Ideál vércukor mérőt és 100 doboz csíkot tudtam átjuttatni a határon számos személy segítségét igénybe véve. Ezeket az első nap délutánján kiosztottuk, és a tanfolyam alatt – megbeszélt időpontokban - vércukor mérések történtek a szülők nagy lelkesedésével. Így a tanfolyam végi estén egyenként áttekinthettük a vércukor profilokat, tanácsot adva a szülőknek az esetleges kezelési változtatásokra, vagy életmódi módosításokra. E konzultáció során is kiderült, hogy megfelelő kitartással, kapcsolatok fenntartásával/megteremtésével gyakorlatilag minden inzulin kezelési rezsim hozzáférhető lehet valamilyen úton-módon a gyermekek számára. Hasonló technikákkal a vércukor méréshez szükséges tesztcsík is biztosítható.
Tehát a kurzus egyik pozitív hatása volt, hogy a szülők számos elméleti és gyakorlati információt kaptak, amiből következtethetnek arra, hogy a kezelés mindenki számára – még ha szervezési praktikákkal is , de - optimalizálható. Jó volt látni, ahogyan megjött az önbizalmuk az információk birtokában, s ahogy a tanfolyam végén egyöntetűen megállapították: szükség van hasonló rendezvényre és már most el kell kezdeniük a következő év nyarára tervezett kurzus szervezését, felkutatva további gyermekkori diabetesben érintett családot is.
A rendezvény természetesen nem jöhetett volna létre a szponzorok segítsége nélkül. Számomra megható volt, ahogyan a probléma felvetésére azonnal a segítségüket nyújtották. Így köszönöm meg az anyagi támogatást a Magyar Diabetes Társaságnak, a Pro Diabetologia Alapítványnak, a Budai Gyermekkórházért Alapítványnak és az Aprónép Alapítványnak. Ugyancsak köszönet illeti a Tudomány Kiadó Kft-t, a minden gyermek számára küldött kiadványaikért , és nem utolsó sorban a már említett '77 Elektronika Kft.-t a gondozáshoz szükséges eszközök önzetlen felajánlásáért.
A helyiek megállapítása szerint krónikus gyermekek számára hasonló rendezvény még nem került megrendezésre. Azért kívánom ezt ehelyütt is megjegyezni, mert motiválni szeretném más, krónikus betegséget gondozó kollégáimat: minden segítségre szükség van, csak meg kell találni a hozzá vezető utat! A törekvés visszajelzése és ajándéka pedig az a katartikus élmény lesz, amiben magam már részesülhettem.
PÁLYÁZATOK 
