A STENO-2 tanulmány számos kardiovaszkuláris kockázati tényező intenzív, célérték-orientált, nem-farmakológiai és farmakológiai kezelésének eredményességét vizsgálta 2-es típusú cukorbetegek prospektív megfigyelése kapcsán. Jól körülhatárolt, egy centrumban folytatott, nem túl nagy betegszámmal zajló, klasszikus klinikai vizsgálatról van szó, amelynek eddigi eredményeit a szakmai sokat citálta. A Diabetologia 2016 novemberi számában a 21 éves követés eredményeit publikálták. Igazolható volt, hogy intenzív (versus konvencionális) terápiával a kezdetben microalbuminuriás 2-es típusú cukorbetegek élete 7,8 évvel meghosszabbítható volt, az eredmény döntően a kardiovaszkuláris szövődmények visszaszorításával volt elérhető.
A tanulmány kezdetekor (1993-ban) a vizsgálatba perzisztáló microalbuminuriával rendelkező 2-es típusú cukorbetegeket vontak be. A betegek egy része (n=80) a véletlen besorolás elve alapján konvencionális kezelésben részesült, a betegek másik csoportja (n=80) intenzív kezelési ágra került, ennek során szorosabb kezelési célértékeket tűztek ki, intenzív életmódbeli tanácsokat adtak szakemberek bevonásával, s a társuló hypertonia, dyslipidaemia, haemostaseológiai eltérések, ill. elhízás célérték-orientált kezelésére törekedtek. A tanulmány részben a microangiopathiás szövődmények (elsősorban a microalbuminuria) alakulását vizsgálta elsődleges célként az intervenció négy éve során, ezeket az adatokat 1999-ben közölték. A macroangiopathiás szövődmények kórfejlődését - elsődleges vizsgálati célként - 7,8 évig követték, a tanulmányt ekkor zárták, ezek az eredmények 2003-ban láttak napvilágot. A vizsgálat randomizált, kontrollált periódusának zárását követően a korábban konvencionális kezelésben részesülteknél is intenzív kezelést valósítottak meg, minek eredményeképpen az post-trial follow-up periódusban a kardiovaszkuláris kockázati tényezőket tekintve a két csoport között már nem mutatkozott különbség. A zárást követően 5,5 év múlva (2008-ban) mortalitási adatokat is közöltek. Késői, ún. memória-effektust lehetett megfigyelni, ugyanis a kardiovaszkuláris kockázati tényezők Kaplan-Meier görbéinek konvergálása ellenére a kimeneteli események (halálozás, kardiovaszkuláris események) görbéi tovább divergáltak. Ez a jelenség arra utalt, hogy a kezdeti intenzív kezelésnek késői kedvező utóhatását is meg lehetett figyelni.
A 21 évre elnyúló megfigyelésről beszámoló jelenlegi közlemény további adatokat szolgáltat a metabolikus memóriáról.
A közlemény szabadon letölthető a PubMed-en.
Gæde P, Oellgaard J, Carstensen B, Rossing P, Lund-Andersen H, Parving HH, Pedersen O: Years of life gained by multifactorial intervention in patients with type 2 diabetes mellitus and microalbuminuria: 21 years follow-up on the Steno-2 randomised trial. Diabetologia 2016; 59(11): 2298-2307.
A Magyar Diabetes Társaság Web-szerkesztősége nevében
Prof. Dr. Jermendy György
PÁLYÁZATOK 
