A nyílt, multicentrikus, a véletlen besorolás elvét követő vizsgálatban 50-75 év közötti, 2-es típusú diabetesben szenvedő, metformin-monoterápia (2-3g/nap) mellett a megkívántól elmaradó (HbA1c 7,0 – 9,0%) anyagcserehelyzetben lévő betegeket 1:1 arányban randomizáltak: az aktív ágon második szerként pioglitazont kaptak a betegek (15-45 mg/nap), az összehasonlító ágon szulfanilurea (glibenclamid 5-15 mg vagy glimepirid 2-6 mg vagy gliclazid 30-120 mg/nap) szerepelt második szerként. A kardiovaszkuláris eseményeket az értékelő bizottság a beteg besorolásának ismerete nélkül minősítette. Elsődleges végpontként összevontan értékeltek eseményeket (össz-halálozás, nem végzetes myocardialis infarctus, nem végzetes stroke, sürgős koronária-revaszkularizáció).
A pioglitazon-ágon 1535 beteg, a szulfanilurea ágon 1493 beteg szerepelt (az utóbbiak 2%-a glibenclamidot, 48%-a glimepiridet és 50 %-a gliclazidot kapott). A kiindulási helyzetben a betegek 11%-ának anamnézisében szerepelt korábbi kardiovaszkuláris esemény. A vizsgálatot medián 57,3 hónap után végzetszerűség miatt bezárták, miután a két vizsgálati ág között értékelhető különbség nem mutatkozott és különbség kialakulása nem is volt várható esetleges további követés során. Az elsődleges végpont esélyhányadosa (pioglitazon versus szulfanilurea) 0,96 (95% CI 0,74-1,26; p=0,79) volt. A testsúly átlag 2 kg-mal nőtt mindkét kezelési ágon. Hypoglykaemia értékelhetően ritkábban fordult elő pioglitazon versus szulfanilurea mellett (10% vs. 34%, p<0,0001). A két ág között nem volt különbség a szívelégtelenség, a hólyagcarcinoma és csonttörések alakulását tekintve. Terápiás elégtelenség (HbA1c ≥8,0% két egymást követő vizitnél) a pioglitazont vs. szulfanilureát kapó betegek kisebb arányában fordult elő (p<0,0001).
Metformin utáni kettős kombinációban mindkét terápiás opciónak (pioglitazon, szulfanilurea) helye van, a vizsgálat tanulsága szerint a kardiovaszkuláris események és a testsúly alakulását tekintve különbség nem várható, a hypoglykaemiás események pioglitazon mellett ritkábban fordulnak elő. Metformin + pioglitazon vs. metformin + szulfanilurea mellett ritkábban fordul elő terápiás elégtelenség.
A Magyar Diabetes Társaság Web-szerkesztősége nevében
Prof. Dr. Jermendy György
Vaccaro O, Masulli M, Nicolucci A, Bonora E, Del Prato S, Maggioni AP, Rivellese AA, Squatrito S, Giorda CB, Sesti G, Mocarelli P, Lucisano G, Sacco M, Signorini S, Cappellini F, Perriello G, Babini AC, Lapolla A, Gregori G, Giordano C, Corsi L, Buzzetti R, Clemente G, Di Cianni G, Iannarelli R, Cordera R, La Macchia O, Zamboni C, Scaranna C, Boemi M, Iovine C, Lauro D, Leotta S, Dall'Aglio E, Cannarsa E, Tonutti L, Pugliese G, Bossi AC, Anichini R, Dotta F, Di Benedetto A, Citro G, Antenucci D, Ricci L, Giorgino F, Santini C, Gnasso A, De Cosmo S, Zavaroni D, Vedovato M, Consoli A, Calabrese M, di Bartolo P, Fornengo P, Riccardi G; Thiazolidinediones Or Sulfonylureas Cardiovascular Accidents Intervention Trial (TOSCA.IT) study group; under the mandate of the Italian Diabetes Society:
Effects on the incidence of cardiovascular events of the addition of pioglitazone versus sulfonylureas in patients with type 2 diabetes inadequately controlled with metformin (TOSCA.IT): a randomised, multicentre trial.
Lancet Diabetes Endocrinol 2017 Sep 12. pii: S2213-8587(17)30317-0. doi: 10.1016/S2213-8587(17)30317-0. [Epub ahead of print]
PÁLYÁZATOK 
