Soha nem gondoltam volna, hogy nekem jut a szomorú feladat, elbúcsúztatni azt a kedves munkatársamat, barátomat, aki az egyetemi tanulmányai befejezésétől nyugállományba vonulásomig végig velem dolgozott, majd utódom lett az osztály élén. Dr. Kautzky László hihetetlen élénk szellemű, mindenre nyitott, kiválóan képzett ember és orvos volt, akinek széles körű ismeretét számos alkalommal megcsodáltam. Diabetológiai érdeklődését, tudását kandidátusi értekezésében foglalta össze, amelyben a vörösvértestek inzulin-receptorainak szerepét, jelentőségét taglalta.
A diabetológiában mindvégig aktív maradt, ezt igazolja számos közleménye, előadása. Társszerzője volt a metabolikus szindrómával foglalkozó könyvünknek, amely évek során számos kiadást ért meg. Részt vett a diabétesz szakápoló képzésben előadásaival, elnöke volt annak a kuratóriumnak, amelyik e képzésnek irányító, szervező grémiuma. A diabetológián kívül több mint egy évtizeden át részt vett az „Egészségmegőrző Kórház Mozgalom” (Health Promoting Hospital) európai szervezetében. Egyedül képviseltük e szervezetben hazánkat az Országos Korányi Intézet nevében, majd a hazai hasonló nevű mozgalom alapításában és irányításában is aktív munkát végzett, e hazai szervezet adminisztratív munkáit irányító kuratórium titkára volt. Több mint egy évtizeden át évente kétszer képviseltük hazánkat Európa különböző városaiba ebben a szervezetben, ahol minden alkalommal előadást is tartott, ismertetve a hazai egészségmegőrzés aktuális állapotát.
Éveken át tagja volt a Magyar Diabetes Társaság vezetőségének, coordinátora a folyamatos inzulinadagoló eszközzel kezelt 1-es típusú cukorbetegekkel foglalkozó szakmai csoportnak. Ebben a működésében meghatározó szerepe volt a betegek kiválasztásában, gondozásában, ellenőrzésében is. Aktív munkaviszonya befejezése után a Budai Irgalmas-rendi Kórházban (BIK), hetenként rendszeresen foglalkozott a „pumpás” betegekkel. Alapítója volt az egyik első hazai diabéteszes klub-foglalkozásnak, Budakeszin. Hosszú éveken át olvasószerkesztője volt a Diabetologia Hungarica című szakfolyóiratnak.
Széleskörű szakmai munkája mellett érdeklődése kiterjedt az élet számos egyéb területére is. Két alkalommal, egy-egy évig tagja volt a Vietnamban működő nemzetközi katonai ellenőrző bizottságnak, majd Nigériában ugyancsak egy éven át fontos szerepe volt az ottani polgárháború utáni egészségügyi állapotok javításában.
Meglepően alapos ismeretekkel rendelkezett a történelem, a társadalom, a gazdaság kérdéseiben is. Szenvedélyes természetbarát volt, jól ismerte hazánk minden szegletét, különösképpen kedvelte Erdélyt és a felvidéket. Számos sportágban jeleskedett, így a repülésben, az ejtőernyőzésben, a lovaglásban, és megannyi más sportban is. Pozitív gondolkodásának köszönhette, hogy magánélete tragikus eseményei nem taszították kétségbeesésbe annak idején. Akkori felesége, nevelt lánya, annak férje gyors egymásutánban tragikus hirtelenséggel meghaltak. Lánya két kiskorú gyermeket hagyott hátra, akik hozzá élete utolsó napjáig ragaszkodó szeretettel vonzódtak. Az unokákkal e szoros, meleg nagyszülői kapcsolata haláláig megmaradt. Élete utolsó időszakát felesége, Éva jelenléte, gondoskodása tette széppé és tartalmassá. Kettejük mély kapcsolatát a közös érdeklődési kör, a szakmai és kulturális nézetazonosság tette harmonikussá. Vidéki békés körülményeik részben kárpótolták a megelőző időszak súlyos familiáris megpróbáltatásait. Halálos betegségének tragikusan gyors periódusában Éva áldozatos segítsége nyújtott számára vigaszt és felbecsülhetetlen segítséget. Hiánya mind a szakmában, mind családjában, barátai között pótolhatatlan űrt hagy hátra. Lacikám, nyugodj békében, amíg élünk nem felejtünk el.
Halmos Tamás dr.
PÁLYÁZATOK 
