Napjainkban a Semmelweis Egyetem egyik szakkollégiuma viseli nevét. Emlékét gondozandó újították fel a szülőhelyén, Nagykállóban álló emlékházat.
Korányi Frigyes 1828-ban született a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Nagykállóban. Szülőháza a város honlapján olvasható beszámoló szerint egy fésűs beépítésű, klasszicista eredetű lakóépület az 1700-as évek végéről. 1971 óta működik emlékházként, otthont adva egy orvostörténeti kiállításnak is. A romló állapotú épületet civil kezdeményezéssel, a Magyar Diabetes Társaság és a Korányi család támogatásával, lokálpatrióták próbálták megmenteni – végül a Zöld Város Program részeként fejeződött be a felújítása.
„Évtizedes mulasztást sikerül most bepótolni azzal, hogy az újkori magyar orvoslás talán legnagyobb alakjainak végre sikerül méltó emléket állítani a szülőotthon felújításával, múzeum alapításával” – fogalmazott az ünnepélyes átadón dr. Takács István egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikájának igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Belgyógyász Társaság elnöke, aki beszédében megemlékezett Korányi Frigyes életéről és örökségéről is.
Korányi Frigyes 1844-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Semmelweis Egyetem jogelődjén. 1848. március 15-én a belgyógyászat előadást otthagyva csatlakozott a forradalmárokhoz, előbb nemzetőrként, majd mint a Szabolcs vármegyei önkéntes zászlóaljgyógyszertár parancsnoka, aztán a nyíregyházi katonakórház főhadnagya, a szabadságharc végén pedig mint a 104. honvédzászlóalj főorvosa. 1849 őszén folytatta tanulmányait, 1852-ben szerzett diplomát. „Ugyan Bécsben kapott állást, de a szabadságharcban való részvétele miatt száműzték Bécsből és Pestről is, így 1852-ben praxisát szülővárosában, itt, Nagykállóban kezdte meg, ahol 1859-ben egyik megalapítója volt a kórháznak. Tanulni vágyása a nagykállói években is megmutatkozott, tanulmányutakat tett a kor legnevesebb magyarországi intézményeibe. Ezeket a tapasztalatokat az Orvosi Hetilapban közölte, aláhúzva szükségességét a hazai orvosképzés reformjának, melynek később élharcosává vált” – emelte ki dr. Takács István. 1864-ben a kiegyezés idején amnesztiát kapott és megkezdte pesti karrierjét: először az idegkórtan magántanára lett, majd 1866-ban a Pesti Egyetem belgyógyász tanárává nevezték ki. Szakmai hírnevét az akkori I. Sz. Belklinika, mai nevén Országos Korányi Pulmonológiai Intézet megalapításával tette országossá. „Korának ez a legmodernebb intézménye volt, ahol az akkori legújabb módszereket alkalmazva vegyészeti és radiológiai labor is működött. Reformjai nem csak az általa vezetett I. Sz. Belklinikán, de a hazai egészségügyi reform keretében az egyetemi orvosképzésben is érvényre kerültek. Hosszú ideig volt az Országos Közegészségügyi Tanács elnöke, nevéhez kötődik többek között a gyógyfürdők fejlesztése is” – mondta el az igazgató.
Tudományos munkásságának egyik legkiemelkedőbb része a tuberkulózis elleni küzdelem megszervezése, a betegség tudományos hátterének tisztázása volt. Ennek keretében maga is aktívan részt vett a tüdővizsgálói rendelőhálózat, azaz a mai tüdőszűrő állomások kiépítésében, elterjesztésében. Tervei alapján, az általa gyűjtött adományokból nyithatott meg 1905-ben az Erzsébet Királyné Tüdőszanatórium, melyet később róla neveztek el. 1886-ban a Semmelweis Egyetem jogelődjének számító intézmény vezetőjévé nevezték ki, melynek így ő lett a 27. rektora. Bevezette az egyetemen a klinikai gyakornoki rendszert, a belgyógyászati szakvizsgáknál pedig feltételként szabta a klinikain felül az ideggyógyászati és a kórbonctani gyakorlatot is. 1884-ben nemességet, 1908-ban bárói címet nyert. 1913. május 19-én hunyt el Budapesten.
Dr. Takács István beszédében külön kitért dr. Korányi Frigyes utódaira is. Egyik fia, ifj. báró Korányi Frigyes a Magyar Felsőház tagja, országgyűlési képviselő, pénzügyminiszter, kereskedelmi miniszter is volt, párizsi és madridi nagykövetként is dolgozott. Másik fia, báró Korányi Sándor apja nyomdokait követve 1888-ban szerezte meg orvosi diplomáját Budapesten, majd apja belklinikáján helyezkedett el, később a Stefánia Gyermekkórházban és a Szent István Gyermekkórházban is dolgozott. „1908-tól az újonnan létrehozott III. Sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója lett. A mai napig működő épület, ami a róla elnevezett utcában helyezkedik el, kezdetben III. Sz., majd II. Sz., később I. Sz., ma pedig Belgyógyászati és Onkológiai Klinikaként ismert. A zavaros nevezéktan ellenére jól mutatja Korányi Sándor jelentőségét a magyarországi belgyógyászatban, hogy ezt az épületet az orvosi köznyelvben a mai napig Korányi Klinikaként emlegetik” – fogalmazott az igazgató. Mint elmondta, Korányi Sándor máig ható jelentőségét két dolog magyarázza: egyrészt tudományos munkássága, amely többek között megalapozta a modern nefrológiát, kutatásai pedig tisztázták a vizenyő keletkezésének mechanizmusát, a magassági betegségben az oxigén részleges koncentrációjának szerepét; de elsőként írta le azt is, hogy leukémia kezelésében a benzol hatásos szer lehet. Másrészt édesapja munkásságát folytatva ő kezdeményezte a BCG oltás bevezetését az 1920-as években. Dr. Takács István külön kiemelte Korányi Sándor iskolateremtő tevékenységét is, hozzátéve: tanítványainak tanítványai is a Korányi-iskola tagjának tekintették magukat.
„A Korányi Klinika jelenlegi igazgatójaként bátran mondhatom, hogy generációkon keresztül a Korányi-iskola új tagjai is igyekeznek fenntartani a szellemi örökséget, megtartani a Korányi Klinikának azt a hármas egységét, ami a tudományos tények tiszteletét, az egymást segítő kollegialitást és a betegek érdekének mindenek fölé helyezését jelenti” – húzta alá dr. Takács István.
Korányi Frigyes nevét a Semmelweis Egyetem szakkollégiuma viszi tovább, míg szülőföldjén, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében a most felújított emlékház mellett a Korányi Frigyes-díj ápolja emlékét, melyet a vármegye egészségügyében kifejtett kiemelkedő tevékenység elismeréseként adnak át.
PÁLYÁZATOK 
