Az 1996-os év választása során kerültem be az MDT vezetőségébe. Fövényi József tanár úr épp akkor mondott le pénztárosi megbízásáról, és az élelmes, már tapasztalt vezetőség, kihasználva az „új hús” megjelenését, megbízott a pénztárosi feladatokkal, amit meglepve ugyan, de elfogadtam. Noha egészségügyi menedzserképzésben vettem részt, mégis a pénztárosi feladat lett az igazi, nagy iskola. Szerencsére olyan „tanárt” sikerült szereznem Gőz Istvánné könyvelőnk személyében, aki a mai napig – mindig naprakész információkkal – irányítja, javítgatja azt a munkát, amit tőlem a pénzügyi feladatok megkövetelnek. Húszéves tapasztalat már elegendő ahhoz, hogy e téren is lássam a jelenségeket, tendenciákat. Mivel társaságunk nem ÁFA-körben lévő, az idő teltével valóban kezdett érvényesülni az a cél, aminek a végén majd egyszer tényleg söralátét méretben is megtörténhet az adóbevallás. Csakhogy! A bürokrácia dinamikus, mondhatni exponenciális növekedésével ma eljutottunk oda, hogy a számviteli fegyelem betartásához szükséges feladatok lepedőnyi méreten sem férnének el
És a jelenség új és új kinövésekkel borzolja mindazok idegrendszerét, akik – így én is – pénzügyek bonyolításával kell hogy foglalkozzanak. Mi a különbség egy mezei orvos és egy profi könyvelő között? Előbbi ideges lesz az új korlátoktól és változásoktól, utóbbi lelkesen meg tudja magyarázni, hogy azok mire jók. Ebben a tudathasadásos miliőben telt az elmúlt, rendkívül izgalmas és alapvetően kellemes, nagyon szép húsz év. Kezdetben legfontosabb feladatomnak a társaság pénzügyi helyzetének stabilan tartását tekintettem. Mindenki azt hiszi, hogy a pénzügyi hátteret a tagdíjak alapozzák meg. A legkevésbé sem! Elmondható, hogy a költségvetésünkben legfeljebb 15–20%-kal részesedik a tagdíj. Honnan hát a további 80%-nyi, működtetéshez szükséges összeg?
A századvég utolsó éveiben alapvető tendencia volt, hogy a kétévente megrendezett kongresszusaink olyan mértékű pozitív szaldóval zárultak, ami a következő másfél évre biztosította a szerény, korlátozott, de hatékony működést. Ehhez társult néhány cég már akkor is rendkívüli nagyvonalúsága. Az ő segítségük teremtette meg az anyagi hátteret ahhoz, hogy tagtársaink külföldi kongresszusi részvételéhez az utazás költségeibe besegítsünk. Ekkor átlagosan 15–20 kolléga tudott élni ezzel a lehetőséggel. Az ezredforduló idején nagy lendületet adott az EASD budapesti kongresszusának a szervezése, lebonyolítása. Egyik látványos eredménye a széklakás megvétele és berendezése volt. De a 2000-es évek zajlásával párhuzamosan a társaság tagsága is növekedni kezdett. Mégis, az ebből eredő bevétel aránya nem változott. Ez abból adódott, hogy megnőtt a cégek adományozási kedve. Eredményeként az éves teljes bevételünk csaknem minden évben 50-60 millió forint körül alakult. Ezzel megteremtődött a tagok nagyobb volumenű utazási támogatásának a lehetősége. De újabb támogatási formák is beléptek a rendszerbe, mint pl. a nyári gyermektáborok támogatása, ifjúsági, TDK-konferenciák támogatása stb.
Az elmúlt 4 év pedig soha nem látott fejlődést eredményezett. Társaságunk megindította a cégek irányába a támogatási minősítés rendszerét. Egy csapásra tiszta viszonyok alakultak ki, és a bevétel is tervezhetőbbé vált. Ugyanakkor a rendelkezésre álló tőke – ami 2015-ben meghaladta a 100 millió forintot! – lehetővé tette a társaság vezetőségének, hogy nagy volumenű, nagyvonalú pályázatokat írjon ki és finanszírozzon. Meggyőződéssel mondhatom, hogy valamennyi pályázat a magyar diabetológia fejlődését hivatott elősegíteni. A nagyobb pénzforgalom természetesen nagyobb munkát kívánt. Tartós fennmaradása a társaság működtetésének számos vonatkozású újragondolását igényli. Ez nem kis feladata lesz a most megválasztandó vezetőségnek. Az elmúlt húsz évben hat elnök, három főtitkár és öt vezetőség mellett végeztem a pénztárosi feladatot, mindig jó hangulatú, korrekt és őszinte légkörben. Meglehet, hogy időnként valakikkel zord vagy merev stílusban tárgyaltam. Ez csak az átmenetileg bürokratává avanzsált személyiségváltozásból adódott, és ezért megkövetem őket. Számításaim szerint működésem alatt mintegy 8700 banki átutalási megbízást töltöttem ki (2014-től már elektronikusan), és az a pénzforgalom, amelynek a lebonyolítását kellett végeznem, bőven meghaladta az egymilliárd forintot. Nem kis teljesítmény, amire – talán nem öntelten – rendkívül büszke vagyok. Még inkább arra, hogy nekem is szerepem volt abban, hogy a társaság hajója mindig nyugodt, viharmentes vizeken tudott hajózni, betöltve küldetését.
Dr. Blatniczky László
PÁLYÁZATOK 
