Összefoglalás
Háttér, célkitűzés: Diabéteszben a perifériás verőér-betegség (PAD: peripheral artery disease) lábszárfekély kialakulásához és amputációhoz vezethet. A GLP-1-RA készítmények bizonyítottan kardiovaszkuláris előnnyel rendelkeznek fokozott kardiovaszkuláris kockázattal rendelkező T2DM-betegek körében. A vizsgálat a liraglutid perifériás perfúzióra gyakorolt hatását vizsgálta a bőrön keresztül mért szöveti oxigéntenzió (TcPO2: transcutanenous oxigen tension) meghatározásával, PAD-ben szenvedő T2DM-betegek körében.
Betegek, módszerek: A nyílt, randomizált, klinikai vizsgálatot 2021. febr. 1. és 2022. jún.30. között végezték Nápolyban, a „Luigi Vanvitelli” Egyetemen, a végső követéses vizitre 2022. dec. 30-ig került sor. PAD-ban szenvedő olyan T2DM-betegeket vontak be a vizsgálatba, akiknél a TcPO2 értéke 30-49 Hgmm volt. Az aktív ágon a betegek napi 1,8 mg liraglutidot kaptak subcutan, az összehasonlító ágon a kardiovaszkuláris kockázatot csökkentő standard terápia zajlott. A követés tartama 6 hónap volt. Elsődleges végpontként a perifériás perfúzió kiindulási helyzethez viszonyított változását értékelték, ill. meghatározták azoknak a betegeknek az arányát, akiknél a TcPO2-növekedés mértéke elérte a 10%-ot.
Eredmények: A vizsgálatban 55 beteg vett részt (liraglutid ágon 27, kontrollcsoportban 28 beteg), a betegek életkora átlag 67,5 év, a férfiak aránya 78% volt. A HbA1c medián értéke 6,9%, a TcPO2 átlaga 40,3 Hgmm volt. A perifériás perfúzió mindkét csoportban javult, de a TcPO2 értéke értékelhetően jobban nőtt a liraglutid (vs. kontroll) ágon (két vizsgálati ág közötti különbség 11,2 Hgmm (95% CI: 8,0-14,5 Hgmm, p<0,001). A TcPO2 10%-os növekedését nagyobb arányban figyelték meg a liraglutid (vs. kontroll) ágon (89% vs. 46%, p<0,001). A liraglutid (vs. kontroll) ágon a CRP értéke jobban csökkent (két ág közötti különbség -0,4 mg/dl; 95% CI: -0,7 és -0,07 mg/dl; p = 0,02), hasonlóan előnyöseben alakult a vizelet albumin/kreatinin-hányados értéke is (két ág közötti különbség -119,4 mg/g; 95% CI: -195,0 és -43,8 mg/g; p = 0,003). A 6 perces járástávolság jobban nőtt a liraglutid (vs. kontroll) ágon (két ág közötti különbség 25,1 m; 95% CI: 21,8-28,3 m; p < 0,001).
Következtetés: PAD-ban szenvedő T2DM-betegek körében a 6 hónapig tartó liraglutid-terápia növelte az alsó végtagi perifériás perfúziót. Ezek alapján ebben a betegcsoportban az antidiabetikus kezelés választásakor célszerű a liraglutidot beépíteni a terápiába, a PAD progressziójának megelőzése érdekében.
A közlemény szabadon letölthető (Open Access).
https://jamanetwork.com/journals/jamanetworkopen/fullarticle/2815948
Abstract
Importance: Peripheral artery disease (PAD) in diabetes may lead to diabetic foot ulcer and lower-extremities amputation. Glucagon-like peptide 1 receptor agonists have proven cardiovascular benefits in trials of people with type 2 diabetes at high cardiovascular risk.
Objective: To examine the effect of liraglutide on peripheral perfusion measured as peripheral transcutaneous oxygen pressure (TcPo2) in individuals with type 2 diabetes and PAD.
Design, setting, and participants: This open-label randomized clinical trial was conducted between February 1, 2021, and June 30, 2022, with a final follow-up on December 30, 2022, at University of Campania "Luigi Vanvitelli," Naples, Italy. Fifty-five individuals with type 2 diabetes, PAD, and TcPo2 between 30 and 49 mm Hg were included.
Interventions: Patients were randomized to receive 1.8 mg of subcutaneous liraglutide or conventional treatment of cardiovascular risk factors (control group) for 6 months.
Main outcomes and measures: Coprimary outcomes were the change from baseline of peripheral perfusion between groups and the comparison of the proportion of individuals who reached 10% increase of TcPo2 from baseline in each group.
Results: Fifty-five participants (mean [SD] age, 67.5 [8.5] years; 43 [78%] male) were randomized (27 to the liraglutide group and 28 to the control group) and analyzed. Participants had a median (IQR) hemoglobin A1c level of 6.9% (6.5%-7.8%) and a mean (SD) TcPo2 of 40.3 (5.7) mm Hg. Transcutaneous Po2 increased over time in both groups, with significant differences favoring the liraglutide group after 6 months (estimated treatment difference, 11.2 mm Hg; 95% CI, 8.0-14.5 mm Hg; P < .001). The 10% increase of TcPo2 occurred in 24 participants (89%) in the liraglutide group and 13 (46%) in the control group (relative risk, 1.91; 95% CI, 1.26-2.90; P < .001). Compared with the control group, individuals in the liraglutide group had a significant reduction of C-reactive protein (-0.4 mg/dL; 95% CI, -0.7 to -0.07 mg/dL; P = .02), urinary albumin to creatinine ratio (-119.4 mg/g; 95% CI, -195.0 to -43.8 mg/g; P = .003), and improvement of 6-minute walking distance (25.1 m; 95% CI, 21.8-28.3 m; P < .001).
Conclusions and relevance: In this randomized clinical trial of people with type 2 diabetes and PAD, liraglutide increased peripheral perfusion detected by TcPo2 measurement during 6 months of treatment. These results support the use of liraglutide to prevent the clinical progression of PAD in individuals with type 2 diabetes.
Prof. Dr. Jermendy György
Az MDT web-szerkesztősége nevében