Effects of semaglutide on heart failure outcomes in diabetes and chronic kidney disease in the FLOW Trial
Pratley RE, Tuttle KR, Rossing P, Rasmussen S, Perkovic V, Nielsen OW, Mann JFE, MacIsaac RJ, Kosiborod MN, Kamenov Z, Idorn T, Hansen MB, Hadjadj S, Bakris G, Baeres FMM, Mahaffey KW; FLOW Trial Committees and Investigators
J Am Coll Cardiol 2024; 84(17):1615-1628. https://doi.org/10.1016/j.jacc.2024.08.004.
Összefoglalás
Háttér: A 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM) és idült vesebetegségben (CKD) szenvedő betegek körében a szívelégtelenség és a korai kardiovaszkuláris (CV) eredetű halálozás kockázata fokozott. A FLOW-vizsgálat CKD-ban szenvedő T2DM-betegek körében igazolta, hogy a GLP-1-RA szemaglutid (vs. placebo) 24%-kal csökkenti az elsődleges összetett klinikai végpont kialakulásának relatív kockázatát. Az elsődleges végpontban az alábbi eseményeket értékelték: vesepótló terápia megkezdése, a kiindulási eGFR-érték ≥50%-os csökkenése, eGFR-csökkenés <15 ml/min/1,73 m2 szintre, halál renális vagy CV okból eredően.
Célkitűzés: A jelenlegi, előre eldöntött elemzés a szemaglutid szívelégtelenségre kifejtett hatását vizsgálta ebben a nagy kockázatú betegcsoportban.
Módszer: A vizsgálatban résztvevő betegek a véletlen besorolás elve alapján, 1:1 arányban kerültek az aktív ágra (heti 1x1 mg szemaglutid subcutan adva), vagy az összehasonlító ágra (heti 1x placebo). A jelenlegi analízis során előre eldöntött kimeneteli mutatóként összevontan értékelték a szívelégtelenséggel kapcsolatos klinikai eseményeket (újonnan kialakuló vagy romló szívelégtelenség, ami előre nem tervezett hospitalizációt vagy sürgős orvosi ellátást, diuretikus/vazoaktív terápiát tett szükségessé) vagy a CV halált. A szívelégtelenséggel kapcsolatos adatokat a vizsgálók gyűjtötték össze, a CV halált független bizottság minősítette.
Eredmények: A vizsgálatban szereplő 3533 beteget medián 3,4 évig követték. A vizsgálat kezdetén szívelégtelenség a szemaglutid ágon szereplő betegek között 342 esetben (19,4%), a placebo ágon 336 esetben (19,0%) volt jelen. A teljes vizsgálati csoportban a szemaglutid növelte az első szívelégtelenség-esemény vagy CV halál bekövetkeztéig eltelt időtartamot (HR: 0.73; 95% CI: 0.62-0.87; P = 0.0005), önállóan értékelve az első szívelégtelenség kialakulásáig (HR: 0.73; 95% CI: 0.58-0.92; P = 0.0068) és önállóan értékelve a CV halál bekövetkeztéig eltelt időtartamot is (HR: 0.71; 95% CI: 0.56-0.89; P = 0.0036). Az összetett szívelégtelenségi végpont kockázatcsökkenése azonos mértékű volt a kiindulási helyzetben szívelégtelenséggel rendelkező (HR: 0.73; 95% CI: 0.54-0.98; P = 0.0338) és az attól mentes betegek körében (HR: 0.72; 95% CI: 0.58-0.89; P = 0.0028). A szívelégtelenségi események és a CV halál kockázata általánosságban véve nagyobb volt azoknál a betegeknél, akiknél NYHA-III funkcionális stádium vagy csökkent ejekciós frakció volt igazolható, függetlenül a terápiától.
Következtetés: A szemaglutid jelentősen csökkentette a szívelégtelenség vagy a CV halál összevontan és önállóan is értékelt kockázatát CKD-ban szenvedő T2DM-betegek körében. Ezt a hatást az anamnézisben szenvedő szívelégtelenségtől függetlenül, konzekvensen meg lehetett figyelni.
Az Open Access közlemény szabadon letölthető. https://doi.org/10.1016/j.jacc.2024.08.004
Abstract
Background: People with type 2 diabetes (T2D) and chronic kidney disease (CKD) are at high risk for heart failure (HF) and premature death from cardiovascular (CV) causes. The FLOW (Research Study To See How Semaglutide Works Compared to Placebo in People With Type 2 Diabetes and Chronic Kidney Disease), which enrolled participants with T2D and CKD, demonstrated that semaglutide, a glucagon-like peptide-1 receptor agonist, reduced the incidence of the primary composite outcome (persistent ≥50% decline in estimated glomerular filtration rate, persistent estimated glomerular filtration rate <15 mL/min/1.73 m2, kidney replacement therapy, and kidney or CV death) by 24%.
Objectives: This prespecified analysis examined the effects of semaglutide on HF outcomes in this high-risk population.
Methods: Participants were randomized (1:1) to once-weekly subcutaneous semaglutide 1 mg or placebo. The prespecified main outcome was a composite of HF events (new onset or worsening of HF leading to an unscheduled hospital admission or an urgent visit, with initiation of or intensified diuretic/vasoactive therapy) or CV death. HF data were collected by the investigator. CV death was adjudicated by an independent committee.
Results: A total of 3,533 randomized participants were followed for a median of 3.4 years. HF was present at baseline in 342 participants (19.4%) in the semaglutide group and 336 (19.0%) in the placebo group. In the overall trial population, semaglutide increased time to first HF events or CV death (HR: 0.73; 95% CI: 0.62-0.87; P = 0.0005), HF events alone (HR: 0.73; 95% CI: 0.58-0.92; P = 0.0068), and CV death alone (HR: 0.71; 95% CI: 0.56-0.89; P = 0.0036). The risk reduction for the composite HF outcome was similar in those with (HR: 0.73; 95% CI: 0.54-0.98; P = 0.0338) and without (HR: 0.72; 95% CI: 0.58-0.89; P = 0.0028) HF at baseline. The risk of HF outcomes (HF events or CV death) was generally higher in participants categorized as NYHA functional class III and those with the HF reduced ejection fraction subtype, regardless of treatment.
Conclusions: Semaglutide substantially reduced the risk of time to first composite outcome of HF events or CV death, as well as HF events and CV death alone, in a high-risk population with T2D and CKD. These effects were consistent regardless of history of HF.
Prof. Dr. Jermendy György
az MDT web-szerkesztősége nevében
PÁLYÁZATOK 
