A bevezetés a diabéteszes láb szindróma jelentőségét taglalja, felhívva a figyelmet arra, hogy a cukorbetegek száma világméretekben nő, a szövődmény a betegek jelentős hányadában előfordulhat. A megelőzés jelentősége óriási, ezért ezen a téren a betegoktatás kiemelt szerepet kap.
A perifériás diabéteszes neuropathia alapvető jelentőségű a kórkép fejlődésében, a szövődmény jelenlétére jól ismert panaszok utalnak, a felismerést egyszerű vizsgáló módszerek biztosíthatják.
A perifériás érszűkület lehetőségét mindig vizsgálni kell, a perifériás artériák tapintatása mellett a boka-kar index meghatározása hozzátartozik a beteg vizsgálatához.
A diabéteszes lábfekély (amely leggyakrabban a talpi felszínen, a nyomásnak kitett helyeken jelentkezik) mindig komolyan veendő, mert nemcsak az életminőséget rontja, hanem olyan további folyamatoknak teremti meg az alapját, amelynek végén – terápiás sikertelenség esetén – amputáció válhat szükségessé.
Az infekció jeleit mindig gondosan vizsgálni kell, mert kezelése olykor nehéz, a kimenetel előrehaladott esetekben bizonytalan lehet, a láb integritása is veszélybe kerülhet. Antimikróbás kezelés mellett megfelelő sebészeti intervenciók is szükségessé válhatnak.
A Charcot neuro-osteoarthropathia súlyos lábdeformitással, csontdestrukcióval járó állapot, amelynek korai jeleit időben fel kell ismerni ahhoz, hogy a végtag tartós tehermentesítésével a fekélyek kialakulása megelőzhető, és cipő viselésére alkalmas lábstruktúra elérhető legyen.
A közlemény a világhálón szabadon elérhető. Mellékeljük a pdf formátumot.
A Magyar Diabetes Társaság Web-szerkesztősége nevében
Prof. Dr. Jermendy György
PÁLYÁZATOK 
