A DECLARE vizsgálat eredetileg az SGLT-2-gátló dapagliflozin kardiovaszkuláris biztonságosságát volt hivatott tisztázni 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek körében. A randomizált, kontrollált, kettős vak klinikai vizsgálatban 17.160 beteg vett részt (hazai centrumok 713 beteggel járultak hozzá a vizsgálathoz), a betegek 40,5%-a előzményi adatai között átvészelt/ismert kardiovaszkuláris betegség szerepelt (szekunder prevenciós alcsoport), 59,6%-uk esetében csupán kardiovaszkuláris kockázati tényezők voltak azonosíthatók (primer prevenciós csoport). A beválasztási HbA1c-érték 6,5-12,0%, a kreatinin clearence ≥60 ml/min lehetett. Az aktív ágon a betegek a megtartott korábbi antidiabetikus kezelés mellett napi 10 mg dapagliflozint, a kontroll ágon placebót kaptak. A követés tartama medián 4,2 év volt. A betegek életkora 64 év, diabetes-tartamuk 11 év, HbA1c-értékük 8,3%, BMI értékük 32,1 kg/m2, becsült GFR értékük 85,4 ml/min/1,73m2 volt. A vizsgálat elsődleges végpontjaként két, egymással egyenrangú, összetett végpont szerepelt.
A dapagliflozin kardiovaszkuláris szempontból biztonságos készítménynek bizonyult (a non-inferioritás kritériuma teljesült). A dapagliflozin (vs. placebo) statisztikailag értékelhető módon nem csökkentette a 3-pontos MACE (kardiovaszkuláris halál, nem végzetes myocardialis infarctus, nem végzetes stroke összevont végpontja) gyakoriságát (HR: 0,93; 95% CI 0,84-1,03; p=0,17), de szignifikánsan csökkentette a kardiovaszkuláris halál és a szívelégtelenség miatti kórházi beutalás összevont végpontját (HR: 0,83; 95% CI 0,73-0,95; p=0,005), ez utóbbi kedvező változás hátterében döntően a szívelégtelenség miatti hospitalizáció csökkenése állt (HR: 0,73; 95% CI 0,61-0,88). A kedvező változás azonos módon megfigyelhető volt a primer és a szekunder prevenciós csoportban, függetlenül attól, hogy az előzmények között szerepelt-e szívelégtelenség vagy sem. A renális események szintén kedvezően csökkentek (HR: 0,76; 95% CI 0,67-0,87), az összhalálozás numerikusan előnyösen alakult, de statisztikai különbség nem volt kimutatható (HR: 0,93; 95% CI 0,81-1,04). A mellékhatások között a dapagliflozin ágon a ketoacidosis és a genitális mikotikus infekciók gyakoribb előfordulását lehetett igazolni. A két ág között nem volt érdemi különbség az amputációk, a törések és a Fournier gangréna alakulását tekintve, hólyagcarcinoma értékelhetően ritkábban fordult elő a dapagliflozin ágon.
A vizsgálat üzenete, hogy a dapagliflozint a 2-es típusú cukorbetegek legszélesebb körében alkalmazni lehet, alkalmazása kapcsán javul a glykaemiás kontroll, csökken a testsúly és a vérnyomás, csökken a szívelégtelenség miatti hospitalizáció szükségessége és kardiovaszkuláris halál és a renális események csökkenését is remélhetjük.
Az MDT web-szerkesztősége nevében
Prof. Dr. Jermendy György
Wiviott SD, Raz I, Bonaca MP, Mosnezon O, Kato ET, Cahn A, Silverman MG, Zelniker TA, Kuder JF, Murphy SA, Bhatt DL, Leiter LA, McGuire DK, Wilding JPH, Ruff CT, Gause-Nilsson IAM, Fredriksson M, Johansson PA, Langkilde A-M, Sabatine MS, DECLARE-TIMI 58 Investigators: Dapagliflozin and cardiovascular outcomes in type 2 diabetes.
N Engl J Med, előzetes elektronikus közlés 2018. nov. 10.
PÁLYÁZATOK 
