A vizsgálatban 187 beteg (1,8%) esetében figyeltek meg nem-traumás eredetű alsó végtagi amputációt (71% minor, 29% major amputáció), az előfordulási gyakoriság 6,30 vs. 3,37/1000 betegév, az esélyhányados (canagliflozin vs. placebo) 1,97 (95% CI 1,41-2,75) volt. Az ischaemiás és infekciós eredetű kockázat azonos módon alakult, nem volt különbség a kockázatnövekedést tekintve a 100 mg és a 300 mg dózis között. Az amputációs kockázat szoros összefüggést mutatott a kiindulási helyzetben rögzített amputációs előzménnyel, a perifériás vaszkuláris betegséggel és a neuropathiával. A vizsgálat nem tárt fel olyan okot vagy mechanizmust, amellyel az amputáció kockázatnövekedését magyarázni lehetne. A vizsgálat nem azonosított olyan betegcsoportot, amelynél a kockázatnövekedés a teljes csoporttól eltérően alakult volna. Nem volt összefüggés a kockázatnövekedés és a betegek demográfiai mutatói, valamint az alkalmazott egyes gyógyszerek között sem. A hatóság elrendelte, hogy a canagliflozin alkalmazási előírásában az alsó végtagi amputációk kockázatnövekedésére a figyelmet felhívják.
Az Open Access közlemény szabadon letölthető és tudományos célra engedélykérés nélkül használható, a pdf letölthető a kapcsolódó dokumentumok alól.
Az MDT web-szerkesztősége nevében
Prof. Dr. Jermendy György
Matthews DR, Li Q, Perkovic V, Mahaffey KW, de Zeeuw D, Fulcher G, Desai M7, Hiatt WR, Nehler M, Fabbrini E, Kavalam M, Lee M, Neal B: Effects of canagliflozin on amputation risk in type 2 diabetes: the CANVAS Program. Diabetologia 2019 Mar 12. doi: 10.1007/s00125-019-4839-8. [Előzetes elektronikus közlés]
PÁLYÁZATOK 
