Comprehensive assessment of neuropathy and metabolic parameters in type 1 diabetic patients with or without using continuous glucose sensors
Bordács B, Várkonyi Á, Valkusz Z, Nyiraty S, Pósa A, Menyhárt A, Lengyel C, Kempler P, Kupai K, Várkonyi T.
Int J Mol Sci 2025; 26: 2062.
Összefoglalás
A tanulmányt 1-es típusú cukorbetegségben (T1DM) szenvedő betegek körében végezték a metabolikus és glikémiás kontroll, valamint a neuropátia manifesztációinak vizsgálata céljából. A folyamatos glükózmonitorozás (CGM) hatását is elemezték a mért paraméterekre. Összesen 61 T1DM beteg vett részt a vizsgálatban (életkor: 42,5 ± 1,8 év, a cukorbetegség fennállásának időtartama: 22,8 ± 1,6 év, átlag ± SE). Közülük 24 beteg használt CGM szenzort, míg 37 nem. A kardiovaszkuláris autonóm neuropátiát szív-érrendszeri reflextesztekkel értékelték. A perifériás szenzoros funkciót Neurometer és kalibrált hangvilla segítségével vizsgálták a felső és az alsó végtagokon. A metabolikus státuszt a triglicerid, a HDL, az LDL, az összkoleszterin és a HbA1c meghatározásával jellemezték. Pozitív korrelációt találtak a HbA1c és a trigliceridszint között (r=0,28, p<0,05). A CGM-használók és nem használók között különbség mutatkozott a triglicerid (0,9±0,1 vs. 1,24±0,12 mmol/l, p< 0,05), a HDL-koleszterin (1,7±0,1 vs. 1,4±0,1 mmol/l, p < 0,05) és a HbA1c (7,5 ± 0,2 vs. 8,3 ± 0,3%, p < 0,05) értékében. Szignifikáns különbségeket találtak a Valsalva-hányados, a Neurometer és a kalibrált hangvilla eredményeiben a CGM-használók és nem használók között. A tanulmány szignifikáns összefüggést igazolt a HbA1c és a trigliceridszint között T1DM-ben. A CGM használata jobb metabolikus paramétereket és kevesebb autonóm és szenzoros idegkárosodást eredményezett. Újszerű megállapításként a CGM feltételezhetően közvetve hozzájárul mind a mikro-, mind a mak ovaszkuláris szövődmények megelőzéséhez, ezáltal potenciálisan csökkentve a halálozási kockázatot is.
Abstract
The present study was conducted in type 1 diabetic (T1DM) patients to evaluate the metabolic and glycemic control as well as the manifestations of neuropathy. The impact of continuous glucose monitoring (CGM) on the measured parameters was also analyzed. A total of 61 T1DM patients (age: 42.5 ± 1.8 years, DM duration: 22.8 ± 1.6 years, mean ± SE) participated in the study. In total, 24 patients had CGM sensors and 37 did not. Cardiovascular autonomic neuropathy was assessed using cardiovascular reflex tests. Peripheral sensory function was evaluated by a Neurometer and calibrated tuning fork on the upper and lower limbs. Metabolic status was characterized by the determination of triglycerides, high-density lipoprotein (HDL), low-density lipoprotein (LDL), total cholesterol, and glycated haemoglobin (HBA1c). A positive correlation was found between HbA1c and triglyceride levels (r = 0.28, p < 0.05). CGM users and non-users differed in triglyceride (0.9 ± 0.1 vs. 1.24 ± 0.12 mmol/L, p < 0.05), HDL cholesterol (1.7 ± 0.1 vs. 1.4 ± 0.1 p < 0.05 mmol/L), and HbA1C (7.5 ± 0.2 vs. 8.3 ± 0.3%, p < 0.05) levels as well. Significant differences were found for the Valsalva ratio, Neurometer, and calibrated tuning fork results between CGM users and non-users. This study found a significant correlation between HbA1c and triglyceride levels in T1DM. CGM use resulted in improved metabolic parameters and less autonomic and sensory nerve damage. As a novel finding, CGM is presumed to prevent both micro-, and macrovascular complications and, by this way, potentially reducing mortality rates.
A magyar nyelvű összefoglalást a szerzők bocsátották rendelkezésünkre. A közlemény szabadon letölthető (Open Access).
https://www.mdpi.com/1422-0067/26/5/2062
Prof. Dr. Jermendy György
az MDT web-szerkesztősége nevében
PÁLYÁZATOK 
