Középiskolai tanulmányait a szekszárdi Garay János Gimnáziumban végezte, majd (nem a megfelelő felkészültség hiánya miatt…) egy év szünet után kezdte meg orvosi tanulmányait a szegedi egyetemen, ahol 1962-ben szerezte meg diplomáját. A begyógyászat alapjait kiváló iskolában, a nemzetközi szinten is elismert diabetológus, Iványi János tanár úr osztályán sajátította el, majd a szekszárdi kórház stratégiában gondolkodó igazgatója, Szentgáli Gyula csábította vissza megyéjébe. Rövid idő után, látva felkészültségét, fölkérte egy belgyógyászati osztály vezetésére és haematológiai részleg alapítására. Igy jött létre a legendás IV. Belgyógyászat 1971. december 1-jén. Az akkori kiváló, többnyire jóval idősebb főorvosok között a szakmai tekintély megszerzéséért keményen meg kellett küzdenie, de állta a sarat, hamar befogadták. Ezután elindította a megye haematológiai betegeinek járóbeteg gondozóját, Ótos Miklós, majd Balikó Zoltán és Tóth Antal vezetésével. Először, 1975-ben a megyei cukorbetegek fekvőbeteg-ellátásának feltételeit teremtette meg az osztályon, Jávor András ötlete nyomán, majd 1982-ben elindította a Megyei Cukorbeteg Gondozót, aminek első orvosa Muth Lajos volt. Röviddel ezt követően kezdeményezte a Cukorbetegek Klubjának megalakulását, ami Szekszárdon 1977-óta működik. Az emlődaganatos betegek kemoterápiás kezelésének és gondozásának megszervezésével megteremtette a megyei onkológiai ellátás alapját, kezdetben Tóth Antal szakmai vezetésével. Később a diabetológiai profil kiegészült a megyei neuroendokrinológiai ellátással, ennek irányítására Sudár Zsoltot kérte föl.
Fentiekből is látható, hogy egyrészt korán fölismerte a belgyógyászat specializálódásának szükségességét, másrészt az, hogy azok közé, a ma már ritkaságnak számító belgyógyászok közé tartozott, akik a szakma valamennyi területéhez magas szinten értettek.
Az ő érdeme volt, hogy az V. MDT Kongresszust 1980-ban Szekszárdon rendezték. Ekkor került sor az első cukorbeteg találkozóra a Babits Mihály Művelődési Központban. Később a Fiatal Diabetológosok Fórumát és a Dunántúli Diabetes Hétvégét is megszervezte. Két munkatársa (Ulrich Gabriella és Sudár Zsolt) a 35 év alattiaknak kiírt pályázaton I. díjat nyert. Tanítványai közül ketten (Sudár Zsolt és Muth Lajos) elnyerték a Pannon Diabetes Díjat. Sudár Zsolt, az osztályvezetésben utóda, még Pro Diabetológiai, és Csillag József Emlékdíjban is részesült diabetológia területén.
Tornóczky János húsz éven (1980-2000) keresztül volt az MDT vezetőségének választott tagja, majd haláláig annak Tanácsadó Testületéé. Éveken át részt vett a Nemzeti Diabétesz Program Bizottság munkájában. Hosszú ideig volt Baranya, Somogy, Tolna megye cukorbeteg tanácsadási helyeinek felügyelője. Megyei szakfőorvosi feladatot is ellátott, a diabetológián kívül endokrinológiai, onkológiai és belgyógyászati szakmákban is.
Tagja volt még a Belgyógyászati és a Haematológiai szakmai kollégiumoknak, a Magyar Haematológiai és Vértranszfúziós Társaság vezetőségének és elnökségének. Évekig volt a Malignus Lymphoma Munkacsoport titkára.
Tudományos érdeklődése a diabetológia területén kiterjedt a nephropathia (microalbuminuria, béta microglobulin), az autonom neuropathia (izotópos gyomorürülés vizsgálat) területére. Vizsgálta a krónikus recidiváló pancreatitis reziduális inzulinszekrécióját, a pancreatogén diabetes sajátosságait, kezelésének és megelőzésének kérdéseit, a májcirrhosis és a diabetes sajátosságait. Tolna megyére kiterjedt szűrővizsgálat után a morbiditás változását, illetve két időszakot összehasonlítva a mortalitási okokat is vizsgálták. Gyulai munkacsoporttal együttműködve tanulmányozták a ketoacidosis korszerű kezelésének változásait és eredményességét. A terhességben kialakuló hipertónia és inzulin rezisztencia vizsgálatán kívül számos terhességi diabetes témában volt társszerzője veje, Kun Attila ilyen irányú cikkeinek, hozzásegítve őt a PhD megszerzéséhez.
Haematológia területén két steril kórterem kialakításával lehetőség nyílt arra, hogy országosan is az elsők között kezeltek akut leukémiákat, kritikus cytopéniákat, malignus lymphomákat. Számos előadás és közlemény jelzi e munka sikerességét.
A Pécsi Tudományegyetem rektora 1990-ben nevezte ki címzetes egyetemi docensnek. További kitüntetései: Kiváló Munkáért (1981), Pro Diabetologia (1992), Pro Sanitate (1992), Magyar Belgyógyász Társaság Dunántúli Szekciója Vándorgyűlési Emlékérem (1988), Magyar Imre Emlékérem és -díj (2000), Millenniumi Emléklap (2001), Kelemen Endre Emlékérem (2002). Szakmai kitüntetések mellett társadalmi megbecsülés is övezte: szülőfaluja díszpolgári címe mellett Szekszárd város önkormányzatától Pro Urbe emlékplakettet vehetett át.
Lassan fél évszázados ismeretség után bátran mondhatom, hogy a fenti szép elismeréseken kívül többet jelentett számára a gyógyítás öröme és a betegek szeretete. Csak ámultam, amikor az akkor 100 ágyas osztályára kerülve azt tapasztaltam, hogy minden beteg nevére emlékszik, sőt évekre visszamenően is!
Családja mindig fontos volt számára. Igazi orvos-család: felesége Téglás Ágnes labor szakorvos, négy gyermekéből ketten orvosok lettek, fia, Tamás, a PTE Kórbonctan Intézetének vezető professzora, az ő felesége Kövér Erika onkológus. Legidősebb lánya, Erika mikrobiológus, az ő két fia közül egyik Csobó Dávid aneszteziológus orvos. Andrea (levéltáros) lányának férje Kun Attila, terhességi diabetessel foglalkozó ismert diabetológus, fiuk kórházunk szemész rezidense. Legfiatalabb lánya, Kíra is egészségügyben dolgozik konduktorként. Négy gyermeke mellett hat unokája és három dédunokája is segítette a korral járó terhek elviselésében.
Szeretett családja mellett a IV. Belgyógyászat is a családja, a szeretett családja volt. Nem csak ő, mi, az ott dolgozók is így éreztük. Ez nem csupán abban nyilvánult meg, hogy figyeltünk egymásra, ismertük a másik problémáit és megünnepeltük a név- és születésnapjainkat, hanem egyetértettünk olyan alapelvekben, értékekben, mint a szakmai alázat, a beteg és a másik ember tisztelete.
Azok, akik ebben a légkörben dolgozhattak, orvosok, szakdolgozók hálásan gondolnak Tornóczky főorvosra és biztos vagyok abban, hogy igyekeznek hasonló szakmai és közösségi légkört teremtetni maguk körül, mint amelyet ezen az osztályon tapasztaltak.
Büszke lehetett, és az is volt, tanítványaira, akik helyben maradva szolgálnak tovább és akik az itt szerzett tapasztalatokat tovább vitték, viszik.
A helyben maradottak: Sudár Zsolt osztály-, diabétesz és endokrinológiai gondozóvezető (MDT vezetőségi tag), Ulrich Gabriella a helyettese, Nyirati Csaba, Szí Vince, Szabó Kinga mindannyian diabetológusok. Tóth Antal, a később önállóvá vált Haematológiai Osztály vezetője lett, néhány éve, röviddel nyugdíjba vonulása után meghalt, helyét a szintén Tornóczky-tanítvány Sziládi Erzsébet vette át, Balikó Anett haematológus, aki PhD fokozatot is szerzett.
Akik kirepülve vitték tovább a szellemiséget: Zsemlye László (Mezőkövesdi Mozgásszervi és Rehabilitációs Központ), Maros Éva (Pincehelyi Belgyógyászati Osztály vezetője, később diabetológus Dombóváron), Jávor András (GYÓGYINFOK igazgató, majd a Népjóléti Minisztérium államtitkára), Balikó Zoltán (Baranya Megyei Kórház Tüdőgyógyászati Intézet vezetője, egyetemi magántanár), Lovász Etelka rendelőintézetünk belgyógyász főorvosa, Muth Lajos (több mint 20 év „négyesbel” után kórházi főigazgató, nyugdíjba vonulása után a szakrendelő diabetológusa), továbbá számos háziorvos, belgyógyász szakorvos Szekszárd környékén és távolabb, valamint a szakdolgozók, akiknek számát nehéz lenne megállapítani.
Végül két személyes gondolat. Kezdő orvosként hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy a nagyvizit végeztével, az utolsó kórteremből kilépve a Főnökkel (így szólítottuk magunk között) egymás szemébe néztünk és azt mondtuk: köszönöm. Ő is nekem! És még valami, amit nagyon nagyra értékeltünk: ha viziten úgy látta, hogy valamit hibáztunk vagy mulasztottunk a betegellátás során, úgy tudta közölni velünk, hogy a beteg azt soha nem vette észre, mi pedig sokszor életre szóló tanulságot vonhattunk le belőle.
Most már sajnos nem tudunk egymás szemébe nézni, így csak én mondom, de most a többi szerető volt munkatársad nevében is:
Köszönöm, köszönjük, Főnök!
Nyugodj békében!
Muth Lajos
PÁLYÁZATOK 
