A gyászhír mindig megrendítő. Akkor is az, ha lélekben felvérteződhettünk a visszafordíthatatlan tragédiára, s csak reménykedhettünk abban, hogy még jó ideig nem kell szembenéznünk vele. Különösen lesújtó, ha aktivitása, alkotóereje teljében lévő kollégát, sokunk személyes jó barátját, egy régió egyik motorját, meghatározó személyiségét veszítjük el. Mindez hatványozottan igaz, amikor a kitűnő orvostól, a mindig egyenes, becsületes, tiszta megoldásra törekvő vezetőtől, a szó nemes értelmében vett igaz embertől, az örökké vidám cimborától, Gyimesi András főorvos úrtól kell búcsúznunk.