A táplálkozás életünk egyik nélkülözhetetlen tevékenysége. Ételeket és italokat fogyasztunk el, aztán ezt szervezetünk beépíti mint építőelemet, vagy felhasználja mint energiát.
Azonban ne feledjük, a felesleget meg elraktározza!!!
Valljuk be, legtöbben (és legtöbbször) nem ezért (és semmiképpen nem ezt tudatosan végiggondolva) eszünk, hanem, mert enni jó. (???)
Egy kórosan elhízott férfi így foglalta össze betegsége (az elhízás betegség!) okát: "Ha nem lenne jó enni, én nem lennék kövér."
Nem az energiaszükségletünk és (sajnos) általában nem az egészségtudatosságunk a meghatározó, ha az étkezésről (vagy szorosabb értelemben evésről és ivásról) beszélünk. Ha az egészségtudatosság lenne "csak" a vezérlőnk, akkor mindig megválogatnánk, mikor, mit, mennyit és hogyan eszünk.
Amikor úgy érzi, tudja hogyan lenne célszerű (és egészséges) táplálkoznia, de valahogy mégsem sikerül, meg kell keresni ennek az okát! Mert, könnyű azt mondani, hogy fogyjon le. Még dietetikust találni sem nehéz, és egy jó dietetikussal megfejtheti, mit kellene másként tennie.
Ezután jön a neheze: a tartós változtatás.
Van, hogy az evés megnyugvást okoz, egy nehéz nap végén? Talán, akkor változott meg étrendünk, mikor stresszes időszakot éltünk? Vagy amikor megnyílt közelünkben a ...? Talán gyermekkorunk óta rossz mintát követünk, és nálunk emiatt mindenki "ilyen"? A szomorúság, magányosság, feszültség oldása történik ily módon? Nem is kíván igazán enni, de társaságban "megjön az étvágy"? No és persze akkor is eszünk, ha öröm ér (szülinap, bankett, karácsony...).
Miért is ne, hiszen...? Igen-igen. Lehet, sőt érdemes akár ennél is mélyebbre néznünk, ha szükséges, szakember segítségével.
Az étkezés több, mint maga az evés biológiai szükségszerűsége: Az étkezés pszichológiai okok által motivált, nehezen és csak szakszerűen megváltoztatható, átalakítható ritus.
Megtekintéshez KATTINTSON IDE!