Gondoltunk egy merészet és negyedszer is nekivágtunk a horvát tengerpart meghódításának. Húsz diabéteszes gyermekkel és a team tagjaival aug 24.-én elindultunk.
A gyerekek 13-16 év közöttiek voltak, tíz fiú és tíz lány, és tizenhatan viseltek pumpát. Míg az előző években a pumpás gyerekek fele PEN-re cserélte pumpáját erre a hétre, addig most mindenki ragaszkodott hozzá. A „vizes fázisban" (búvárkodás, polip-vadászat) jól tűrték az egy-két órai pumpanélküliséget, mi felnőttek is sokat tanultunk ebből! Örvendve vettük tudomásul a gyerekek önállóságát, és újra meggyőződtünk a pumpa számtalan előnyéről, - flexibilis életmód lehetősége, szabadság érzése ilyen körülmények között: / fürdés, kirándulás, fagyizás, esti programok, kamasz-szerelem / különösen éreztette pozitív hatását. És valahogy éreztük, talán először a pumpás gyerekek összetartását, összetartozását.
Hosszas keresgélés /idén új nyaralóhelyre – Crikvenica – szavaztunk/ és előkészületek után izgatottan elindultunk. Az indulás reggelén a busznál ugyanaz a látvány, sok gyermek és mégtöbb csomag. Még ma sem hisszük, hogy befért ebbe a nagy buszba minden! A békatalpaktól a több hektóliter ásványvízig ott minden volt. A pilótánk, amikor magához tért az első döbbenettől, mekezdte a végeláthatatlan csomagtömeg bepakolását a fiúk segítségével. Az indulás előtti hetekben szorgalmasan bújtuk az internetet, így nagy kíváncsisággal vártuk az előttünk álló 1 hét időjárását, hiszen az előrejelzések nem sok jóval kecsegtettek. Felhős időben indultunk és a határ átléptével az eső is megérkezett. Végig zuhogó esőben utaztunk, s nagy meglepetésünkre majdnem az esőkabátok is előkerültek, mivel a buszunk beázott. Nem kicsit, nagyon. Amivel csak lehetett próbáltuk a víz útját elzárni. A busz függönye, takarók a célnak megfeleltek. Első probléma kipipálva! Hurrá! megérkezésünk tiszteletére kisütött a nap. A szállás elfoglalása némi akadályba ütközött. A recepción ragaszkodtak volna a pontos szobabeosztáshoz. Ki kivel, melyik emeletre, melyik szobában fog aludni. Nem volt fáklyás menet az elkövetkező 1 és ½ óra. Nagy kavalkád, sok recepciós csere, leizzadt homlokok, de végül mi győztünk. Kaptunk egy marék kulcsot, csak menjünk már. Hát a szállás hagyott némi kívánnivalót maga után, sebaj a tenger, a kaja majd kárpótol mindenért. Tévedtünk. A kaja is hagyott némi kívánnivalót. Rengeteg ember, kevés asztal, alig tudtuk szemmel tartani a gyerkőcöket, de azért megoldottuk. Minden felnőttnek jutott 3 gyermek, így figyelemmel kísérhettük önálló bólus-döntésüket, csak, ha nagyon kellet szóltunk közbe. Természetesen vacsora után rohantunk a tengerpartra.
A teljes beszámolót és a fotókat megtekintheti a kapcsolódó dokumentumok alatt.
EDUKÁCIÓ
TELJES ÉLET, 
