A részletes indikációkat e helyen nem részletezzük, javasoljuk a pontos szöveg elolvasását minden 1-es típusú cukorbetegnek, illetve hozzátartozóiknak a hivatkozott közlönyben. Kivonatosan, a lényeget kiemelve az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet:
A monitorozó rendszert gyermek-, ill. felnőtt pumpacentrumokban lehet betanítani és felírni (4 hetes próbakezelést követően) kellően kiképzett beteg részére, akik az indikációknak megfelelnek.
6 hóra rendelhető első lépésben, az újrarendelhetőséghez komoly feltételeknek kell megfelelni és az előírás szerint dokumentálni kell a feltételeknek való megfelelést. Így dokumentálni kell a felhasználás idejét (minimum 70% 6 hó alatt), a hipoglikémiás- és hiperglikémiás-, illetve a céltartományban eltöltött időt %-ban megadva (TIR, Time in Range).
A társadalom biztosítási támogatás mértéke gyermekek esetében 98%, felnőtteknél 80%.
A rendszerek előírási szerinti használata mellett reményeink szerint a fenti paramaméterekben kedvező irányú változás áll(hat) be. Használatukkal az egészséges anyagcserét jobban megközelítő anyagcserekontroll biztosítható anélkül, hogy a hipoglikémiák száma növekedne, sőt az utóbbiak jelentős mértékű csökkenése várható.
A diabetológiai szakma véleménye szerint az elmúlt évek legnagyobb jelentőségű bejelentése ez, nagyon komoly szakmai sikere a munkában közvetlenül résztvevő kollegáknak, velük együtt az MDT-nek és a civil szervezeteknek.
A siker mellett a Rendelet komoly felelősséget ró a diabéteszes betegek gondozását végző egészségügyi személyzetre is, hiszen az erőforrások helytelen felhasználása, nem megfelelő dokumentálása, a minőségi kontroll elmaradása magában hordozza a kudarc lehetőségét, végső soron a támogatás megvonását is!
A felelősség legnagyobb része most rajtunk, betegeken van. Nem szabad megrohannunk kezelő orvosainkat azzal az igénnyel, hogy nekünk „jár” szenzor. Türelemmel, önmérséklettel, a bennünket ellátó egészségügyi személyzettel együtt kell megdolgoznunk a hazai szenzor-használat sikeréért, fennmaradásáért. A szenzor nem állítja be anyagcserénket. Alkalmazása hatástalan azon betegeken, akik nincsenek tisztában, vagy nem tartják be az 1-es típusú cukorbetegség kezelésének alapvető szabályait.
A szenzor egy kiváló edukációs eszköz a már megszerzett tudás, és gyakorlat tökéletesítésére, de ha hiányoznak az alapok, akár még árthat is. Bízzunk orvosaink megítélésében, hogy alkalmasak vagyunk-e a szenzor-viselésre. Adjuk időt a szakmának arra, hogy maguk is felkészüljenek a szenzor alkalmazásának megfelelő oktatására, előnyeinek, hátrányainak ismertetésére.
Ne felejtsük el, hogy a rendelet fél évi próbaidőszakra érvényes. Véleményem szerint sem a betegek, sem az ellátó személyzet egésze nem elég felkészült még a sikeres megvalósításra, de a forgalmazók sincsenek hirtelen, tömeges ellátásra felkészülve.
A hirtelen terhelést ellensúlyozandó, 2018-19-ben még Németország is kénytelen volt maximum 2-3 szenzor egyszeri kiírására korlátozni a szenzorok felírását. Türelemmel, ésszerű javaslatokkal segítsük a rendszert, hogy ne veszítsünk el egy olyan lehetőséget, amellyel egészségügyünk anyagi helyzetéhez viszonyítva nemzetközileg is a legkedvezőbb helyzethez juthatnak az arra alkalmas, és rászoruló 1-es típusú cukorbetegek.
Dr. Kerényi Zsuzsanna
66 éve 1-es típusú cukorbeteg
belgyógyász, diabetológus
EDUKÁCIÓ
TELJES ÉLET, 
