50 gyereket várunk. Kispajtásokat, srácokat, fiatalokat. A csoportjainkat. Az együtt töltött hetet. A hosszú hónapokkal ezelőtt elkezdett tervezés, a többszöri tábormegbeszélés, a megelőző 24 óra alapos előkészületei után… Hát így vette kezdetét a Juvenilis-Diab-Help Alapítvány 1-es típusú diabéteszes gyerekek és fiatalok számára, 29. alkalommal megrendezésre került balatonfenyvesi tábora.
Becammogtunk a hypo csomaggal kerekre töltött bőröndökkel a táborba, ahol hivatalos köreinket lefutva Dr. Zsuzsi, a tábor vezetője, és tábori orvosa bemutatott minket egymásnak. Mindenki kuckóját felkeresve, és a kényelmes elhelyezkedésre időt hagyva, angyali dietetikusok által, pontosan kiszámolt vacsorához láttunk. Már lemenőben volt a nap, mikor a közös játék kezdetét vette. A heti program pedig, finoman szólva is izgalmasnak ígérkezett.
Már az előzetes egyeztetések alatt feltűnt, milyen nagy műgonddal van megalkotva a program a penesek étkezési szokásaihoz igazodva, figyelmet fordítva arra, hogy étkezés után a hatáscsúcsra törő aktív inzulin mellett visszafogják a fizikai aktivitást. A tábori személyzet (edukátorok) külön képzést teljesített, szinte kivétel nélkül egyes típusú diabéteszesekből áll, akik a tábori orvossal egyeztetve, a gyerekek szokásainak megfelelően, közös döntéseket hozva navigálják az anyagcseréket megfelelő mederbe. A dietetikus csapat hatalmas gonddal és odaadással agyalt, késztett elő, számolt, osztott szét, gyártott mintaadagot, és próbálta az ifjakat komoly matematikai kalkulációkra rávenni. Tábori büfésünk, a gyerekek boldogságát szem előtt tartva, ragaszkodott a csökkentett szénhidráttartalmú, szigorúan cukormentes kamukávé árusításához. Nem is beszélve a hős éjszakásokról, akik kétszer is ellenőrizték a vércukorszinteket, még a srácok az igazak álmát aludták. Kivéve persze, ha épp elkapta őket a táborok takarodó utáni csibészkedésre buzdító szelleme.
Az ébresztő reggeli mérés, inzulinadás, és reggeli után színcsoportonként foglalkozásra gyűltünk, ahol csillió ötletes játékon keresztül az első célunk egymás megismerése, utána pedig a különböző diabéteszes tapasztalatok megbeszélése volt. Itt tehették fel az ifjak a kérdéseiket, mind a táborral, napi programmal, mind a diabétesz menedzseléssel kapcsolatban. Így például a mi csoportunkban minden felhasználói ismeretet tartalmazó, fergeteges, és nem utolsó sorban überhiteles inzulinpumpa-ismeretető előadást tartottak a pumpás kamaszok, a penes társaiknak.
A csoportfoglalkozást követően, a tábor jellemző vonásaként, a gyerekek részt vettek egy egy-másfél órás interaktív ismeretterjesztő előadáson, avagy dráma foglalkozáson, melyet diabetológus, dietetikus, avagy pszichológus, pszichopedagógus, gyermekápoló tartott.
Az ebédet a „szieszta” követte, ami összességében a gyerekek közös idejéről szólt. A délután további része pedig helyt adott focinak, a ping-pong és röplabda bajnokságnak, no meg egy felfűtött érzelmekben gazdag edukátor-táborozó kidobósnak. Mindezek után adódott lehetőség a kézműves foglalkozásokra, és a közös fürdőzésre. Utóbbi a Balaton part közvetlen, vízi csatára és játékra buzdító közelségének, és magyar tengerünk hőfokának köszönhetően nagy népszerűségnek örvendett a táborozók körében. Az edukátorok sem szomorkodtak, mikor úszó hypoállomásként funkcionáltak a Balatonban.
Rendhagyó a szerdai nap volt, amikor a Zamárdi Kalandparkba látogattunk el. Itt a biztonságunkat garantáló oktatás után, kamaszok és edukátorok, minden félelmüket sutba dobva száguldottak, olykor küzdötték magukat végig a különböző pályarészeken, megmutatva, milyen fából is faragták őket. Mindeközben szőlőcukorral és dobozos gyümölcslével tömött zsebeik ellenére, földi SOS és bíztató kíséret haladt mellettük. A magasságtól tartózkodó táborozók pedig a park nyújtotta egyéb foglalkozásokon próbálhatták ki bátorságukat, kézügyességüket, és éles eszüket. Dolgunk végeztével, és az uzsonna eljövetelével pedig fagyizni mentünk. Természetesen a mozgást korrigálandó!
A nap csúcsa rendszerint az esti programpont volt, mint a Forgószél nevű körállomásos ügyesség-, és ravaszságpróba, vagy a Bűntény a Sound-on című logikai játék, melyben a gyerekek maguk göngyölítettek fel egy bűnügyet. Sor került még Hermann Bertold, korábbi táborozó, magával ragadóan humoros, és mindeközben nagyon őszinte előadására a diabétesszel való felnövés, a színpadi és színpad mögötti élet és munka megvalósításáról. Végül a hetünket az éjszakai akadályverseny, és tábortűz zárta le. A hét ezen pontján tapasztaltuk azt, hogy a srácok, milyen gyönyörűen csapattá kovácsolódtak, ahol már társaik erősségeit ismerve, és elismerve segítették egymást, hogy az est végén elérhessünk a szívet melengető mindenmentes tortapótvacsoráig.
A tábor csodája számomra több faktorból fakadt. Kísérőként részben a végeláthatatlan mennyiségű energiából, és szabadidőből, amit a főszervezők, és a teljes stáb beleadott. A szívből-lélekből közhely talán itt nyert leginkább értelmet eddigi tapasztalataim során. És ez a rengeteg erő egy olyan biztonságos légkört teremtett, ami lehetővé tette, hogy a tábor minden lakója kibújhasson a csigaházából. De nem csak a légkör volt biztonságos, így a gyerekek levehették a saját vállukról a mérésre, szúrásra, számokra folyton emlékezés szüntelen terhét. Közösségi élményeken keresztül rengeteget tanultak a diabéteszükről. Az ilyen táborok legnyilvánvalóbb pozitív vonása, a ténnyel való szembesülés, hogy nincsenek/nem vagyunk egyedül. Mégis, nekem a legszívmelengetőbb, hogy, tudomásom szerint hazánkban egyedülálló módon, hús-vér-csupa jóság-csupa humor felnőtt diabéteszeseket, azaz jövőképet állítanak a srácok elé. Mindezek miatt hiszem és remélem azt, hogy a tábor, minden egyes részvevőben, élménymorzsákból életre szóló táplálékká válik.
Bády Diána edukátor