Kórházon kívüli szívmegállás ST-eleváció nélkül - mikor történjen a coronarographia?

Számos randomizált klinikai vizsgálatban elemezték az azonnali vs. halasztott coronarographia hatásait azoknál a betegeknél, akiknél kórházon kívüli szívmegállás lépett fel ST-eleváció nélkül, a rövid távú túlélésben nem találtak különbséget. A két stratégia hosszú távú kimenetelekre gyakorolt hatása azonban nem tisztázott és az sem ismert, hogy vannak-e olyan betegcsoportok, akiknél előnyös lenne a személyre szabott megközelítés.

Jelen tanulmány célja az azonnali vs. halasztott vagy szelektív coronarographia 1 éves túlélésre gyakorolt hatásainak vizsgálata azoknál a betegeknél, akiknél kórházon kívüli szívmegállás lépett fel ST-eleváció nélkül, illetve azoknak a betegcsoportoknak az azonosítása, akiknél a betegek tulajdonságai vagy a klinikai kép jellemzői alapján a terápia hatásosságában különbség léphet fel.

Az adatokat az Ovid MEDLINE, Embase és Clarivate/Web of Science Core Collection adatbázisokból gyűjtötték 2022. szeptember 8-ig bezárólag. Azokat a randomizált klinikai vizsgálatokat választották ki, amelyek az azonnali vs. halasztott vagy szelektív coronarographiát tanulmányozták ST-eleváció nélkül fellépő kórházon kívüli szívmegállás után minimum 1 éves utánkövetéssel. Az adatokat a COACT (Coronary Angiography After Cardiac Arrest) és a  TOMAHAWK (Immediate Unselected Coronary Angiography vs Delayed Triage in Survivors of Out-of-Hospital Cardiac Arrest Without ST-Segment Elevation) vizsgálatokból gyűjtötték. Elsődleges végpontként az 1 éves túlélést határozták meg. A másodlagos végpontok között szerepelt a terápia hatásosságában fellépő különbségek azonosítása alcsoport analízis segítségével (életkor, nem, szívritmus, észlelt szívleállás, alapszintű újraélesztésig eltelt idő, a spontán keringés visszatéréséig eltelt idő, az anamnézisben szereplő koszorúér-betegség, diabetes, hypertonia alapján) és a klinikai kimenetelek (pl. szívinfarktus, szívelégtelenség) 1 év elteltével. 

Összesen 1031 beteg adatait elemezték a két randomizált vizsgálatból. Az azonnali coronarographiára kerülő csoport 49,6%-a (259-en az 522 betegből) volt életben 1 év elteltével, míg a késleltetett vagy szelektív angiographiára kerülők 53,4%-a (272-en az 509 betegből) (kockázati arány 1,15, 95%-os konfidencia intervallum: 0,96-1,37). Az azonnali coronarographia tehát nem javította az 1 éves túlélést a késleltetett vagy szelektív stratégiával szemben. Az alcsoport analízis során nem találtak olyan betegcsoportot, akiknél eltérő kezelési hatást észleltek volna.