2013. február 15-én, hosszú betegség után elhunyt dr. Pálfy Aladár főorvos, aki 1958 és 1996 között vezette a Sopron Városi, majd Erzsébet Kórház Központi Laboratóriumát. A Laboratórium és a Kórbonctani – később Patológiai – Osztály egy épületben működött. Sokáig, 27 évig éltünk és dolgoztunk egy fedél alatt, így rajta kívül talán én voltam az, aki a legközelebbről lehettem részese és tanúja annak a fejlődésnek, aminek során Aladár vezetésével a kor színvonalán működő labor alakult, és aminek az én osztályom is haszonélvezője volt. A közös épületet csak közösen kialakított koncepciókkal lehetett bővíteni, a két szakma sajátos szakmai elveinek szem előtt tartásával. Mind eközben a kölcsönös kollegiális tiszteletet meghaladó baráti kapcsolat alakult ki köztünk, és ennek folyománya, hogy most én, a 9 évvel fiatalabb írhatom le Róla azt, amit az Ő szakmájának mai képviselői számára fontosnak és megörökítésre méltónak tartok.
Szakmai életrajzából csak annyit, hogy Sopronban született, a pannonhalmi és a soproni bencéseknél tanult, az egyetemet Pécsen végezte el 1954-ben, majd rövid 4 éves - a Kékestetői Állami Gyógyintézetben töltött- előgyakorlat és megszerzett szakképesítés után sikeres pályázattal került vissza szülővárosába azzal a feladattal, hogy önálló osztállyá szervezze az addig a kórbonctannal közösen és a belgyógyászaton működő kis laboratóriumokat. Ezt a feladatot sikeresen és feszített tempóban hajtotta végre. 3 egyre nagyobb volumenű építészeti átalakítással (ami a Patológiai Osztályt is érintette), és a személyzeti, módszertani és technológiai feltételeknek a rohamosan növekvő szakmai igényeket kielégíteni képes folyamatos fejlesztésével. Ennek a hosszú és küzdelmes folyamatnak az egyes fázisai során derült ki, hogy Aladárban egy építész veszett el, aki a terveket maga vázolta fel határozott elképzelésekkel és óriási fantáziával, amivel a kivitelezési periódusok során folyamatosan megkeserítette az építészeti szakemberek életét. Elképzelései néha kissé eklektikusnak tűnhettek, de végül is a működőképesség többnyire igazolta azokat.
Pálfy főorvos egész vezetői pályafutását az állandó és következetes fejlesztés jellemezte:
a módszertani repertoár folyamatos bővítése mellett 1985-ben megindult a számítógépes adatfeldolgozás és eredményközlés. 1988-tól megjelentek a korszerű automata berendezések, a mai automatizált laboratóriumi „nagyüzem” kialakításának alapjaként. Következetes és kemény főnök volt, megkövetelte a fegyelmezett munkát, és mint idővel a főorvosi kar „doyen”-je, elismert partnere volt a kórház vezetésének és a főorvos kollégáknak egyaránt. Munkásságát a Szakma is értékelte. Tagja volt a MLDT Vezetőségének, 1984-ben Petz Aladár emlékérem, 1989-ben Pándy Kálmán emlékérem kitűntetésben részesült. Sopron város Király Jenő díjjal ismerte le munkásságát. 1986-ban megszervezte az Osztrák-Magyar Laboratóriumi Orvosok Találkozóját, majd 1988-ban, az osztály 30 éves jubileumi évében a MLDT 38. Nagygyűlését. 1996-ban ment nyugdíjba, de kapcsolatát a Laboratóriummal haláláig fenntartotta, mint a korábban még működő regionális kislaboratóriumok és a bakteriológiai részleg szakmai felügyelője.
Pálfy Aladár élete és munkássága méltó arra, hogy a Szakma „nagy öregei és úttörői” között tartsa számon. Reneszánsz egyéniség volt, tevékeny és sikeres résztvevője annak az egyre gyorsuló folyamatnak, ami a „kézműves” laboratóriumi szakmát a XXI. század „digitális” korszakának küszöbéig vezette. Így emlékezzünk Rá!
Dr. Rohonyi Béla
ny.patológus főorvos
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
Mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
( Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd )
