Bevezetés: Az artériás pulzusnyomás (PP) értéke, bár nehezebben értelmezhető, mint más vérnyomásértékeké, mégis felvilágosítást adhat a cardiovascularis rendszer működéséről. Ilyen a nagy artériás erek szélkazánfunkciója (stiffness) és a perifériás ellenállás mértéke. Mindkettő változhat az életkorral és fizikai aktivitás hatására. Fontossága ellenére a legújabb, 2018-as ESC/ESH hypertoniaajánlás nem foglalkozik részletesen a PP értékével, illetve annak jelentőségével. Korábbi vizsgálataink alapján feltételeztük, hogy fizikailag aktív fiatalokban a pulzusnyomás szélsőséges értékeket és nemi különbségeket is mutathat.
Módszerek: A vizsgálatokat egyetemi hallgatókon végeztük (N=64; 51,6% férfi). Átlagéletkoruk 23,2±2,7 év, a legfiatalabb 18, a legidősebb 28 éves volt. A vérnyomás és a szívfrekvencia (HR) mérésére automata vérnyomásmérőt (Omron MIT5) használtunk az egyének felkarjára helyezve. A méréseket nyugodt környezetben, ülő helyzetben végeztük és háromszor megismételtük egyperces időközönként.
Eredmények: Testtömegindex (BMI, kg/m2): nők 22,1±2,7; férfiak 24,1±2,9. Vérnyomás (Hgmm): szisztolés 118,7±13,4; diasztolés 73,7±9,3; nyugalmi szívfrekvencia (HR, 1/perc): 74,3±12,7 és a PP 44,9±12,6 volt. A nők szisztolés nyomása alacsonyabb volt (110,6±10,9; minimum–maximum: 92–130 Hgmm), mint a férfiaké (126,2±10,9; minimum–maximum: 97–146,5 Hgmm, p<0,001), a diasztolés értékben nemek között nem volt szignifikáns különbség. A nők HR-ja magasabb volt (78,2±13,4; minimum–maximum: 54–116,5 ütés/min), mint a férfiaké (70,6±10,9; minimum–maximum: 46–90,5; 1/min, p=0,017). A nők PP-je kisebb volt (37,1±9,4),
mint a férfiaké (52,3±10,6; p<0,001). Nőkben a legalacsonyabb PP 20 Hgmm, míg a legmagasabb 62 Hgmm volt. Férfiakban a legalacsonyabb PP 24,5 Hgmm, míg a legmagasabb 74,5 Hgmm volt.
Következtetések: Vizsgálatunkban fiatal felnőttkorra (~25 év) és nemekre specifikus artériás pulzusnyomás értékeket állapítottunk meg, ami azért fontos, mert az ESC/ESH hypertoniaajánlás nem közöl ”normál” referenciaértéket. Figyelemre méltó, hogy a PP értéke jelentős szórást mutatott a vizsgált mintában és sok fiatal férfinál mutatott 40 Hgmm-nél magasabb értéket, ami cardiovascularis rizikót jelenthet, ezért követése indokolt lehet még fiatal korban is. Introduction: Although the interpretation of arterial pulse pressure (PP) is more difficult than other blood pressure values, it can provide information regarding the stiffness of the large arterial vessels and the level of peripheral resistance. Both can vary with age and physical activity. Despite the importance of PP, the most recent 2018 ESC/ESH Clinical Practice Guidelines for the Management of Arterial Hypertension does not address PP in detail or its significance, and it is not routinely evaluated. Indeed, there is limited data on PP in physically active young people and its possible gender differences. We hypothesised that PP may show extreme values and gender differences in physically active young people.
Methods: University students were recruited in the present study (N=64; 51.6% male) with a mean age of 23.2±2.7 years, the youngest was 18 and the oldest 28 years old. An automatic sphygmomanometer (Omron MIT5) was used to measure blood pressure and heart rate (HR) by placing it on the top half of the arm. Measurements were taken in a relaxed, sitting position and repeated three times at one-minute intervals.
Results: Body mass index (BMI, kg/m2): women 22.1±2.7; men 24.1±2.9. Blood pressure (mmHg): systolic 118.7±13.4; diastolic 73.7±9.3; resting heart rate (HR 1/min): 74.3±12,7 and PP was 44.9±12.6. Women had lower systolic pressures (110.6±10.9; min.-max.: 92–130 mmHg) than men (126.2±10.9; min.-max.: 97–146.5 Hgmm, p<0.001), no significant difference was in diastolic values between gender. Women had higher HR (78.2±13.4; min.-max.: 54–116.5 beats/min) than men (70.6±10.9; min.-max.: 46–90.5; 1/min, p=0.017). Women had lower PP (37.1±9.4) than men (52.3±10.6; p<0.001). The lowest PP was 20 mmHg in women and the highest was 62 mmHg. In men, the lowest PP was 24.5 mmHg and the highest was 74.5 mmHg.
Conclusions: In this study, we characterized the arterial pulse pressure values specific to young adult age (~25 years) and gender, which is important because the ESC/ESH Guidelines for hypertension does not provide a range (‘normal’ range) to age or gender reference values. Furthermore, our data confirm the previous assumption that PP is lower in young women than in young men. Importantly there was considerable variability in PP and many young men had PP values above 40 mmHg, which may be associated with cardiovascular risk factors, thus measurement and monitoring of PP may be warranted even at a young age. |
A daganatos betegek kezelésében elért áttörő eredmények okozta javuló életkilátás és hosszabb túlélés miatt egyre nagyobb jelentőségű az új típusú gyógyszeres onkoterápiák kapcsán kialakuló rövid és hosszú távú szövődmények, mellékhatások pontosabb megismerése. A daganatos betegek kezelése során a kemoterápiát követően kialakuló két leggyakoribb életveszélyes szövődmény az akut veseelégtelenség (AVE) és a tumorlízis-szindróma (TLS), amely miatt minden esetben nefrológus bevonása szükséges. Az onkológiai terápiás paletta szélesedésével egyre szerteágazóbb nephrotoxicus mellékhatásprofillal kell számolnunk. Jelenleg még mindig a konvencionális kemoterápiák a leggyakrabban alkalmazott tumorellenes terápiák, ezért ezen gyógyszerek használatával kapcsolatos veseszövődmények megismerése és megelőzési lehetőségeinek ismerete kiemelkedő jelentőségű, azonban az új típusú immunterápiák és a molekulárisan célzott terápiák eddig ismeretlen mechanizmusú mellékhatásaival és nephrotoxicus hatásával is számolnunk kell a mindennapi klinikai gyakorlatban. Ezáltal a multidiszciplináris megközelítést igénylő onkológiai gondozás során a nefrológusok is egyre nagyobb szerepet kapnak, így egy új szubspecialitás, a klinikai onkonefrológia megjelenése figyelhető meg. Due to the improved life expectancy and longer survival in patients with cancer caused by the breakthrough results achieved in the treatment of cancer, it is of increasing importance to know more precisely the short- and long-term complications and side effects that arise in connection with new types of oncotherapies. During the treatment of patients with cancer, the two most common life-threatening complications that could develop after chemotherapy are acute renal failure and tumor lysis syndrome, which requires nephrology consultation in all cases. Meanwhile the therapeutic palette in oncology is developing, we have to count with an increasingly diverse nephrotoxic side effect profile. Currently, conventional chemotherapy is still the most commonly used anti-tumor therapy, therefore it is extremely important to learn about the kidney complications associated with the use of these drugs and the potential prevention strategies, however, we also have to take into account the nephrotoxic effects of new types of immunotherapies and molecularly targeted therapies in everyday clinical practice. As a result of the multidisciplinary approach, nephrologists also play an increasingly important role in oncology care, and the appearance of a rapidly evolving new subspecialty, called clinical onconephrology, can be observed. |
Az autoszomális domináns policisztás vesebetegség a leggyakoribb öröklődő vesebetegség, amely a végstádiumú vesebetegségek 5-10%-áért tehető felelőssé. Kialakulását elsősorban a policisztint kódoló gének hibája okozza, amely több jelátviteli úton keresztül fokozott folyadéktranszportot, proliferációt, végső soron a ciszták képződését eredményezi. A diagnózis elsődlegesen az ultrahangos képen és családi anamnézisen alapul. Genetikai meghatározásra csak atípusos formákban van szükség. A klinikumra jellemző a hypertonia, haematuria, proteinuria, a progresszíven csökkenő GFR-szint, illetve az extrarenalis manifesztációk – mint a májciszták, agyi aneurysmák, különböző szívbillentyűhibák jelenléte. Nehézséget a differenciáldiagnosztika során elsősorban a többi cisztás vesebetegségtől való elkülönítése jelent. A terápia megtervezése komplex szemléletmódot igényel, amiben alapvető a progresszió sebességének meghatározása. Ebben segítségünkre lehet a Mayo-klasszifikáció, amely a veseméret alapján prognosztizálja a betegséget, illetve a PROPKD-score, amely a klinikumot és a genetikát is figyelembe veszi. A terápiát eddig elsősorban az életmódváltás, a sószegény diéta, a hypertonia kezelése uralta. 2016 óta rendelkezésünkre áll a vazopresszin- 2-receptor-gátló tolvaptan, amely különböző vizsgálatokban (TEMPO 3:3; TEMPO 3:4; REPRISE) a veseméret növekedésének, illetve a GFR-vesztés mértékének lassulását okozta. Összefoglaló közleményünkben a patogenezis és klinikum áttekintése mellett a legújabb terápiás ajánlás legfontosabb pontjait ismertetjük. A kutatási eredmények alapján a jövőben egyéb jelátviteli útvonalak befolyásolásával újabb terápiás lehetőségek állhatnak majd rendelkezésünkre, mint a szomatosztatinanalógok, az EGFR-gátlók és az mTOR-gátlók. Autosomal dominant polycystic kidney disease is the most prevalent monogenic, inherited kidney disease, responsible for 5-10% of end stage kidney disease cases. The pathogenic mutations of the polycystin coding-genes result in increased fluid transport, proliferation and eventually in cysts formation. Diagnosis rests on the ultrasound imaging and family history and genetic tests are not necessary except in atypical cases. The clinical symptoms include hypertension, hematuria, proteinuria and progressive GFR decline together with extrarenal manifestations. The differential diagnostic problem is the exclusion of other cystic kidney diseases. The therapeutic strategy needs a complex approach, in which establishing the rate of progression is fundamental. Two different classification systems, the Mayo-classification – based on total kidney volume – and PROPKD-score guide us to determine prognosis. Before 2016 the cornerstones of therapy were sodium- and calory restrictions as well as antihypertensive drugs. Since 2016 tolvaptan, a V2-receptor antagonist is available. Based on pivotal studies (TEMPO 3:3; TEMPO 34, REPRISE) tolvaptan reduced GFR decline and kidney volume progression. In this review we focus on pathophysiology, presentation and main messages of the updated recommendations on tolvaptan use. Novel research suggests, that modification of different signaling pathways – such as somatostatin analogues, EGFR- or mTOR-inhibitors could serve as therapeutic options in the future. |
