ÖSSZEFOGLALÁS A krónikus veseelégtelenség (KVE) és a magas vérnyomás prevalenciája világszerte folyamatosan növekszik. Az előrehaladott veseelégtelenség esetén a cardiovascularis halálozás esélye nagyobb, mint a végstádiumú veseelégtelenségbe való progresszió kockázata, ezért a magas vérnyomás kezelése, a célértékek elérése fontos, mind a vesefunkció hanyatlásának a lassításában, mind a cardiovascularis kockázat csökkentésében. Bár az irányelvek nem adnak meg egy egységesen elérendő célvérnyomást KVE-ben, de bizonyítékon alapuló terápiát javasolnak a vesevédelem és a kardioprotekció szempontjából. Jelen közleményben a magas vérnyomás kezelésének klinikai gyakorlati aktualitásait (gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelés, terápiás algoritmus, célérték, kezelés eredményessége) összegezzük krónikus vese elégtelen betegekben.

ÖSSZEFOGLALÁS A Covid-19-pandémia a kínai Wuhanból indult 2019 decemberében.
A fertőzés nemcsak a tüdőt, hanem más szerveket, így a vesét is megbetegíti. A Covid-19-fertőzés és a vese kapcsolata kétirányú. Egyfelől a Covid-19-fertőzés az esetek felében-háromnegyedében vesekárosodást okozhat, amelynek következményei proteinuria, haematuria és akut veseelégtelenség lehetnek. Az akut veseelégtelenség etiológiája multifaktoriális. Kiemelt szerepe van a vírus által okozott direkt proximális tubulussejt-károsodásnak, a szepszis által okozott hemodinamikai zavarnak, a citokinviharnak és a hypercoagulabilitásnak. A vírus a proximális tubulusok, illetve podocyták ACE-2-receptorához kötődve hatol be a sejtbe, majd a vírus a lysosomákban szaporodik, és károsítja a sejteket. A szövettani képet az akut tubularis necrosis és az akut interstitialis nephritis jellemzi. Kritikus állapotú betegekben az akut veseelégtelenség a mortalitás meghatározó prediktora. Másfelől a krónikus vesebetegek, különösen a vesetranszplantált vagy dialízis kezelésben részesülők esetében, gyengült immunvédekezésük következtében, jelentősen fokozott mind a megfertőződés, mind a mortalitás rizikója. Hemodializáltak esetében a kis csoportos mentőszállítás és a közös térben történő kezelés miatt a fertőzés futótűzként terjedhet. Vesepótló kezelésben részesülő, Covid-19-fertőzött betegek mortalitási rátája 20-35%-os. Elengedhetetlenek a preventív, korlátozó intézkedések és a fertőzöttek (kohorsz) izolációja a tömeges infekció elkerülése érdekében. Magyarországon minden fertőzött dializált vagy transzplantált beteget fel kell venni a kijelölt járványosztályra.

ÖSSZEFOGLALÁS A Covid-19-járvány különböző világrészeken történő megjelenése sajátos klinikai jellemzőket mutat. Az igazoltan fertőzöttek életkor szerint megközelítőleg 30 évestől felfelé észlelhetők, legnagyobb mértékben a 40 és 70 év közöttieket érinti a betegség. Ezzel párhuzamosan azonban a fertőzésben meghaltak jelentős része 65 év feletti. A hypertoniás populáció prevalenciája és halálozási aránya igen hasonló formációt mutat. Az összegyûjtött adatok alapján nem meglepő, hogy a Covid-19-járványban az elhunytak esetében a hypertonia mint alapbetegség minden feldolgozásban első helyen áll. A pontosabb elemzés tisztázta, hogy nem önmagában a hypertonia, hanem a társbetegségek, illetve a hypertonia szövődményei játszanak elsődleges szerepet a nagymérvű időskori mortalitásban, mint a diabetes, koszorúér-betegség, stroke, szívelégtelenség és krónikus vesebetegség. A kínai, észak-amerikai és olaszországi adatok arra utalnak, hogy a megfertőződött betegekben a hypertonia és a diabetes – és Észak-Amerikában a kóros obesitas – valójában csak tükrözik az adott populációban ezen betegségek prevalenciáját. A társbetegségek (coronariabetegség, stroke, szívelégtelenség, ritmuszavar, krónikus vesebetegség) jelenléte – többváltozós logisztikus regressziós elemzések alapján – szignifikánsan nagyobb kockázatot jelent a súlyos esetek, illetve a halálozás kialakulása vonatkozásában. Az utóbbi időben megjelent elemzések erős bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy az ACEI/ARB kezelés nem jelent nagyobb kockázatot a fertőzés lefolyása, illetve kimenetele szempontjából.
Adásukra hypertoniában, társbetegségekben folyamatosan szükség van szervprotektív és a betegségek progresszióját lassító hatásuk miatt.

ÖSSZEFOGLALÁS Bevezetés: Mintegy 100 éve tudott, hogy a tartósan magasabb vérnyomás (hypertonia) a vezető halálokot jelentő cardiovascularis betegségek, például a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a stroke, a vese- és a szembetegségek legjelentősebb kockázati tényezője. Sajnos a hypertoniának egyik jellemzője, hogy sokáig észrevétlen marad, mindaddig, amíg már kialakult egy vagy több szerv károsodása. Ezért nagyon fontos, hogy a szisztémás vérnyomást időről időre ellenőrizzük, elsősorban 45 éves kor felett. A magas vérnyomás elterjedtsége több mint 35% a magyarországi populációban. Újabb adatok felhívták a figyelmet arra, hogy a hypertonia megjelenhet fiatalabb korban is, bár kisebb gyakorisággal. Vizsgálatainkat a 2019. évi Májusi Mérési Hónap (MMM-19) nemzetközi kampány keretein belül végeztük, amely a magasvérnyomás-betegségre és a populációs szintű, szisztematikus szűrés hiányára hívja fel a figyelmet. Feltételeztük, hogy a fiatal, látszólag egészséges egyetemi hallgatók körében is kialakulhat magas vér nyomás.
Módszerek: A vizsgálatokat a Testnevelési Egyetem hallgatói körében végeztük el (n = 33; 25 férfi, 8 nő). Az átlagéletkor 24,3 év volt (20–34 év). A vérnyomás mérésére egy automata vérnyomásmérőt (Omron MIT5) használtunk az egyének felkarjára helyezve, az irányelvekben rögzítetteknek megfelelően, nyugodt környezetben, ülő helyzetben. A méréseket háromszor megismételtük egyperces időközönként, és a három mérés átlagát statisztikailag elemeztük.
Eredmények: Az egyetemista populációban a következő vérnyomásértékeket (átlag ± SEM, három mérés átlagértékeiből) mértük: szisztolés 121,9 ± 14,4 Hgmm, diasztolés 75,1 ± 9,1 Hgmm, átlag 90,7 ± 10,9 Hgmm, míg a pulzusnyomás: 46,8 ± 5,3 Hgmm volt. Bár az átlagvérnyomások a normális tartományba estek, egyes egyéneknél magasabb értékeket is találtunk. A szisztolés vérnyomás 33%-a esettaz emelkedett-normális vérnyomás, illetve az 1. fokozatú hypertonia tartományába.
Következtetések: Ezek az adatok megerősítették azt a feltételezésünket, miszerint magas vérnyomás jelentkezhet fiatalkorban is, annak ellenére, hogy a vizsgált populáció tagjai rendszeresen sportolnak, ami egy fontos megelőző tényező a cardiovascularis betegségek kialakulásában. Ezek az eredmények hangsúlyozzák a vér nyomás rendszeres mérésének fontosságát fiatalkorban is, ami csökkentheti a magas vérnyomás globális elterjedtségét, és megelőzheti számos szív- és érrendszeri betegség kialakulását, beleértve az agyvérzést, szívrohamot, veseelégtelenséget és mentális leépülést.

ÖSSZEFOGLALÁS A szűrőprogram célja a vérnyomásértékek felmérése különböző életkori csoportokban és összefüggése az elhízással.
Módszer: Szűrőprogram, amelyben 2202 serdülő (1326 leány, 876 fiú) vett részt. Mértük a vérnyomást, pulzust, testmagasságot, testsúlyt, testzsírösszetételt és BMI-t számoltunk.
Eredmények: Az összes szűrt serdülő átlag-szisztolésvérnyomása 126,34 ± 12,55 Hgmm volt. Fiú/leány értékek 131,87 ± 13,59/117,49 ± 5,69 Hgmm, a p < 0,001 volt. Az összes szűrt serdülő átlag-diasztolésvérnyomása 71,86 ± 8,74 Hgmm volt.
Fiú/leány értékek 72,61 ± 9,17/66,69 ± 5,04 Hgmm, p < 0,001 volt. A testmagasság szerinti szisztolés-diasztolés vérnyomás 50%, 90%, 95% és 99%-os határértékei és esetszámai, a BMI és BodyFluid-határértékek szerinti esetszámai 14–18 éves életkorokra, leányokra és fiúkra részletesen meghatározva és táblázatban bemutatva. Kiemeljük, hogy a szisztolés vérnyomás (SBP) > 99% 12 leánynál (14 éves), 39 (15), 42 (16), 33 (17), 5 (18) testmagasságra vonatkoztatva. SBP > 99% 17 fiúnál (14 éves), 73 (15), 100 (16), 33 (17), 5 (18) testmagasságra vonatkoztatva fordult elő. Emelkedett diasztolés értékek együtt fordultak elő az emelkedett szisztolés értekkel, de kisebb számban, mint az emelkedett szisztolés értékek. A magas vérnyomás gyakrabban fordult elő azoknál a fiúknál és leányoknál, akik a túlsúlyos csoportba tartoztak (58,6% és 18,6%).
Következtetés: A normál vérnyomás magasabb a túlsúlyos és kövér serdülőkben, és ez jelentős rizikótényezője a magasvérnyomás-betegség kialakulásának fiatal felnőttkorban.

Az új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta, 2019 késő őszén Kínában kirobbant, 2020. márciusban már világjárvánnyá vált betegség (Coronavirus disease 2019 – Covid-19) alapvetően megváltoztatta az emberek életét.

A hat részből álló összefoglaló bemutatja a hyperkalaemia epidemiológiáját, diagnózisát, patogenezisét és kezelését.

ÖSSZEFOGLALÁS
A tremor a takrolimusz egyik leggyakoribb mellékhatása, amely korrelál a csúcsdózis gyógyszer-koncentrációjával. Az LCP-takrolimusz a takrolimusz korábbiakhoz képest napi egyszeri, nyújtott hatóanyag-leadású készítménye, amely csökkentett csúcskoncentráció-értékkel rendelkezik. A kéz remegését a neurológusok által használt Fahn–Tolosa–Marin- (FTM-) skála segítségével értékeltük.
Kézremegés esetén a betegeknél az IR-takrolimuszt LCP-takrolimuszra konvertáltuk.
A remegés jelentős javulását figyelték meg a STRATO klinikai vizsgálatban, amely igazolta, hogy az LCP-takrolimuszra való váltás a kéz remegésének klinikai szempontból jelentôs javulását eredményezte.