„Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.”
(Wass Albert)
Ismét szegényebb lett a magyar traumatológus társadalom, a Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézet közössége. 2021. október 28-án elhunyt Dr. Farkas Tamás Tanár Úr, PhD, címzetes egyetemi docens, az intézet II. Mozgásszervi Osztályának volt osztályvezető főorvosa, az intézet volt tudományos vezetője.
Farkas Tamás volt „A TANÁR ÚR”, a szó legnemesebb, legszebb értelmében. Bár az intézet sok tudományos minősítést szerzett orvost nevelt az évtizedek során, ha azt mondtuk „TANÁR ÚR”, akkor mindenki tudta, hogy Farkas Tamásról beszélünk.
1962-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, majd 8 évig dolgozott az egyetem ortopédiai klinikáján. 1970-ben került az Országos Traumatológiai Intézetbe. Tanult és tudományos munkát végzett már az 1960-as évek végétől külföldön. 1967-ben Londonban, 1970-ben Massachusetts-ben, 1977-ben Homburgban, 1983-ban Tbilisziben, 1985 Morgantown-ban, a West Virginia Egyetemen, 1991-ben Heidelbergben, 1992-ben Belfastban. Az 1990-es években tudományos együttműködést alakított ki a München-i egyetemmel.
Igazi TANÁR volt ő, csupa nagy betűvel. Tanított minket a traumatológiára, tanított alapképzettségéből adódóan a traumatológiában ortopéd szemléletre. Az elsők egyike volt hazánkban, akiben a két szakma egyesült, megelőzve korát évtizedekkel.
Tanított és nevelt minket tudományos munkára, segített minket előadások írásában, előadásában. Vitt magával minket a világ számos országába kongresszusra, nemzetközi kapcsolatai révén tanulmányutakra küldött minket, akkori fiatalokat. Önzetlenül, segítőkészen.
Egyike a traumatológia nagyjainak, aki iskolát teremtett. Tanítványai nem csak az intézetben, hanem megyei kórházakban, Székesfehérváron, Tatabányán és még számos helyen lettek osztályvezető főorvosok.
És nevelt az életre, vidámságra, barátságra. Mert vidám, szinte mindig mosolygós, velünk a fiatalokkal mérhetetlenül, pótolhatatlanul segítőkész ember volt.
Drága Tanár Úr!
Pár napja még beszéltünk, bár már nehezedre esett néhány percet is beszélni velem. Beszéltünk közelgő jubileumi, 85. születésnapod megünnepléséről, tanítványaiddal való újbóli találkozásról. A Sors másképp rendelte el. Maradnak közös emlékeink, közös műtéteink, marad mindaz, amit szakmánkból és életből kaptunk Tőled.
És maradnak a kongresszusi emlékek, közös utazások Leuvenbe, Münchhenbe, Bécsbe, Hannoverbe, Berlinbe, Pozsonyba, Amszterdamba. És ki tudná felsorolni, mennyi helyre még hazánkban és külföldön. Büszke vagyok arra, hogy Veled dolgozhattam, köszönöm nevelést, barátságodat.
Marad a legendás II-es osztály közösségének emléke, akik közül már ott fent is találkozol tanítványaiddal és tudom, amit meglátod Őket, rögtön mosolyogsz rájuk és ott folytatjátok a beszélgetést, ahol itt, a földi létben abbahagytátok.
És velünk marad a „TANÁR ÚR” megszólítás, s amíg mi vagyunk, addig a „TANÁR ÚR” örökké Te leszel.
Isten Veled TANÁR ÚR, nyugodj békében!
Dr. Flóris István
