Dr. Mécs László 1957-ben született Szegeden. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1975-ben felvételt nyert a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karára. Diplomáját 1981-ben szerezte meg, és a II. sz. Sebészeti Klinika központi gyakornokaként kezdte gyógyító munkáját. 1985-ben teljesítette ortopédiai szakvizsgáját. Munkáját tanársegédként folytatta. Tagja volt az 1989ben induló önálló Ortopédiai Klinikának. A Klinika fő profilját képező nagyízületi endoprotetika végzése mellet nevéhez fűződik a Klinika gerincsebészeti profiljának kiépítése. Több száz ágyéki stabilizáló műtétet végzett, kezelte, és operálta a scolisosisban szenvedő gyermekeket. Több mint 15 év után rajta kívül álló okok miatt szűnt meg Klinikánkon a gerincsebészeti ellátás. Oktatta az orvostanhallgatókat (magyarokat, idegen nyelvűeket), gyógytornászokat; aktívan részt vett a szakorvos képzésben. Ausztriában, Olaszországban, az Egyesült Államokban, több alkalommal Belgiumban vett részt tanulmányutakon. 2006-ban mozgásszervi rehabilitációs szakvizsgát tett. 2008-ban klinikai főorvosi kinevezést nyert, PhD munkáját 2011-ben védte meg.

A gyógyító munka mellett a közélet is érdekelte. Két évig az MDF Csongrád megyei elnökeként 1994-től évekig a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának egyéni képviselője volt. Tanácsnokként a határon túli magyarsággal és a menekültek problémáival foglalkozott.

Feleségét már az Egyetemen megismerte, az Egyetem elvégzése után össze is házasodtak. Három már felnőtt gyermeke, öt unokája gyászolja. Kisebbik fia apja nyomdokait követve, ortopéd-traumatológus szakorvosként dolgozik.

Barátomnak nevezhettem, nemcsak szakmai esetekben, hanem az élet hozta nehézségekben is gyakran kértem tőle tanácsot. „Ferikém, ezt inkább így csináld…” Sokszor igaza volt. Ő volt a Klinika nyugodt embere, bánatát ritkán mutatta, jókedve csak ritkán csillant meg. Évfolyamtársa, barátja, Prof. Dr. Tóth Kálmán 2018-ban bekövetkezett halála rendkívüli módon megviselte. Ezt követően megváltozott. Felesége szavait idézem: „Ugyan nem kapta el a Covidot, de testileg-lelkileg megviselték az átszervezések, a fertőzés keltette szorongás… Ez teljesen megtörte erejét, energiáját, optimizmusát… elgyengült. Úgy éreztem, hogy az elmúlt pár évben önmaga ellentéte lett… Kutatta elgyengülése okát, de a vizsgálatok nem tudtak lényeges szervi eltérést kimutatni… senki sem gondolta, hogy ebből az állapotból nincs visszaút, azt hittük, hogy egy nap felébred, és azt mondja, hogy kalandra fel…. sajnos nem ez történt.”

Dr. Mécs László emlékét megőrizzük, szakmai örökségét tovább visszük. Laci, nyugodj békében!

Dr. Greksa Ferenc

Szeged, 2023. december 11.