Az osteoporosis kimutatására a csontsűrűségmérés a legalkalmasabb módszer. Ilyenkor egyrészt a csont ásványianyag-tartalmát (főként a kalcium és foszfát mennyiségét), másrészt a szervesanyag-tartalmát (pl. kollagén-rostok) kell megállapítani. A csontsűrűségnek nincs egy mindenkor érvényes viszonyítási száma, hanem minden esetben az azonos nemű és hasonló életkorú egészséges emberek átlagértékéhez kell viszonyítani a kapott eredményt.

A leggyakrabban a röntgenes (pl. DEXA) és az ultrahangos vizsgálatokat alkalmazzák. A röntgenfelvételeken az esetleges törések is jól látszanak, ezért a diagnózis felállításán túl a betegség nyomon követésében is fontos szerepe van a különböző időpontokban készült felvételek összehasonlításának.

A laboratóriumi vizsgálatok a kalcium-, a foszfát- és a hormonszint mérésére egyaránt alkalmasak. A diagnózis része a csonttörési rizikó megállapítása is. Ez egy becsült érték, amely azt mutatja ki, hogy a betegnek milyen valószínűséggel törnek el a csontjai a vizsgálatot követő tíz éven belül. A WHO által összeállított angol nyelvű becslési kérdőív szabadon hozzáférhető: http://www.shef.ac.uk/FRAX/tool.jsp?locationValue=16

Hogyan diagnosztizálják az oszteoporózist?

Az osteoporosis diagnosztizálása a kockázati tényezők felmérésével és az anamnézis felvételével kezdődik; ez információkat fog tartalmazni a közelmúltban bekövetkezett esetleges törésekről is. Háziorvosa valószínűleg el fogja végezni a FRAX® vizsgálatot, amely a törések valószínűségét mutatja meg az elkövetkező 10 évre.

Laborvizsgálatok (szérum kalcium, foszfát, parathormon-szint), röntgenvizsgálat (csonttörések, csigolyaösszeroppanások) elvégzése is szükséges, majd pedig a csontsűrűség mérése.

A csontsűrűséget mérésére leggyakrabban használt módszer az oszteodenzitometria (ODM). A vizsgálathoz a beteget egy párnázott asztalra fektetik, ezt követően egy speciális fej végigpásztázza a gerincoszlop és a combnyak területét. A denzitométer által kibocsátott röntgensugarakat a csontok elnyelik; ahol nagyobb tömegű a csont, ott nagyobb mennyiségű az elnyelt sugárzás, ahol ritkább, kisebb tömegű a csont, jóval kevesebb energia nyelődik el. Az áthaladás után megjelenő, megmaradt sugármennyiség alapján számítógép határozza meg a csont ásványi anyag tartalmát (BMD, bone mineral density). Az érték függ a beteg nemétől és korától, az adatokat a számítógép a benne lévő adatbázis alapján az azonos korú és nemű népesség átlagértékéhez hasonlítja és statisztikailag értékeli.

A vizsgálat gyors, nagyjából 20 percet vesz igénybe és teljesen fájdalommentes és alacsony sugárterhelést jelent - A vizsgálat elvégzése akkor javasolt, ha csontritkulás gyanúja merül fel, illetve, ha az alkalmazott terápia hatékonyságát szeretnék nyomon követni. 

Kinél szükséges elvégezni a csontsűrűség mérést?

A menopauza körüli időszakban minden nőnek érdemes ellenőriztetni a csontsűrűségét, ám a fokozott kockázattal rendelkezőknél (korai menopauza, időskor, gyulladásos bélbetegségek szteroid kúra esetén …) korábban, majd éves rendszerességgel ajánlatos elvégeztetni a vizsgálatot. 

Ez azért is fontos, hogy idejekorán jussunk diagnózishoz, következésképpen a csonttörések elkerülése érdekében ideje korán megkezdhessük el a kezelést.

Férfiaknál 50 éves kor környékén ugyancsak ajánlatos a vizsgálatot elvégezni.

Ha a denzitometria eredménye normális tartományba esik (T-score -1,0 felett van), a vizsgálat (a törzscsontokon végzett csontsűrűség mérése) csak három év után ismételhető társadalombiztosítási térítéssel.

Tudni kell, hogy az oszteodenzitometria arra nem ad felvilágosítást, hogy mi okozta a csontritkulást.  Nem az idősödéssel és menopauzával összefüggő esetekben, annak érdekében, hogy az ok megállapítható legyen, további vizsgálatokra lehet szükség. 

Mit jelentenek a csontsűrűség mérés eredményei?

A csontsűrűség-lelet Z-pontszáma azt mutatja meg, hogy a csonttömeg mennyiben különbözik egy átlagos egészséges huszas éveiben járó felnőtt csonttömegétől.

A T-pontszámot szórásban (SD) szokták megadni:

Ha a T-score -1,0 feletti értéket mutat, ez normális tartományt jelent; osteopenia (alacsony csonttömeg) esetén -1 és -2,5 közötti a T- score értéke;  csontritkulásról -2,5 vagy ennél alacsonyabb érték esetén beszélhetünk, amikor legalább egy csontritkulásos törés megléte áll fenn.

Ha a BMD teszt eredményei osteopeniát vagy csontritkulást mutatnak, nem kell mindenképpen törésre számítani.