ÉDESANYA. A legszebb szavak egyike. Gyakran becézgetjük: anya, anyuka, anyukám, anyuci. Minden egyes változat a szeretet mérhetetlenségének kifejezőeszköze.
Anya és gyermeke közt a kapcsolat végtelen szoros kötelék, és nincs hozzá fogható.
Mikor kislányom megszületett, és először láttam leírva, hogy "anyja neve", s mellette a saját nevem állt, abban a pillanatban eszméltem, hogy igen, valakinek én lettem, csak én vagyok a támasza, a biztos pont, a védelmező, aki akkor is ott van, ha fáj, ha beteg, ha örül, bármikor, ha szükség van rá. Édes kötelesség.
És még valamit megértettem akkor: édesanyám szelíd arcát és hangját, mikor dacolva, makacsul ellenkeztem gyermekként egy-egy számomra érthetetlen döntésén... Neki volt igaza!
Mindig higgyünk az édesanyánknak. Sok minden változik az életünkben, de az anyai szeretet állandó, soha meg nem szűnő, és biztosak lehetünk abban, hogy édesanyánk válaszaiban nincs érdek és irigység.
Csak szeretet.
Most így felnőtt fejjel, és anyaként csak annyit mondhatok, hogy: Köszönöm anyu! Köszönöm, hogy elsősorban Neked köszönhetően lettem az aki ma vagyok és - hogy talán - lesz kisunokád is hasonlóan boldog gyermek.
Kedves Olvasóink!
Legszebb hónapunk, május első vasárnapján köszöntsük hát az anyukákat, mamikat, nagymamákat anyák napja alkalmából. Köszönjük meg az önzetlenséget és mindazt, amit egy életen át sem lehetne.
|