 ... a ProDoki Plus programban. De hogyan is?
Tételezzük fel, hogy a fájlok kicsomagolódtak és betöltődtek a ProDoki Plusba, akár lemezről, akár direktbe frissítettünk a ProNET-tel.
Belépünk a ProDoki Plusba.
Rettegve várjuk, feljön-e "Az új változat sikeresen..." kezdetű üzenet.
Éljen! Nagyot fújva rákattintunk az OK gombra.
Megjelenik a skála, 0%-kal. És ott marad.
Várunk. Várunk. Várunk.
Nem indul. Jaj, mi történt? Összeharapjuk a szánkat idegességünkben.
Elindul. Megy, megy, fut, fut, fut, megy, megy, megáll. Szalad egyet, megint megáll. Ez nem igaz! Mi a baj?
Semmi. Elindul újra. Döcögve halad, mindig csak egy picit tovább lépve.
Megint megáll. Várunk. Várunk. Cikáznak a gondolatok a fejünkben. (Vajon van elég hely a merevlemezen? Miért is nem néztem meg, ahogy kérték...?!)
A folyamatjelző ismét elindul. Olyannyira, hogy végigfut, és eltűnik a képernyőről.
Hú, ez meleg volt! De sikerült, most már baj nem lehet!
Nagy sóhajjal lépünk tovább a programban, beballagunk szépen a Vegyes menübe, ott az Adatkarbantartásba, végül ráklikkelünk az Indextábla generálásra. Elindítjuk.
Folyamatjelző, 0%. Nem indul.
Várunk. Várunk. Elkezd szakadni rólunk a víz. Még mindig 0%. Nem mozdul.
(Közben eszünkbe jut, hogy adatmentést sem ártott volna készíteni a frissítés előtt. Pedig külön szóltak erről a levélben....!)
Nagy nehezen megmoccan a folyamatjelző. 14%... 26%...44%...
Aztán semmi.
Várunk. (Mikor is készítettünk utoljára mentést? Már csatakos az ingünk, homlokunk.)
Elindul. 62%... 78%... 94%... Megáll.
Na, csak még egy kicsit! Kérlek szépen! Menj még tovább! Csak egy ici-picit még!
És elindul! És lefut, eltűnik a skála. Sikerült! Végre! Hála Néked, Szent Indextábla!
De nem... Hűha! Jaj! Megint kezdi... (Mit csináltam rosszul???- kérdezzük magunktól. Na, persze, fittyet hánytunk a levélre...)
Nagy nehezen megmoccan a folyamatjelző. 14%... 26%...44%...
Aztán semmi.
Ez a vacak szórakozik velünk!!! Ugyanazt műveli, mint az előbb!!!
Várunk. Várunk. Várunk...
Elindul. 62%... 78%... 94%... Megáll.
Az előbb is pont ezt csinálta. Reménykedni kezdünk, hogy akkor most is úgy fogja folytatni. Fohászkodunk csendben, halkan, nehogy más is meghallja.
És lőn: elindul, lefut, eltűnik.
Kész. Most már aztán tényleg kész.
Hú, ez aztán meleg volt.
Reméljük, hogyha betartjuk legközelebb a kísérőlevélben leírtakat, nem fogunk így járni többször. Kezdjük talán azzal, hogy rákattintunk a H-Súgó menüre, majd a Mi az új? feliratra, ahogy javasolják nekünk.
Nézzük csak, mi van itt? Nahát, minden újdonság részletesen megtalálható...
Ez is...
Meg az is...
Ó, hát ezt máris kipróbálom! Na, de hogyan? Akkor be kell zárnom ezt az ablakot... Ja, hogy ezt nyomtatni is lehet? Aha, akkor dombon a tanya! Csak egy balklikk, és már meg is van!
Na, nézzük csak még egyszer! Ahan, előbb ide kattintunk, aztán oda... aztán meg amoda...
Nagyszerű, működik!
És lehet, hogy közben még a telefonszámlán is spórolok???
|
