 Óvodából hazafelé menet tegnap kislányom egy kis versikét mondogatott, egészen hazáig. Vidáman ugrándozott mellettem, és néha-néha kérdezgetett is: "Anya, szerinted jó voltam én egész évben? Mikor jön a Jézuska? Szerinted elhozza azt a kutyusos játékot, amit annyira szeretnék?"
Azon gondolkodtam, hogy valóban néhány nap, és itt a karácsony. Sokan nem szeretik, mert rohanás és idegeskedés kíséri. Tegnap, úton hazafelé, igazából a saját gyerkőcöm ébresztett rá, hogy a karácsony nem más, mint egy varázslat, ami bennünk rejlik. Rajtunk múlik mit varázsolunk családunknak és magunknak az év legnagyobb ünnepén. A legszebb, és legmeghatóbb nem maga az Ünnep, hanem a karácsony-várás, a készülődés, és az, hogy úgy tudunk együtt lenni a családunkkal, barátainkkal, mint ahogy az év más időszakában sohasem.
Azt hiszem nekem még sikerült megőríznem a karácsony varázslatát... Kicsi lányommal együtt nagyon várom, és igyekszem nem rohanni, csak csendben az ünnepre hangolódni. És persze szóltam a Jézuskának, hogy a kislányom jó volt, és úgy tudom a kiskutyás játékot meg is kapja majd Tőle... :)
És mi volt az a vers, amit tegnap hazafelé úton hallottam? Donászy Magda Karácsony délután című gyermekverse, mellyel most kicsit rendhagyó módon szeretnék magam és a ProFix minden munkatársa nevében Békés, Boldog, Szeretetteljes Karácsonyt kívánni:
Karácsony délután
Lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.
Végre sötétedik...
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.
Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.
Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta...
Azért olyan kedves...
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára...Anyára... |
