Bevezetô: Számos kutatás igazolja a csoport-sématerápia hatékonyságát személyiségzavarokban, fôként borderline személyiségzavarban. Módszertani pilot-kutatásunk célja a Zarbock és munkatársai (1) által megalkotott Group Schema Therapy Rating Scale – revised (GSTRS – R), Csoport-sématerápiás Becslôskála megbízhatósági mutatóinak vizsgálata magyar mintán. A skála lehetôvé teszi a csoport-sématerapeuták munkájának nyomon követését attitudjüket és az alkalmazott technikákat illetôen, így annak klinikai alkalmazásával lehetségessé válik a csoport-sématerápiás módszer további fejlesztése. Módszerek: Jelen vizsgálatban öt független, a Csoport sématerápiás becslôskála használatában kiképzett pszichológus - hallgató kódoló tíz, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikán zajló csoport-sématerápiás ülés videófelvételét tekintette meg, s értékelte a terápiát vezetô két terapeuta adherenciáját, illetve kompetenciáját különféle szempontok alapján a Csoport-sématerápiás Becslôskála segítségével. Az elemzések során a skála két alskálájának (Álta - lános és Specifikus alskála) belsô konzisztenciáját a Cronbach-alfa, míg a skálákra vonatkozó megítélô megbízhatóságot/ inter-rater reliabilitást a Cohen-kappa, és az osztályon belüli korrelációs együttható (intraclass correlation coefficient/ ICC) segítségével vizsgáltuk. Eredmények: Az eredmények alapján a kompetencia tekintetében az Általános alskála belsô konzisztenciája kiválónak bizonyult. Az adherencia tekintetében a megítélôi megbízhatóság mértéke mindkét alskála esetében jelentôs volt, míg a kompetencia esetében az Általános alskálára vonatkozóan kiváló. Következtetések: A magyar mintán elvégzett vizsgálat alapján kimondható, hogy a Csoport-sématerápia Becslôskála megbízhatósági mutatói kiválóak. A vizsgálat egyik korlátja, hogy nem tette lehetôvé a sématerapeuták adherenciájára és kompetenciájára vonatkozóan a két alskála megbízhatóságának teljes köru tesztelését. Ennek elvégzése, illetve a skála validitásának a feltérképezése további vizsgálatokat tesznek szükségessé

Introduction: Several studies supported the effectiveness of schema therapy in personality disorders, especially in borderline personality disorder. The goal of our methodological pilot study is to examine the reliability measures of the Hungarian version of the Group Schema Therapy Rating Scale – revised (GSTRS – R) created by Zarbock and colleagues (1) using a Hungarian sample. The scale makes it possible to assess the attitudes and working skills of group schema therapy psychotherapists, so that by evaluating therapeutic work in a clinical setting schema therapy could be further developed. Methods: In the current study five independent coders (university students of psychology) trained in the coding of the Group Schema Therapy Rating Scale examined of ten video-taped sessions of schema group therapy taking place at the Psychiatric Clinic at Semmelweis University, Budapest. They evaluated the adherence and competence of the two participating schema therapists using various criteria described in the Group Schema Therapy Rating Scale. We have used Cronbach-alfa measure to evaluate the inner consistency of the two subscales (General and Specific subscale), and used Cohen’s kappa and interclass correlation coefficient (ICC) to measure reliability of the scales and inter-rater reliability between coders. Results: Based on our results regarding competence the inner consistency of the General subscale proved to be excellent, whereas regarding adherence the reliability was high on both subscales. Regarding competence reliability of the General subscale was excellent. Conclusions: Based on our study of the reliability measures of the Hungarian version of GSTRS – we can state that they proved to be excellent. One limitation of our study is that we could not test fully the adherence and competence of the two schema therapists. In order to complete this, and other validity measures of the GSTRS, further studies are necessary.

Összefoglalás: Bevezetés: A „bírói szemlének” nevezett bírósági nemperes eljárás hivatott afelett ôrködni, hogy a Magyarországon pszichiátriai gyógykezelésbe vett személyeket megkülönböztetés nélkül, csak a jogszabályok adta keretek között lehessen szabadságukban korlátozni. Ugyanakkor ez az eljárás teremti meg azt a jogi keretet, amely lehetôvé teszi az akut mentális zavaruk következtében ún. „közvetlen veszélyeztetô magatartást” mutató betegek akaratától független pszichiátriai gyógykezelését. A pszichiátriai betegellátással kapcsolatos panaszok túlnyomó része – jól megérthetôen – erre az eljárásra, illetve az ennek következtében megvalósuló, vagy éppen hogy meg nem valósítható gyógykezelésekre irányul. Az elmúlt évtizedben kiemelt figyelem irányul az eljárással kapcsolatos problémákra mind a pszichiátria szakma, mind a bíróságok, mind a jogvédô civil szervezetek részérôl, melyek ombudsmani panaszkivizsgálásokat eredményeztek. A szerzôk felmérték a Magyarországon sürgôsségi és kötelezô gyógykezeléseket megvalósító akut pszichiátriai osztályokon a „bírói szemle” személyi és tárgyi feltételeit, jelenlegi gyakorlatát. Módszerek: A szerzôk a „bírói szemle” tárgyi feltételeire, gyakorlatára vonatkozó, 23 kérdésbôl álló kérdôívet küldtek minden akut pszichiátriai osztályra (n=48). Eredmények: A 48-ból összesen 33 intézmény küldte vissza a kitöltött kérdôívet, amely 77%-os válaszadási arányt jelent. A vizsgálat az eljárás számos pontján (személyi feltételek, az eljárás folyamata) igazolta a változtatás, egységesítés szükségességét. Következtetés: A magas válaszarány és a válaszokhoz fuzött, helyi jellegzetességekre vonatkozó megjegyzések jelzik a terület iránti magas hazai szakmai érdeklôdést, és – az eljárásban résztvevô bíróságokhoz hasonlóan – az ellátást végzôk részérôl is megmutatkozó kifejezett változtatási, korszerusítési, egységesítési igényt. A szerzôk valamennyi fél részérôl (pszichiátriai osztály, bíróságok, jogalkotó) megfogalmaznak teendôket annak érdekében, hogy az eljárás maradéktalanul teljesíthesse a célját: a pszichiátriai betegek alapjogainak védelmét és egyúttal jogszeru gyógykezelésük megvalósíthatóságát is.

Introduction: The non-litigation legal proceeding, known as “judicial review” is intended to ensure that people receiving psychiatric treatment in Hungary are not subject to any discrimination and that their freedom is restricted only within the limits of the law. At the same time, this proceeding constitutes the legal framework for involuntary psychiatric treatment of patients who, as a result of their acute mental disorder, exhibit so-called „direct threatening behavior”. The vast majority of complaints about psychiatric care are understandably related to the judicial review and the resulting treatment or the lack thereof. Over the past decade, the problems with the judicial review have attracted particular attention from the Hungarian psychiatric profession, the courts, and NGOs dealing with patients’ rights, resulting in complaints to, and subsequent investigations by the Ombudsman. The authors assessed the staff provision and the current practice of the judicial review in acute psychiatric wards providing involuntary treatment in Hungary. Methods: The authors sent a 23-item questionnaire on all aspects of the practice of the judicial review to all acute psychiatric wards (n=48). Results: Thirty-three (77%) of the 48 psychiatric wards returned the completed questionnaires. The survey revealed a need for change and standardization in a number of areas, including staffing conditions and the whole practice of the judicial review. Conclusions: The high response rate and the comments on the local characteristics of the judicial review indicate the high level of professional interest of the Hungarian psychiatric community in the judicial review of involuntary treatment and the expressed need for change resulting in its modernization and standardization. The authors set out the steps to be taken by all parties (psychiatric profession, courts, legislators) to ensure that the judicial review can fully achieve its objective: the protection of the fundamental rights of psychiatric patients and the possibility of their lawful treatment.

Bevezetés: Az autizmus a sokszínu emberi fejlôdés egyik sajátos útja, amely a neurokognitív rendszer eltérô fejlôdésébôl és muködésébôl ered. Egész élethosszon át tartó jellege miatt nemcsak az érintett egyén, hanem család - tagjai életét is áthatja. Az autista gyermekeket nevelô szülôk tapasztalataival egyre több tanulmány foglalkozik,de az apai perspektíva – különösen felnôtt autista gyermek esetén – továbbra is kevéssé kutatott területnek számít. Jelen tanulmány célja, hogy feltárja az apák tapasztalatait és jelentésadásait autista gyermekük kora gyermekkorától felnôttkoráig. Módszerek: Kvalitatív kutatásunkban tíz olyan apával készítettünk félig strukturált egyéni interjút, akiknek autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyermeke betöltötte a 18. életévét. Az adatok elemzéséhez az interpretatív fenomenológiai elemzés (IPA) módszerét használtuk. Eredmények: Négy csoportos élménytémát azonosítottunk, amelyek mentén a résztvevô apák szülôi szerepét és identitá - sát mélyen befolyásoló tapasztalatok tárultak fel: (1) kettôs kontroll: a kontroll elvesztésének és visszaszerzésnek körforgása; (2) korlá tok átlépése: elfogadás és alkalmazkodás; (3) apaként a világban: örök felelôsség és liminalitás; (4) személyes fejlôdés az átható tapasztalatok mentén. Következtetés: Az apák megéléseit alapvetôen befolyásolta a jövô kiszámíthatatlansága és a rendszerszintu támogatás hiánya. Eredményeink hozzájárulhatnak olyan célzott támogatási formák kialakításához, amelyek megfelelôen reagálnak az autista gyermeket nevelô apák sajátos szükségleteire.

Introduction: Autism is a unique pathway of human development, rooted in the atypical development and functioning of the neurocognitive system. Its lifelong nature affects not only the individual but also the lives of family members. Although an increasing number of studies address the experiences of parents raising autistic children, the fathers’ perspective – particularly in the context of adult autistic children – remains underexplored. This study aims to explore the experiences and meaning-making processes of fathers raising autistic children, from early childhood through adulthood. Methods: This qualitative study involved semi-structured interviews with ten fathers whose sons had been diagnosed with autism spectrum disorder and had reached the age of 18. The interview data were analysed using the method of Interpretative Phenomenological Analysis (IPA). Results: Four main group experiential themes were identified, revealing experiences that deeply influenced participants’ parental roles and identities: (1) Dual control: A revolving cycle around losing and regaining control; (2) Crossing boundaries: accep ting and adapting; (3) Being in the world as a father: experiences of eternality and liminality; and (4) Personal growth through pervading experience. Conclusion: Fathers’ experiences were fundamentally shaped by the unpredictability of the future and the lack of systemic support. Our findings may inform the development of support services that are sensitively attuned to the specific needs of fathers raising autistic children.

A közösségi médiaplatformok egyre népszerubbek az egészséggel kapcsolatos témák megvitatásában. Kutatásunk a Reddit platform autizmussal kapcsolatos bejegyzések elemzésére irányult, beleértve az r/autism, r/aspergers és r/AutismInWomen alredditeket. A vizsgálat során többféle megközelítést alkalmaztunk: szógyakorisági és érzelemelemzést végeztünk, továbbá tünetekre épülô kategóriákat határoztunk meg, majd ezek kapcsolatrendszerét feltártuk. Az elemzésekhez gépi tanulási modelleket alkalmaztunk Python környezetben, beleértve a BERT és DistilRoBERTa modelleket. A végsô statisztikai elemzéseket a SAS 9.4-es verziójával végeztük. Eredményeink alapján a diskurzusok elsôsorban az érzelmi szabályozás nehézségeire, társas kapcsolatokra és szenzoros problémákra összpontosítanak. A szöve - ges adatok elemzése során az érzelemi kifejezésekben a semleges kategórián túl a félelem szerepe kiemelkedô, miközben az öröm kategória háttérbe szorul. Kutatásunk eredményei rávilágítanak az autizmussal kapcsolatos online beszélgetések jellegzetességeire. Az így nyert ismeretek segíthetik a szakembereket és egészségügyi dolgozókat abban, hogy pontosabban felismerjék az autizmussal élôk mindennapi kihívásait és igényeit, ezáltal hatékonyabb és célzottabb támogatást nyújthassanak számukra.

: Social media platforms are becoming increasingly popular for discussing health-related topics. Our research focused on analyzing autism-related posts on the Reddit platform, including the r/autism, r/aspergers, and r/AutismIn - Women subreddits. We employed multiple approaches in our investigation: we conducted word frequency and sentiment analysis, defined symptom-based categories, and explored their interrelations. For the analyses, we used machine learning models in a Python environment, including BERT and DistilRoBERTa. Final statistical analyses were performed using SAS version 9.4. Our findings indicate that the discussions primarily focus on challenges related to emotional regulation, social relationships, and sensory issues. In the textual data analysis, emotional expressions prominently featured fear beyond the neutral category, while expressions of joy were less prevalent. The results of our study highlight the distinctive characteristics of online conversations about autism. These insights can help professionals and healthcare providers better understand the everyday challenges and needs of individuals with autism, enabling them to offer more effective and targeted support.

Bevezetés: A COVID–19 világjárvány jelentôs mértékben próbára tette az egészségügyi dolgozók alkalmazkodóképességét és szakmai rugalmasságát. Vizsgálatunk célja az volt, hogy feltárjuk, hogyan élték meg a pszichiát - riai ápolók más egészségügyi ellátási területre történô áthelyezésüket. Módszertan: A kutatás fenomenológiai módszertanra épül, és félig strukturált interjúk révén valósult meg olyan pszichiátriai ápolókkal, akiket COVID–19-es betegek ápolására csoportosítottak át. Eredmények: Az elemzés három fô témát azonosított: (1) A mentális egészség megközelítésének ismerete, mint referencia. (2) Közösségi jelenlét megélése, a teljesítményorientált muködés elôtérbe helyezésével szemben. (3) Evidenciák szakmai tapasztalatok alapján történô újraértelmezése. Következtetések: A jövôbeni járványügyi vagy sürgôsségi helyzetekre való felkészültség optimalizálása érdekében elengedhetetlen a pszichiátriai ápolók szakértelmének elismerése a mentális krízisek, a delírium, valamint a megváltozott tudatállapotok kezelésében, ezáltal biztosítva az átfogó és integrált sürgôsségi ellátást.

Introduction: The global coronavirus outbreak posed a threat to healthcare providers. This study explored how psychiatric nurses (PNs) perceived their redeployment experiences. Methodology: Using a phenomenological approach, semi-structured interviews were conducted with PNs deployed to care for COVID-19 patients. Findings: Our findings suggest that three themes emerge from the data: (1) Awareness of the mental health perspective, as a reference (2) Operating inside the community as opposed to maximizing functioning (3) Professional understanding of evidence. Conclusions: To enhance future healthcare responses, it’s vital to recognize psychiatric nurses’ expertise in managing mental health crises, delirium, and altered mental states, ensuring comprehensive emergency care.

Az elkerülô-korlátozó táplálékbeviteli zavar (Avoidant Restrictive Food Intake Disorder, ARFID) 2013-ban került be a DSM ötödik kiadásába, majd 2019-ben a BNO-11 kézikönyvbe is. Ezt megelôzôen ez a probléma gyakran vagy nem került felismerésre, vagy csecsemô- és kora gyermekkori evészavarként, esetleg egyéb nem meghatározott táplálási és evészavarként diagnosztizálták. Az új diagnózis lehetôvé teszi az eddig diagnosztizálatlanul maradt betegek célzottabb ellátását, illetve a hatévesnél idôsebb betegek diagnosztizálását is. A szerzôk áttekintô tanulmányukban bemutatják az ARFID diagnosztikai jellemzôit és tüneti képét, valamint a kialakulásában szerepet játszó fôbb tényezôk, így a szenzoros túlérzékenység, a veleszületetten erôs undorreakció és neofóbia, a kognitív rigiditás, a magas szorongás - szint, az éhség interoceptív jelzéseire való viszonylagos érzéketlenség, továbbá a jellegzetes íz- és szagpreferenciák szerepét. Szintén tárgyalják a különbözô kezelési lehetôségeket. Bár a diagnózis fiatalsága miatt a bizonyítékokon alapuló kezelési módok tekintetében még vannak hiányosságok, egyes meglevô terápiás módszerek bizonyos módosításokkal, illetve újabb megközelítések is jól alkalmazhatók az ARFID kezelésében. Így a módosításokkal alkalmazható kognitív viselkedésterápiás, expozíciós terápiás, családra alapozó kezelési megközelítések mellett, hangsúlyozzák a szülôk pszichoedukációjának, illetve a családra szabott kezelési tervnek a fontosságát. Kiemelik, hogy az ARFID esetében a hatékony módszerek sokszor kontraintuitívek, ami miatt kiemelkedôen fontos a szülôk bizalmának és együttmuködésének megnyerése.

The Avoidant-restrictive Food Intake Disorder (ARFID) was included in the fifth edition of the DSM in 2013 and in the BNO-11 diagnostic manual in 2019. Prior to this, the problem was often unrecognised or diagnosed as an eating disorder not otherwise specified or feeding and eating disorders of infancy or early childhood. The new diagnosis allows for better targeting of patients who have not been diagnosed earlier, as well as for the diagnosis of patients over the age of six. The authors, in their review, describe the diagnostic features and symptom profile of ARFID, and they discuss the role of the main etiological factors involved in its development, such as sensory hypersensitivity, congenitally strong aversive and neophobic reactions, cognitive rigidity, high levels of anxiety, relative insensitivity to interoceptive cues of hunger, and characteristic taste and smell preferences. Different treatment options are also discussed. Although there are still gaps in evidence-based treatments due to the short history of the diagnosis, some existing therapies with some modifications or newer approaches may be well suited to treat ARFID. In addition to cognitive behavioural therapy, exposure therapy, and family-based treatment approaches with modifications, the importance of psychoeducation of parents and a family-tailored treatment plan is emphasised. The authors highlight that effective approaches to ARFID are often counter-intuitive, making it of paramount importance to gain the trust and cooperation of parents.

John Berryman élettörténetének pszichobiográfiai elemzésével a szerzô azt a célt tuzte ki, hogy hidat találjon életmu és élettörténet között; megvilágítsa az álomdalok és más versek pszichológiai háttértényezôit, érthetôvé tegye vallomásosságát, és azt is feltárja, hogy pszichiátriai-addiktológiai betegsége hozzájárult-e muvei keletkezéséhez, illetve tematikájához. Az is kérdésként merült fel, irodalmi aktivitása befolyásolta-e betegségét, akármilyen irányban. Az apai öngyilkosságra való kényszeres visszaemlékezés jelentôs motivációs forrásként szolgált sok verse keletkezésében. Anyjával konfliktusba került apja halála miatt. Szülei traumatogén hatására vezethetô vissza kötôdésfóbiája; három házassága közül egyik felesége mellett sem tudott feloldódni. Bár életkora elôrehaladásával egyre pontosabban fogalmaz verseiben, költészete nem járult hozzá a korai trauma hatékony elaborációjához. Ebben az is szerepet játszott, hogy az irodalmi alkotást a személyisége elôl való menekülésnek, és nem önkifejezésnek tartotta. Személyiségét az öndestrukcióhoz való végzetes vonzódás jellemezte. Életrajzán végigvonul a harsány és a csöndes Berryman kettôssége, míg az élete végén harsánysága fokozatosan eltunt. Az élettörténeti adatokból egy progresszív, egyre súlyosabbá váló alkoholizmus dinamikája bontakozik ki. Az alkohol segítette ôt a személyiségétôl való menekülésben, és a kreativitását mozgató halálközelség fenntartásában. Alkoholizmusa és költészete azonos gyökérzetbôl nôtt ki, az alkoholivás és az álomdalok írása ugyanannak a kényszernek kétféle megnyilvánulása volt. Betegségében a Sylvia Plathnál, Robert Lowellnél és Ann Sextonnál is megfigyelhetô öndestruktív triász (vonásagresszió, bipoláris betegség, addikció) dominált. Élete végén az Anonim Alkoholisták (AA) csoportjában megtért, és közelebb került az általa megkonstruált istenképhez. Az AA tizenkét lépése közül csak a negyedikig jutott. Feldolgozatlan traumái, alkoholizmusa és a halálközelség lírája hozzájárult öngyilkosságához. Berryman irodalmi önfeltárulkozása során olyan viselkedésmódokat, fantáziákat és életrajzi eseményeket osztott meg az olvasóival, amelyeket általában a szégyen érzete vesz körül. Ebben az értelemben sok költeménye vallomásosnak tekinthetô.

The psychobiographical analysis of John Berryman’s life story aims to bridge the gap between his life’s work and his life story; to shed light on the psychological background of his dream songs and other poems, to make his confession intelligible, and to explore whether his psychiatric-dictatorial illness contributed to the genesis and thematic content of his works. It was also questioned whether his literary activity influenced his illness in any direction. The compulsive recollection of his father’s suicide was a significant source of motivation for the creation of many of his poems. He was in conflict with his mother over the death of his father. His attachment phobia was due to the traumatogenic influence of his parents; he was unable to dissolve with his wife in any of his three marriages. Although his poetry became more precise as he grew older, his poetry did not contribute to an effective elaboration of early trauma. Part of the reason for this was that he saw literary creation as an escape from his personality, not as an expression of himself. His personality was characterised by a fatal attraction to self-destruction. The dichotomy of the boisterous and the quiet Berryman runs through his biography, until at the end of his life his boisterousness gradually disappeared. From the life history data, the dynamics of a progressive, increasingly severe alcoholism emerge. Alcohol helped him to escape from his personality and to maintain the proximity to death that drove his creativity. His alcoholism and his poetry grew out of the same roots, drinking and writing dream songs were two manifestations of the same compulsion. Her illness was dominated by the self-destructive triad (trait-aggression, bipolar illness, addiction) observed in Sylvia Plath, Robert Lowell and Ann Sexton. At the end of his life, he was converted in AA and came closer to the image of God he had constructed. He only got to the fourth of the twelve steps of AA. His unresolved traumas, alco holism and the lyricism of near death contributed to his suicide. Berryman’s literary self-revelations shared with his readers behaviours, fantasies and biographical events that are usually surrounded by a sense of shame. In this sense, many of his poems can be seen as confessional.