A staging modellt kiterjedten alkalmazzák az orvostudományban, a progresszió, a prognózis és a terápiás döntések meghatározásához. A pszichiátriában a staging modell alkalmazása az etiológiai, klinikai heterogenitás miatt egyelőre korlátozott. Jelen tudásunk szerint a bipoláris zavar progresszív pszichiátriai betegség, amelynek különböző szakaszait a betegséglefolyás, a klinikai tünetek és a terápiára való reszponderség alapján differenciálhatjuk. Áttekintő tanulmányunkban ismertetjük a bipoláris zavar legfontosabb klinikai staging modelljeit és az azok hátterét képező neuroprogresszív folyamatokat.

Bevezetés: A szakirodalom alapján a kedvezőbb szülői reflektív funkció pozitív kapcsolatban áll a gyermek életminőségével és az adaptív szülői kognitív érzelemszabályozási stratégiákkal, viszont ezt az összefüggést még nem vizsgálták magyar serdülők szülei körében. Jelen kutatás célja a szülői mentalizáció, kognitív érzelemreguláció és a gyermek életminőségéről alkotott percepció kapcsolatának feltárása 12 és 18 éves serdülők szülei körében.
Módszerek: Keresztmetszeti, nem-klinikai vizsgálatunkban 100 szülő töltötte ki tájékozott beleegyezés után a Szülői Reflektív Funkciók Kérdőív Serdülő Változatát (PRFQ-A), a Kognitív Érzelem-Reguláció Kérdőívet (CERQ) és az Inventar zur Erfassung der Lebensqualität von Kindern und Jugendlichen (Életminőség Kérdőív, ILK). Mediátor modellünkben függő változónak az Életminőség Kérdőívet, független változónak a Szülői Reflektív Funkciók Kérdőív Bizonyosság a mentális állapotokban alskáláját választottuk, míg a mediátor a Kognitív Érzelem-Reguláció Kérdőív Pozitív átértékelés alskálája volt.
Eredmények: Direkt úton a Bizonyosság a mentális állapotokban alskála és az Életminőség Kérdőív pozitív kapcsolatban állt (c’=1,63, p<0,001, ß=0,33). Az indirekt út, a Bizonyosság a mentális állapotokban alskála és az Életminôség Kérdőív között a Pozitív átértékelés alskálán keresztül viszont nem bizonyult szignifikánsnak (Sab=0,32 [-0,01–0,65], ß=0,07 [-0,01–0,14]).
Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy a szülői mentalizációnak meghatározó szerepe van a gyermek életminőségének percepciójában serdülők szülei körében, melynek gyakorlati implikációi vannak.

Bevezetés: Korábbi kutatások alapján az érzelemszabályozási és a mentalizációs nehézségek is negatív kapcsolatban állnak a serdülők életminőségével, azonban e három konstruktum kapcsolatát nem-klinikai magyar serdülő mintán korábban még nem vizsgálták. A kutatásunk célja 14–18 éves serdülők körében a mentalizációs és az érzelemszabályozási nehézségek, valamint az életminőség kapcsolatának vizsgálata volt.
Módszerek: Nem-klinikai, keresztmetszeti kutatásunkban 122 serdülő válaszolt tájékozott beleegyezés után demográfia kérdésekre, majd töltötte ki a Reflektív Funkciók Kérdőívet FQ-H), az Érzelemszabályozási Nehézségek Skálát (DERS) és az Életminőség Kérdőívet (ILK). Mediátor modellünkben független változónak a Reflektív Funkciók Kérdőívet, mediátor változónak az Érzelemszabályozási Nehézségek Skálát, függő változónak az Életminőség Kérdőívet választottuk.
Eredmények: A serdülők csökkent mentalizációs kapacitása és az érzelemszabályozási nehézségei közötti kapcsolat szignifikánsnak bizonyult (a=0,39, p<0,01, ß=0,44), viszont a mentalizációs nehézségek és a csökkent életminőség közötti direkt út nem bizonyult szignifikánsnak (c’=0,02, p=0,73, ß=0,03). Az indirekt út, a mentalizációs diszfunkciók és a csökkent életminőség között az érzelemszabályozási nehézségeken keresztül szignifikánsnak bizonyult (aab=0,22 [0,13–,33], ß =0,25 [0,14–0,36]).
Következtetés: Magyar serdülők nem-klinikai mintáján végzett kutatásunk eredményei arra utalnak, hogy a mentalizációs kapacitás az érzelemszabályozási képességen keresztül állhat kapcsolatban az életminőséggel, melynek gyakorlati implikációi vannak.

Bevezetés: Kutatásunk célja annak vizsgálata, hogy eltérő típusú mesefilmek (jeleneteken belüli és közötti váltások, vágásszám és egyéb szerkesztésbeli sajátosságok) milyen azonnali befolyással vannak óvodáskorú gyermekek végrehajtó működésére (pl. munkamemória, gátlás).
Módszer: A vizsgálati mintát 4 és 5 éves óvodás gyermekek alkották, összesen 29 fő. A gyermekek vagy egy 10 perces gyors sebességű és különleges effektekre nagyban támaszkodó mesefilmet, vagy 10 percnyi lassabb folyású mesét néztek, vagy ugyanennyi ideig szabadon rajzoltak. Ezt követően 4 feladatot kaptak a végrehajtó működésük felmérésére (Mondatismétlés, Kézjáték, Hanoi-torony, Hármas parancs). Szüleik egy önkitöltős kérdőívcsomagot töltöttek ki, amelyben saját és gyermekeik demográfiai adatai, a gyermekek médiafogyasztási szokásai és végrehajtó működésük felmérésére szolgáló kérdések szerepeltek.
Eredmények: A végrehajtó funkciót részben meghatározó életkort kovariánsként beemelve az elemzésbe azt találtuk, hogy a vizsgálati feltételnek szignifikáns hatása volt a gyermekek végrehajtó működésére. Azok a gyermekek, akik a gyorsabb folyású mesefilmet nézték szignifikánsan rosszabbul teljesítettek a végrehajtó működést felmérô feladatokban, mint a kontrollcsoport tagjai. A gyors és a lassú mesét néző gyermekek teljesítménye közötti eltérés pedig közel szignifikáns volt. Ezzel szemben a lassabb mesét nézők és a szabadon rajzoló gyermekek teljesítménye között nem volt jelentős különbség.
Következtetés: Kisgyermekek esetében a képernyôidô mennyisége mellett figyelmet kell fordítani az adott műsor formai sajátosságaira is. Egy gyors sebességű, perceptuálisan kiugró ingerekben bővelkedő rajzfilmből már egy epizód is negatívan hat (legalábbis rövid távon) óvodáskorú gyermekek végrehajtó működésére.

Bevezetés: A borderline személyiségzavarra (BPD) jellemző kifejezett kockázat miatt szükséges olyan bizonyítottan hatékony célzott beavatkozások kialakítása az egészségügyben, amelyek segíthetnek csökkenteni a legsürgetőbb problémákat. Erre jelenthet megoldást a BPD specifikus kognitív terápiás alapú mindfulness tréning (MBCT).
Szakirodalmi áttekintés: A nem-szuicidális önsértés (NSSI) jelentôs előre jelzője a későbbi öngyilkossági kísérletnek, és a BPD páciensek 80%-ánál előfordul. Összefügg az indulat- és érzelemszabályozási nehézségekkel (kognitív-emocionális modell), továbbá a tudatos-jelenlét készségek hiányosságával, melyek a BPD központi nehézségei is (emocionális kaszkád modell, mindfulness deficit elmélet). A rekurrens depresszióra jellemző reaktivitási modell, a négyfunkciós modell és a fenti elméletek alapján született az NSSI kognitív-érzelmi reaktivitás modellje. A modell elkülöníti az NSSI-t fenntartó szituatív, kognitív, érzelmi, fiziológiai és viselkedéses tényezőket, másrészt segíti a beavatkozási pontok meghatározását.
Kutatási protokoll: Hipotézisünk, hogy a 8 hetes MBCT tréning önmagában a várólistához vagy a szupportív terápiához képest hatékonyabbnak bizonyul a mindfulness készségek, az érzelem- és impulzusszabályozás fejlesztésében, illetve az önsértés csökkentésében. Vizsgálati mintákba ambuláns keretben ellátható, önsértő, BPD diagnózisú páciensek kerülhetnek. A résztvevők beosztása az egyes vizsgálati csoportokba ismételt méréses kvázi kísérleti elrendezésben történik, tervezetten N=60 fővel csoportonként. A csoportba kerülést kétlépcsős interjúztatás, alkalmasság esetén szuicid-prevenciós szerződés megkötése és kérdőíves felmérés előzi meg. A páciensek jelentkezéstől számítva általában 8–12 hét várakozást követően kerülhetnek a 8 hetes MBCT csoportba. A csoportalkalmak az öngyilkossági veszélyállapot csökkentésére kialakított MBCT tréning protokollja alapján épülnek fel, kiegészítve BPD specifikus elemekkel (specifikus pszichoedukáció, szerető kedvesség meditáció).
Megbeszélés: Kismintás vizsgálatok eredményessége alapján célunk a fenti protokoll alapján az MBCT tréning hatékonyságvizsgálata BPD páciensek körében.

Az evészavarral küzdő betegek ellátásában a dietetikusnak is fontos szerepe van, ám ennek a pontos feltételei még nincsenek meghatározva. Ez korlátozza a dietetikus szerepének körvonalazását mind a dietetikus szakmán belül, mind szélesebb értelemben az egészségügyi szakemberek körében. Hazánkban még nem készült részletes útmutató ebben a témában, ezért a jelen közlemény célja a dietetikusok szerepének, feladatainak és kompetenciahatárainak tisztázása. Egyrészt útmutatást adunk az evészavarok felismeréséhez a tünetek, a diagnosztikai kritériumok, illetve a biopszichoszociális felmérés fontosabb szempontjainak összefoglalásával. Másrészt sorra vettük, hogy a dietetikusnak a kezelő team tagjaként milyen feladatai lehetnek az evészavarok kezelésében ambuláns, valamint kórházi keretek között.