Szerkesztôségi köszöntô |
|
|
Tartalomjegyzék |
|
|
A pszichiátria önazonossága a XXI. században |
Szerző(k): Tringer László |
A mentális betegek és a hordozó társadalom viszonya a történelem folyamán folyamatosan változik. A változások az adott kor hu tükörképei. A társadalom és az egyének életét zavaró magatartásformák orvosi, rendészeti, vallási „kezelése” közül hol az egyik, hol a másik kerül elôtérbe. A XX. század második felének egyik jelentôs szellemi áramlata a nagy intézetek lebontása, a deinstitucionalizáció, amelynek folyamatát a jelenleg aktív szakemberek személyükben élhették át. Az ezredforduló óta új eszmék követik egymást, egyre gyakrabban és egyre radikálisabban. A posztmodernkor hivatásunkat feldarabolással fenyegeti. A mentális beteg egyre kevésbé talál helyet, hogy személyének globális szenvedése meghallgatást találjon. A rendszer arra kényszeríti a szakembert, hogy a mentális betegséget valamely szerv muködési zavaraként tükrözze vissza, vagy valamely legújabban közreadott nyelvi lelemény (diagnosztikai kategória) formájában nevezze meg. Elvész a személy globalitása, a maga biológiai, pszichológiai szociális és spirituális teljességében. Tanulmányom a pszichiátria (és benne a pszichiáter) identitásának korszeru, jövôbe mutató támpontjait keresi és próbálja megfogalmazni. Elôtérbe kerülnek a személy szubjektumának tényei, mint az önazonosság, az értékvezéreltség, az intencionalitás, a jövôorientáció, a spirituális dimenzió. The relationship of mentally ill patients and the relational society has constantly changed during the course of history. The changes are true reflexions of the given society. In the management of behaviours disturbing community life medical treatment, law enforcement and religious measures change periodically, sometimes one, sometimes the other comes to the fore. One of the most influential spiritual currents of the 20th century has been the dismantling of large institutions, called deinstitutionalisation, which process could be experienced by the currently active professional generations. New ideas have followed each other since the turn of the millennium at an ever-accelerating pace. The postmodern age threatens to fragment our profession. The mentally ill person finds less and less space for the global suffering of his or her person to be heard. The system forces the professional to reflect the mental illness as a malfunction of an organ, or name it in the form of a recently published linguistic invention (diagnostic category). The global nature of the person is lost, in its biological, psychological, social and spiritual wholeness. This paper searches for and tries to articulate modern, forward-looking clues to the identity of psychiatry (and the psychiatrist). The facts of the subject of the person come to the fore, such as self-identity, value-drivenness, intentionality, future-orientation, and the spiritual dimension. |
|
formáÚjabb ismeretek az NREM rémébredések agyi hátterérôl |
Szerző(k): Halász Péter, Simor Péter, Szucs Anna |
Az NREM ébredési zavarokat (disorders of arousal, DOA) és az alvásfüggô hipermotor epilepsziát (sleeprelated hypermotor epilepsy, SHE) genetikus eredetu ikerspektrum állapotoknak fogjuk fel, melyek közül az egyik nem epilepsziás (DOA), a másik epilepsziás (SHE) eredetu. Mindkét rendellenesség közös abban, hogy fokozott ébredési akti - vitást és alvás/ébredés disszociációs jelenségeket mutatnak NREM alvásban, amelyek félelemteljes ébredésekben csúcsosodnak ki, egymáshoz hasonló formában. Az ismert mutációs jelenségek a két spektrumban különböznek, ugyanakkor többoldalú populációs genetikai, családi, illetôleg akár egyedi (a két kondíció egy egyénben is megjelenhet) átfedéseket észleltek, amelyek a genetikai gyökerek rokonságára utalnak. Az ébredési zavar epizódokban az elülsô cinguláris és insuláris, valamint a félelem és az érzelmek feldolgozásában is szerepet játszó, prefrontális kéreg aktivációja figyelhetô meg az alvó agyban. Ezek a régiók átfednek a sikeres mutéteken átesett alvásfüggô hypermotoros betegek rohamindító zónájával is, és figyelemreméltó módon egybeesnek a salience hálózat hub-jaival. Az ébredéssel kapcsolódó félelem és alarm reakció, ami közös az alvási terrorban és a hypermotor ébredésekben, valamint fals alarm reakciót eredményez, nagyon hasonló, mint amit akut stressz reakcióként írt le Cannon és Selye. Miután mindkét állapot egyaránt a salience hálózatot aktiválja, nagyon valószínu, hogy mind az alvási terror, mind az alvásfüggô hipermotoros roham a hypotha - lamus-hypophysis-adrenális tengelyen keresztül mobizálhatja a fight-flight reakciót, ami lehet, hogy része a rémébredéseknek mind DOA-ban, mind SHE-ben. Tudomásunk szerint ezt a hipotézist eddig még sohasem vizsgálták. We consider the disorders of arousal and sleep-related hypermotor epilepsy as genetic twin-conditions, one without, one with epilepsy. They share an augmented arousal-activity during NREM sleep with sleep-wake dissociations, culminating in sleep terrors and sleep-related hypermotor seizures with similar symptoms. The known mutations under lying the two spectra are different, but there are multifold population-genetic-, family- and even individual (the two conditions occurring in the same person) overlaps supporting common genetic roots. In the episodes of disorders of arousal, the anterior cingulate, anterior insular and pre-frontal cortices (shown to be involved in fear- and emotion processing) are activated within the sleeping brain. These regions overlap with the seizure-onset zones of successfully operated sleep-related hypermotor seizures, and notably, belong to the salience network being consistent with its hubs. The arousal-relatedness and the similar fearful disorientation occurring in sleep terrors and hypermotor seizures, make them alike the acute stress-responses emerging from sleep; triggered by false alarms. An acute stress-response can easily mobilize the hypothalamo-pituitary-adrenal axis (preparing fight-flight responses in wakefulness); through its direct pathways to and from the salience network. This hypothesis has never been studied. |
|
Kihívások és megoldások a mentális egészség támogatásában egyetemi hallgatók körében Betekintés a SE Hallgatói Pszichológiai Konzultációs Szolgálat munkájába |
Szerző(k): Sándor Imola, Purebl György |
A mentális zavarok gyakorisága világszerte nô, és úgy tunik jelentôsen emelkedik a fiatal egyetemista korosztályban is – egy brit tanulmány szerint gyakoriságuk 10 év alatt ötszörösére nôtt az adoleszcens korosztályban. Az orvosegyetemek nagy kihívásokkal és kompetitív légkörrel teli világában a fenti tényezôk még nagyobb nyomást jelentenek a hallgatóknak. Az orvostanhallgatók kedvezôtlenebb mentális állapota a kortársaikéhoz képest köztudott és nem tekinthetô hungarikumnak. A jelenség multikauzális eredetére számos hazai és nemzetközi kutatás is felhívja a figyelmet. A fentiek tükrében a hallgatói mentális és fizikai jóllét támogatására, a lemorzsolódás csökkentésére, valamint a különbözô pszichiátriai kórképek megelôzésére a kurrikulumok reformja mellett jól-léti (well-being) szolgáltatások létrehozását is szorgalmazzák világszerte az orvosképzés kedvezôtlen hatásainak kivédésre. Tanulmányunkban ismertetünk néhány kurrikuláris és extrakurrikuláris lehetôséget, melyek a Semmelweis Egyetem hallgatói rendelkezésére állnak. Ezután pedig részletesen bemutatjuk a Magatartástudományi Intézet szakmai felügyelete alatt álló Hallgatói Pszichológiai Konzultációs Szolgálat muködését és eddigi tapasztalatait. The prevalence of mental health problems is on the rise worldwide, and there appears to be a significant increase in young university students as well – a British study found a fivefold increase in the prevalence of mental health problems in adolescents over a 10-year period. In the world of medical universities, full of stressful challenges and a competitive atmosphere, the above factors put even more pressure on students. The less favorable mental state of medical students compared to students of other universities is well known and cannot be considered as specific to Hungary There are several national and international studies that emphasize the multicausal origin of this phenomenon. In order to support the mental and physical wellbeing of students, to reduce dropout rates and to prevent various psychiatric disorders, the development of well-being services is advocated worldwide. In our paper, we present the curricular and extracurricular mental health promotion opportunities available to students at Semmelweis University, with a special focus on the Student Counselling Service. |
|
A mesterséges intelligencia szerepe a pszichiátriában |
Szerző(k): Wernigg Róbert, Hajduska-Dér Bálint |
Az elmúlt évtizedekben világszinten megjelenô probléma a mentális egészség területén az ellátásba nem kerülô páciensek relatív arányának növekedése, ami életév-veszteséggel és életminôség romlással jár együtt. A mesterséges intelligencia (MI) gyakorlati alkalmazása többek között az adatelemzés, diagnózisalkotás, terápiatervezés területén tud segítséget nyújtani a pszichiátriai ellátásban, amivel a csökkenthetô a humánerôforrás ráfordítás. A napjainkban elérhetô mesterséges keskeny intelligencia (artificial narrow intelligence – ANI), más néven gyenge MI, gépi tanuló eljárások segítségével képes nagyméretu adathalmazokon mintázatokat, összefüggéseket felismerni, és saját maga pontosítása mellett önálló döntéseket hozni. Ezt felhasználva, MI alapú rendszerek segíthetnek a betegségek klasszifikációjában, a betegségek megelôzésében, képesek lehetnek az anamnesztikus adatok és pszichodiagnosztikai interjúk eredményei alapján pszichiátriai diagnózisalkotásra emberi beavatkozás nélkül, végül az adatelemzés számos területén (ellátás minôségvizsgálata, kutatások) lehet támogató szerepe. Kiemelt terület a diagnosztikában a szuicid rizikó becslése, valamint a hangulati státusz felmérése gépi tanuló eljárással, aminek a segítségével írott szöveg vagy beszéd elemzésével lehet nagy pontossággal predikciót végezni. Nagy adathalmazokon belüli összefüggések vizsgálatával a precíziós medicina területén is elôrelépést lehetett tenni, aminek segítségével a gyógyszeres kezelés pontosabb elôrejelzése is megvalósíthatóvá válik. Mesterséges intelligenciát használó pszichoterápiás programok már ma is hozzáférhetôek, melyek fôképp kognitív terápiás eszközöket használva, könnyen elérhetô segítséget tudnak nyújtani a felhasználóknak. A mesterséges intelligencia használata az egyértelmu haszna mellett olyan etikai és módszertani kérdések elé is állít minket, amelyek szabályozása kulcsfontosságú a jövôre nézve. In recent decades a global problem in mental health has been the increase in the relative proportion of patients who do not receive care, which is associated with loss of life years and deterioration in quality of life. The practical application of artificial intelligence (AI) can help in the fields of data analysis, diagnosis, therapy planning, among others in psychiatric care, thus reducing the human resource input. Today's artificial narrow intelligence (ANI), also known as weak AI, can recognise patterns and correlations in large data sets with the help of machine learning procedures and to make autonomous decisions while making its own refinements. The use of AI-based systems may be effective in the classification of mental health disorders, in disease prevention, in clinical diagnosis and treatment without human input, and finally, it can play a supporting role in many areas of data analysis (quality care assessment, research). A key area of diagnostics is the estimation of suicidal risk and the assessment of mood status using machine learning, which can be used to make predictions with high accuracy, by analysing written text or speech. By examining correlations within large data sets, advances in precision medicine could also be made, allowing more accurate prediction of medication. Psychotherapeutic programs using artificial intelligence are already available today, which can provide users with easily accessible help, mainly using cognitive therapy tools. In addition to its obvious benefits, the use of artificial intelligence also raises ethical and methodological questions, making its regulation a key issue for the future. |
|
Az Európai Pszichiátriai Társaság (EPA) forenzikus pszichiátriai útmutatója: A büntetendô cselekményt elkövetett mentális zavarban szenvedôk bizonyítékon alapuló igazságügyi szakértôi véleményezése és gyógykezelése |
Szerző(k): BARAN BRIGITTA, Martin Clarke, Vicenç Tort Herrando, Allan O. Seppänen, Paweł Gosek, Janusz Heitzman, Erik Bulten6 |
A forenzikus/igazságügyi pszichiátria Európában a pszichiátriának az a részterülete, amely elsôsorban a büntetendô cselekményt elkövetett, vagy ilyen kockázattal rendelkezô, mentális zavarban szenvedôk ellátásával foglalkozik. A büntetendô cselekményt elkövetett mentális zavarban szenvedôk (BMZ-k) jellemzôen emelt biztonságú pszichiátriai vagy büntetés-végrehajtási intézményekben részesülnek pszichiátriai gyógykezelésben. Útmutatónk elôször is a pszichiátria forenzikus/igazságügyi területének európai megközelítését mutatja be. Majd a BMZ-k igazságügyi szakértôi vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos bizonyítékokat tartalmazó szakirodalmi adatok áttekintése következik az alábbi szempontok szerint: Az igazságügyi pszichiáter mint igazságügyi szakértô, a kockázatbecslés, a BMZ-k számára nyújtott ellátási formák, valamint a BMZ-knél hatékonynak bizonyult gyógymódok. A nemzetközi szakirodalom gyors áttekintését végeztük a következô keresôszavakkal: forenzikus/igazságügyi pszichiátria, áttekintô közlemények, randomizált, kontrollált vizsgálatok és a jó gyakorlatok. Elôször a Medline, az Embase, a PsycInfo és a Cochrane adatbázisokban kerestünk rá a 2000-tôl felnôtt populációban végzett vizsgálatokra. Majd a szakirodalom egyéb releváns közleményei után kutattunk, illetve a terület szakmai szervezeteinek honlapjait tekintettük át irányelveket, nyilatkozatokat vagy útmutatókat keresve. Mindezek alapján bemutatjuk a szakterület tudományos kutatási eredményeit, és az elérhetô útmutatók jó gyakorlatokra vonatkozó ajánlásait is. Megállapíthattuk, hogy a forenzikus/igazságügyi pszichiátria gyakorlata bizonyítékokkal csak gyengén megalapozott, bár arra vonatkozóan rendelkezünk némi bizonyítékkal, hogy a pszichiátriai gyógykezelés eredményesebb, mint önmagában a büntetés-végrehajtási intézményben letöltött szabadságvesztés. A forenzikus/igazságügyi pszichiátria területén dolgozó szakembereknek munkájukat az általános pszichiátriai szakmai irányelvek betartása mellett a büntetendô cselekményt elkövetett pszichiátriai betegcsoport komplex szükségleteihez igazított, a hosszú távú intézeti gyógykezelésre és a speciális etikai szempontokra különös figyelmet fordító forenzikus/ igazságügyi útmutató szerint kell végezniük. Forensic psychiatry in Europe is a specialty primarily concerned with individuals who have either offended or present a risk of doing so, and who also suffer from a psychiatric condition. These mentally disordered offenders (MDOs) are often cared for in secure psychiatric environments or prisons. In this guidance paper we first present an overview of the field of forensic psychiatry from a European perspective. We then present a review of the literature summarising the evidence on the assessment and treatment of MDOs under the following headings: The forensic psychiatrist as expert witness, risk, treatment settings for mentally disordered offenders, and what works for MDOs. We undertook a rapid review of the literature with search terms related to: forensic psychiatry, review articles, randomised controlled trials and best practice. We searched the Medline, Embase, PsycInfo, and Cochrane library databases from 2000 onwards for adult groups only. We scrutinised publications for additional relevant literature, and searched the websites of relevant professional organisations for policies, statements or guidance of interest.We present the findings of the scientific literature as well as recommendations for best practice drawing additionally fromthe guidance documents identified. We found that the evidence base for forensic-psychiatric practice is weak though there is some evidence to suggest that psychiatric care produces better outcomes than criminal justice detention only. Practitioners need to follow general psychiatric guidance as well as that for offenders, adapted for the complex needs of this patient group, paying particular attention to long-term detention and ethical issues. |
|
Csontváry, a pszichopatológiai muvészet és a pszichiátria A Rennert-féle elemzés |
Szerző(k): Temesvári István Péter |
Nagy festônket, Csontváry Kosztka Tivadart egyes kortársai „bolond piktornak” nevezték. Retrospektív diagnózisa azonban nem pszichózis, hanem szkizotip személyiségzavar, kilenc közül hét diagnosztikus kritérium alapján. Szükséges azonban a mai kritériumok pontosabb definíciója. Egyesek azt mondták festményeirôl, hogy azok hasonlítanak elmebetegek muveihez. Összehasonlító vizsgálatokban, a pszichopatológiás muvészet alapelveit és módszereit, elsôsorban Rennert eljárását alkalmazva azonban döntôen különbözôségeket, nem pedig hasonlóságot tudunk megállapítani. Csontváry egy rendkívüli muvész. Ha róla pontosabb képet kívánunk alkotni, úgy a tényekre összpontosító további kutatást kell végeznünk. Tivadar Csontváry Kosztka, the great Hungarian artist was called a sort of a „crazy painter” by his contemporaries. Retrospectively, he was diagnosed as suffering not from psychosis but a schizotypal personality disorder based on seven out of nine diagnostic criteria. However, we still need a more precise definition of these criteria. It was also said that his paintings are like those made by the mentally ill. But following the principles and methods of the psychopathological art, especially that of Rennert, we find definitely more dissimilitudes than resemblances. In order to obtain a more accurate profile of this extraordinary creator, we still need further research focusing on the facts. |
|
Mi is az a felnôttkori ADHD? |
Szerző(k): Kilencz Tünde, Bálint Sára, Mersich Beatrix, Papp Szilvia, Ferencz Ákos, Balogh Lívia, Pulay Attila József, Farkas Kinga, Réthelyi János |
A figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (ADHD) gyermekkorban kezdôdô genetikailag meghatározott mentális zavar, melynek magtünetei a figyelemzavar, a hiperaktivitás és az impulzivitás. Míg korábban az ADHD-t kizárólag gyermekkori zavarnak tekintették, az elmúlt két évtized utánkövetéses vizsgálatai igazolták, hogy az esetek jelentôs részében a zavar tünetei felnôttkorban is észlelhetôk, és így az átlagpopuláció 2–4%-át érintik. Magyarországon a felnôttkori ADHD diagnosztikája és ellátása az elmúlt 20 évben indult el és nagyon sok ADHD-vel élô felnôtt számára tudott hatékony segítséget nyújtani. Ugyanakkor ez az ellátási forma sok szempontból még fejlesztésre szorul és országos szinten kapacitásproblémákkal küzd. 2023. július 4–6. között a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján továbbképzést rendeztünk felnôttkori ADHD témájában, melytôl hosszú távon a tudás és a jó gyakorlatok megosztásán keresztül az ellátási nehézségek enyhítését vártuk. Ennek részeként íródott összefoglaló tanulmányunk, amely a felnôttkori ADHD diagnosztizálásának és ellátásának aktuális kérdéseit érinti. Attention-deficit/hyperactivity disorder (ADHD) is a childhood-onset mental disorder, demonstrates genetical effects, and is characterized by attention deficit, hyperactivity, and impulsivity. While ADHD was previously only considered a childhood disorder, longitudinal studies over the past decades have proven that in a significant number of cases, the symptoms of the disorder can also be detected in adulthood, and therefore affects 2–4% of the adult population. In Hungary, adult ADHD programs started about 20 years ago and has been able to provide help to many adults living with ADHD. However, this form of care needs further development in many aspects and suffers from capacity deficits at the national level. On July 4-6, 2023 we organized a CME course on adult ADHD at the Department of Psychiatry and Psychotherapy Semmelweis University. The objective of this course was to deepen the knowledge of participants and alleviate care difficulties in the long term through the sharing of information and good practices. As part of this, a narrative review was written, which touches on the current issues of diagnosing and treating ADHD in adults. |
|
A depressziós realitás |
Szerző(k): Herold Róbert |
|
|
Megemlékezés |
|
|
Útmutató a Psychiatria Hungarica szerzôi számára |
|
|