Magyar Pszichiátriai Társaság

Pályája Győrben indult, innen a Róbert Károly körúti kórházba vezetett az útja, ahol Angyal Lajos professzor volt a tanítómestere. Később pszichiátriai gondozókban gyógyított, majd igazságügyi pszichiáter szakértővé vált. Elismert szakértőként a Budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézetet igazgatta 10 éven át, ahonnan 70 éves korában vonult nyugdíjba, de szakértői és oktatói tevékenységét ezt követően is folytatta. Már az Egészségügyi Tudományos Tanács elődje, az Igazságügyi Bizottság is tagjai közé hívta, az Igazságügyi Orvostani és Orvos-szakértői szakmai kollégiumnak is tagja volt. A Magyar Pszichiátriai Társaságban az Igazságügyi Pszichiátriai Szekcióban elnöki tisztet töltött be.

Fontos volt számára, hogy emelt fővel vonuljon vissza, ezért 79 évesen leadta a szakértői igazolványt. Azonban ezután – ahogyan előtte is – teljes odaadással, pontos felkészültséggel osztotta meg tudását, adta át tapasztalatait a fiatalabbaknak. Minden sikere ellenére fájdalmas kudarc maradt a számára, hogy nem sikerült elérnie, hogy az orvostudományi egyetemeken a pszichiátria tantárgy oktatása keretében legalább néhány órát szenteljenek az igazságügyi pszichiátriának. Most, hogy elment, ezt nekünk, az itt maradó szakértőknek kell majd elérnünk.

Magánemberként is kerülte a reflektorfényt, nem szerette, ha ünnepelték. Régi vágású úriember, igazi „nagy öreg” volt, aki a szolgálatban találta meg az örömét: a szakmának, a betegeknek, a tudománynak szolgálva élt mindenkor. Mester és kolléga volt, a szó minden értelmében, mindvégig. Álljon itt két idézet tőle, amely a szakértői szakma gyakorlatához kell:

„Az irat minden lapját vegye kézbe!”

„Készítsen idővonalat és arra jegyezze fel az eseményeket, kezeléseket! Egészében lássa az ügyet!”

Hálával és köszönettel fogunk rá emlékezni mindannyian.

MPT Elnöksége és Vezetősége