Előzmények

Kivonat A kényszer kapui (2011.) című műből
Füredi János, az MPT alelnöke (1985-1989), majd elnöke (1989-1994) és tiszteletbeli elnöke (1994-től)

Kun Miklósról nem lehet állítani, hogy túlzottan kedvelte volna a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságát (MIET). Idejét múltnak, elavultnak, a német tradíció elvtelen folytatásának, a világ szakirodalmában domináns angolszász tapasztalattal ellentétesnek tartotta a két szakma egybefonódását, közös gyakorlatát. Eleinte csak annyi javaslata volt, hogy csütörtök helyett pénteken legyenek a MIET havi tudományos összejövetelek. Népszerűbbnek tartotta volna, ha a vidéki kollegák pénteken jöhetnek fel a késő délutáni szeánszra, és akkor Pesten tölthetnék a szombatot (akkor még munkanap volt, délután kettőig). Ez a javaslat, amint várható volt, visszautasításra került, mert „ragaszkodni kell a tradícióhoz”. Amikor elfogyott Miklós türelme, megkereste Dubovitz Dénest (korábbi minisztériumi főosztályvezető, aki éppen az OIE szervezési és módszertani osztályának vezetője volt), hogy az általa nemrég alakított Magyar Rehabilitációs Társaságban szívesen szerveznénk egy Pszichiátriai Szekciót. A beleegyezést megkaptuk. Miklós elnöknek Goldschmidt Dénest nézte ki, titkárnak engem. Saját maga megelégedett a hármas elnökségben a „tag” szerepével.

Megalakultunk, és megkezdtem az első összejövetel szervezését. Miklós programjának két sarkalatos pontja volt: a neurológiától való teljes függetlenség és nyitás más orvosi szakmák felé. Az első konferenciát ezért Balatonfüreden rendeztük, közösen a kardiológusokkal, valamikor 1969–70-ben. (Milyen jó lenne most, ha gyűjtögető mániám lett volna, mennyi támpontot kaphatnék az íráshoz!) A programból másra már nem emlékszem, csak arra, hogy Kardos Gyuri beszélt és Hoffmann Artúr kardiológus, akivel Bálint Mihálynál ismerkedtem meg. Nem buktunk meg, noha nagy lelkesedést még nem tapasztaltunk, de legalább elterjedt a hírünk. Annyira, hogy az első „kongresszusunkon” Hidegkúton, Dénes osztályán, már annyian voltak, hogy a tömeg nem fért el a két egymásba nyíló, üvegajtóval elválasztott teremben. Olyan nagy volt a tülekedés, hogy végül még a tükör is betört.

A következő évek eseményeinek részleteit jótékony homály fedi. Annyi biztos, hogy dolgoztunk, még kutattunk is, össze-össze jöttünk. A hetvenes évtized végére Miklós és Dénes kicsit visszahúzódott, kibővült az elnökség: Szilárd János, Tringer László és jómagam mint társelnökök, Pető Zoltán, Horváth Szabolcs és Benson Katalin mint titkárok. A harmadik kongresszusunkon – amit Pető Zoli szervezett 1978-ban Szegeden, immár nemzetközi részvétellel – olyan erősnek éreztük magunkat, hogy egyre nyíltabban kezdtünk beszélni az önálló társaság megalakításának lehetőségéről. A negyediken egy év múlva (Pécs, Kézdi Balázs főszervező) pedig megpróbáltam élni a paradox eszközével, és a közgyűlési beszámolómban benne volt, hogy „olyan nagyra nőtt a létszámunk, hogy „szétfeszíti egy szekció kereteit”.

Közben egy másik formáció is tágította a pszichiátria lehetőségeit. A MIET-en belül, elsősorban Pertorini Rezső és Szinetár Ernő jó kapcsolatai révén, megalakulhatott egy Pszichoterápiás Munkacsoport Hidas György irányításával. E munkacsoport legnagyobb eredményének a Pszichoterápiás Hétvége létrehozását tartom. Az első, amelyet Gyulán tartottunk Horváth Szabolcs szervezésében, hihetetlen katarzist váltott ki. Ez feltehetően annak volt köszönhető, hogy itt lehetett először ilyen nagy tömegben (150-160 szakember) szabadon beszélni a pszichoterápiáról és bepillantani a legkülönbözőbb demonstrált módszerekbe. Mi a Lipóton még sokáig összejöttünk Mérei Feri szobájában, és próbáltuk feldolgozni az élmény kiváltotta reakciókat.

A nagy összeesküvés

A puha diktatúrának ezen éveiben, bármennyire akartuk is az önálló társaságot, az csak álom maradhatott, aligha tudtuk volna magunkban megszervezni. Kaptunk azonban egy váratlan segítséget. 1979 végén, még minisztériumi félállású referensként, magához rendelt Schultheisz Emil egészségügyi miniszter. Arra kért, hogy hozzam össze a három nemrégiben kinevezett, fiatal egyetemi tanszékvezetővel, Moussong-Kovács Erzsébettel, Ozsváth Károllyal és Szilárd Jánossal. Nem akarta, hogy Juhász Pált is meghívjam, mert maradinak és igazából neurológusnak tartotta (akkor még én is). Amikor összejöttünk, a miniszter kijelentette, hogy ideje megszabadulnunk a neurológia dominanciájától, és önálló társaságot kellene alakítanunk. Felhívta figyelmünket a MOTESZ (Magyar Orvos Társaságok és Egyesületek Szövetsége) alapszabályára, nevezetesen, ha legalább ötvenen írásban kérik, akkor meg kell vizsgálni egy új társaság megalakításának a lehetőségét.

A miniszteri biztatás dacára merésznek tűnt az aláírási ötlet, hiszen nemrég a Charta ’77 -hez való írásos csatlakozás miatt sokan vesztették el állásukat. Arra emlékszem, hogy Horányban a Bitter István vezetésével működő Fiatal Pszichiáterek Fórumán az egyik szünetben Ozsváth Karcsi, Szilárd János és Tringer László társaságában határoztuk el, hogy belevágunk, de előtte meg kellene nyerni Juhász Pált is, mert ő számított akkor a legnagyobb tekintélynek a szakmában. Szilárd Jánossal el is zarándokoltunk hozzá. Teljesen nyílt volt az ötletre és vállalta, hogy a klinikán is elkezdik az aláírások gyűjtését, és kész volt arra is, hogy az új társaság elnöke legyen. A hetvenegy alapító tag a SOTE és az OTE munkatársain kívül Szegedről, Pécsről, a János kórházból (Lipcsey Attila) meg a Kútvölgyiből jött össze. A meglévő menetrend szerint először a MIET-nek kellett elbírálnia a kérelmet. Teljes volt az ellenállás, pedig emlékeim szerint eleinte voltak puhatolódzó tárgyalások is egy esetleges egyelnökös, két viszonylag önálló csoporttá való átalakulásról. A fő ellenérv az volt, hogy a pszichiáterek felelőtlen álmodozók, akik ha magukra maradnának, azonnal egymásnak ugranának, mármint a biológiai és a szociál-pszichológiai irányzat képviselői. A következő lépésben a MOTESZ-elnökség tárgyalta a javaslatot és az is elutasította rendjére. Azonban a szövetség felett a törvényes felügyeletet az egészségügyi miniszter gyakorolta. Így azután a két „nem” dacára Schultheisz Emil igent mondott.

A megalakulás

Szabad lett a pálya. A jóslat ellenére nem volt semmiféle vita. Lipcsey Attilával kettesben próbáltuk összerakni, hogy kik képviselik legjobban a szakma különböző területeit, csoportjait. 1980 májusára hirdettük az alakuló összejövetelt. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Szentkirályi utcai díszterme zsúfolásig megtelt. Még a széleken álló két szobor talpazatán is ültek, Németh Attila elmondása szerint neki csak a lépcsőházban jutott hely. A program szerint egy-egy áttekintő előadás volt a pszichiátria helyzetéről. Lipcsey Attila a biológiai pszichiátriáról, én a pszichoszociális helyzetről, Simek Zsófia az epidemiológiáról beszélt. Utána jött a vezetőség és az elnökség megválasztása. A két programpont között volt mód vitára az alakulásról. Valódi vita nem volt, kivéve, hogy Tariska István, a MIET elnöke jelentkezett szólásra. Kifejtette, hogy rossz úton járunk, gondoljuk meg, mit teszünk. Csendben végighallgattuk… nem volt közbehurrogás, kiabálás még abban a felfokozott hangulatban sem… de megszavaztuk a megalakulást, majd egy kivétellel (Popper Péter helyett Vikár György kapta a szükséges voksokat) az ajánlott vezetőséget. Felemelő érzés volt, amikor Juhász Pál dübörgő tapsvihar közepette elfoglalta az elnöki széket. Olyan élmény volt, akkora izgalom, hogy nem tudtunk utána hazamenni – Abonyi Eszter lakásán reggelig beszélgettünk Moussong-Kovács Erzsébettel, Szendrői Máriával, Simek Zsófival és párjainkkal.

(Mint utólag kiderült, néhányan fanyalogtak, hogy „nem alulról történt az építkezés” az MPT létrehozásánál és a vezetőség összeállításánál. Hát, szerintem nehéz, talán lehetetlen lett volna, így viszont meg lehetett csinálni. Tapasztalataim azt igazolják, hogy nálunk mindig akadnak elégedetlenek, akik szerint mindent másként kellett volna tenni, de ők nemigen tesznek semmit.)

Az MPT első évtizede, személyes visszaemlékezés: 1990.

Tringer László, az MPT titkára (1980-1985), majd főtitkára (1985-1989), elnöke (2002-2004) és tiszteletbeli elnöke (2004-től)

Visszaemlékezésem nem történeti munka. A kutatószellemű pszichiátria-történész könnyű helyzetben van: az MPT Tájékoztatója időrendi sorrendben összefoglalja a Társaság főbb eseményeit és történéseit. E fórumnak 39 száma jelent meg, 1989 decemberéig. Igaz, a Társaság (a továbbiakban T.) belső életének dinamikájáról a Tájékoztató csak szűkszavúan tudósít és inkább csak a tényszerű adatokat közli.

Közel egy éve, hogy megváltam a T.-ban viselt tisztségemtől. Egy év alatt leülepedett bennem mindaz a pezsgés, kavargás, feszültség, amely közel 10 év alatt mindennapjaimat jelentős részben meghatározta. Most mintegy madártávlatból látom a múltat, s ez az eltávolodás lehetőséget ad arra, hogy a lényeges dolgokra reflektáljak csupán.

Mondanivalómat nem annyira idői szempontok, hanem dinamikai egységek szerint korszakolom, úgy, ahogy a 10 év történetét látom. Nyilvánvaló, hogy mások szemében mindez egészen másként tükröződhet.

A Társaság megalakulása és fogadtatása

Többször leszögeztük, hogy a T. létrejötte hatalmas társadalmi, szakmai vákuumot töltött be. A mintegy 70 főnyi aláíró - mint alapító tag - hatalmas szakmapolitikai mozgást indított el, olyant, amelyre maguk a fő szervezők (Kun, Juhász, Füredi stb.) sem számíthattak. Erre utalt a taglétszám rohamos növekedése is, amely végül mintegy 2800-as címlistában tetőzött az évtized végén. Magam ebben a felfutó korszakban bizonyos fokig a háttérben tevékenykedtem, első elnökünk, Juhász „árnyékában” az adminisztráció megszervezésével foglalkoztam. Ez a szerep igen nagy lehetőséget biztosított abból a szempontból, hogy elképzeléseimet megvalósítsam, hiszen Juhász nagyvonalú vezető volt, s minden kezdeményezést támogatott. Már a megalakulásnál érzékelhető volt a magyar társadalom egészséges szerveződésének hiánya. A T. iránti igény részben ebből a hiányból fakadt. Ezért hangsúlyoztam minden fórumon, hogy a T.-i tagságot tágan definiáljuk: mindazok rendes tagok lehetnek, akik a "tág értelemben vett mentálhigiéne" területén dolgoznak s felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Így tagjaink sorába léphettek tanárok, pszichológusok, lelkészek stb. Ez egyben a T. arculatát is meghatározta: soha nem volt kizárólagosan "orvosi" egyesület.

A T. megalakulásához abban az időben természetesen hatalmi "placet" szükségeltetett, s eleinte a hatóságokkal egyéb problémánk nem volt, miután e kegyet elnyertük. Annál nagyobb ellenzést váltott ki e törekvés szakmai körökben. Sokan emlékezhetnek még az alakuló közgyulés körüli viharokra.

Az új egyesülettel kapcsolatos elvárások igen nagyok voltak. Köztük az enyémek is. Túlbecsültem azt az igényt, hogy egy szakmai közéleti fórumra szükség van, Grandiózus fantáziámban egy angol típusú klub-élet mintája lebegett. Ennek megvalósítása céljából próbálkoztunk a "Pszichiátriai klub" létrehozásával, amely végül is érdektelenségbe torkollott. Természetes, mint minden kezdeti próbálkozásnál, sok ügyetlenséget is elkövettünk. Mégis szomorkás tapasztalat: nincs arra időnk, hogy egy estét szakmai-baráti körben, szendvicsek fogyasztása mellett átbeszélgessünk.

A T. születése körüli bábáskodás során korán megtapasztaltam azt a mindvégig jelentkező alapvető dinamikai feszültséget, amely az "alul" lévő tagság és a "fönt" lévő vezetőség között időről-időre élesebb formát öltött. Utólag úgy látom, hogy a tagság - különösen a kezdeti években - ezt a helyzetet mintegy a tényleges társadalmi hatalommal való konfrontációként érzékelte, s a vezetőségre (vagy az elnökségre) vetítette a hatalom felé nem kanalizálható indulatait. Eleinte kellemetlen éjszakákat éltem át emiatt, mígnem lassan felismertem, hogy miről is van szó. {Természetesen különválasztom ettől a dinamizmustól a vezetést jogosan ért kritikákat.)

A T. kezdettől fogva más dimenziókban tevékenykedett, mint a hagyományos társaságok, a monolitikus szakszervezetek gyámkodása alatt létrejött "szakcsoportok" utódai. Ezek nagy része ugyanis havi-kéthavi előadáskiszerelő fórum volt, amelyek időnként egy-egy kongresszust is rendeztek.

Az MPT széleskörű szakmai-közéleti tevékenységet fejtett ki. E minőségi többlet három fő szemport köré csoportosítható:

1. Decentralizált felépítés. Az idők folyamán ebből - minden előnye ellenére - szervezési problémák, feszültségek is adódtak. Mégis, e felépítés lehetővé tette, hogy igazi szellemi alkotóműhelyek alakuljanak ki. Az élet bebizonyította ennek a struktúrának előnyeit: manapság egyes alegységek már nemzetközileg is elismert, önálló egyesületként tevékenykednek. A 10 éve alatt sokan - és részben joggal - féltették a pszichiátria egységét ettől a fejlődéstől. Úgy vélem azonban, hogy a nemzetközi fejlődés vonalához csatlakozunk: a tudomány önszerveződése. a részdiszciplínák felé mutat egy ideig, majd óhatatlanul megindulnak az integrációs törekvések is. Ilyén fejlődés csírái már hazánkban is fel-felbukkannak. Az új integráció természetesen nem ugyanaz, mint a régi, amely felbomlott, hanem egy magasabb szinten szerveződő egység. Pl. a Pszichoterápiás Szekció felbomlása után egyes munkacsoportok a "rendszerszemlélet" körül próbálnak szerveződni.

2. Oktatási tevékenység. A T. vezetése - s ebben nekem is jelentős szerep jutott - felismerte azt a hatalmas igényt, amely a tagság részéről megnyilvánul, s amely a fennálló oktatási rendszer (egyetemek és posztgraduális képzési rendszer) egyidejű kritikáját is jelenti. A spontán kezdeményezéseket felkarolva és bátorítva, megteremtettük az oktatás intézményi-pénzügyi hátterét akkor, amikor kisvállalkozásokról még szó sem volt. Sikerült kivédeni az adózás csapásait is azzal, hogy tevékenységünket egységesen 35%-os adóalappal végezhetjük. A paternalista-gyámkodó szemlélettel meg kellett küzdeni, amely erkölcsi mezbe burkolódzott: a „pénzért oktatni” ekkor még szentségtörésnek minősült. Ma már mindenki elfogadja, hogy a tisztességes munkát tisztességesen kell díjazni. A hallgatók döntöttek: soha nem látott érdeklődés nyilvánul meg, az oktatási programok száma ugrásszerűen nőtt, s az OTKI-OTE bekapcsolódásával első alkalommal sikerült áttörni az állam oktatási monopóliumát: egyesületi kezdeményezésű oktatások beépültek az "állami" oktatás keretébe.

3. A publikációs tevékenység a kezdeti, laponként terjesztett referátumoktól az önálló kiadó kft. létrehozásáig hatalmas pályát futott be, s ezt a tevékenységet hiánypótló, sikeres művek fémjelzik. Ezek közül is kiemelkedik a Psychiatria Hungarica, amelynek engedélyeztetéséért még mintegy másfél éves küzdelmet kellett folytatnunk. Egy ideig magam szerkesztettem az INFO-t, füzet formájában, végül is engedély nélküli „lap” volt. Azután egyszercsak valami engedély-szám is rákerült.

E specifikumok mellett a T. igen aktív tudományszervező tevékenységet folytatott. Számtalanszor elmondták az ellenzők, hogy "rendezvény-dömping” áraszt el bennünket. Ellenérvem mindig hatott: ezen "egyenetlen színvonalú" rendezvényeken mindig kellő számú hallgatóság vesz részt. Úgy látszik, nekik jó az, amit ott kapnak...

A Juhász-korszak (1980-84)

Az alapító elnök nagy stratéga volt. A pszichiátria ügye számára, mint valami harcmező, meghódítandó terület volt, amelyet - széles arcvonalon indítva a támadást - be kell venni. Emlékszem, ahogy a szakma területét feltérképezte s az egyes munkacsoportokat, szekciókat létrehozta, úgy tett, mint a tábornok a csapataival. Nem nagyon tűrte a konkurenciát, s korai konfliktusaink a Pszichológiai Társasággal, a MIET-val részben innen erednek. Természetesen reális érdekkülönbségek is fennálltak. Juhász azonban ezekre érzékenyen reagált. Nagyon jó volt vele dolgozni, mivel főleg globális kérdésekkel foglalkozott, s a gyakorlati munkát rám bízta, illetve más munkatársaira is. Megbízott embereiben, s kiállt értük. Stratégiai kérdésekben nem mindig értettünk egyet. Ő szerette volna a pszichiátriát kizárólagosan képviselni, monolitikus struktúrában gondolkodott annak ellenére, hogy toleráns és demokrata volt a gyakorlatban.

Juhász egész életfelfogására jellemző volt, amit egy személyes beszélgetésben őszintén megfogalmazott: mindig el kell menni a lehetőségek végső határáig s csak akkor kell visszalépni, ha a struktúra keményen visszaüt. Csak így lehet változtatni a dolgokon. Életén ezért nagy konfliktusok húzódnak végig. 1967-es budapesti "belépője" magára haragította a professzori kart (a VIII. kerületnek, mint sávnak a felvállalása). Hamarosan az egyetemi hatóságokkal gyűlt meg a baja, amikor a Kulich Gy. téri épületet nem akarta kiüríteni. (Nyert.) Utólag mondom, előre látható volt, hogy a T.-gal kapcsolatosan is meggyűlik a baja. A hatalom aktuális tűrőképességének határa a Pszichiátriai Világszövetséggel kapcsolatosan mutatkozott meg. A 83-as világkongresszusra való felkérés Juhász személyes érdeme: élete koronája lett volna, ha megrendezhetjük. A hatalom szolgalelkű volt, nem merte vállalni a nagy testvér esetleges fejcsóválását; megakadályozta a kongresszus budapesti rendezését annak ellenére, hogy már előrehaladott tárgyalások folytak. (A Hungexpo már a pécsi Csontváry-anyag budapesti kiállítását is beütemezte.) Juhász és a T. álma kútbaesett, s vele az ország pár 100 milliója is. Ezek után emberileg teljesen érthető, hogy Juhász igent mondott a felkínált alelnöki tisztségre, a Világszövetség kissé nyugatabbra, Bécsben megrendezett kongresszusán, előzetes "atyai" (miniszteri) intés ellenére is.

Kitört a botrány, amely akkori módra, mellékes csatornákon keresztül, álproblémák körül zajlott. (A T. egyik tisztségviselője fejléces papíron "magán-levelezett"; egy akkor "pornográfnak" minősített szex-könyvet akart valaki megjelentetni, amelyhez a T.-nak semmi köze nem volt, ezt is felrótták stb.). Juhász fegyelmit kapott, a T.-ot a hivatalos bizalmatlanság légköre vette körül. Fejmosásra hívták az elnökséget, megalázó módon felhívták figyelmünket a "játékszabályok" betartására (amelyeket ők hoztak).

E fejmosást még egy fontos mozzanat elozte meg: a vezetoség e nyomás hatása alatt összekovácsolódott, s dobogókoi ülésén - fotitkárunk kezdeményezésére - egy Juhászt támogató memorandumot fogalmazott meg, amelyet aláírtunk. Az "aláírások" akkortájt olyan volt, mint a mérges kígyó, amely a hatalom fenekébe csíp.

A memorandum hivatalosan ugyan soha nem jutott el a címzettekhez, mégis megtudták. (Vajon hogyan?) Bomba robbant a minisztériumban, telefonok, jelentéskérés stb. - fejmosás.

Juhász ekkor már halálos beteg volt, s 1984. február 27-én meghalt. A maradék vezetésben ezt követően az óvatosság, ijedtség uralkodott el egy darabig. Ennek jó tükörképe a 85-ös közgyűlés, amelyre részletes program-javaslatot készítettem; ez az akkor már bontakozó reformlégkör szellemében szélesebb társadalmi kitekintésre vállalkozott.

A "konszolidáció" időszaka (1985-88)

Ismét túllőttem a célon. Arra gondoltam, hogy a T. súlyát, szakmai presztízsét figyelembe véve hatékonyabban mozdíthatnánk elő a társadalom egészének, különösen pedig a szakmának a fejlődését. Részletesen taglaltam a pszichiátria és az egészségügy, a pszichiátria és a társadalom, illetve a hatalom viszonyát és konfliktusait. Külön kitértem az egyén és a munka viszonyára aktuális társadalmunkban, s ennek lecsapódására a pszichiátria területén. Rámutattam azokra a torzulásokra, amelyek a társadalom diszfunkcióiból fakadnak és a pszichiátria működési területén jelennek meg. (Ide tartozik pl. a devianciák kérdése, vagy a rokkantság hihetetlenül magas aránya.)

Programjavaslataim ebből kiindulva a pszichiátria társadalmi elkötelezettségét fogalmazták meg. Javasoltam, hogy az emberi elme védelméért érzett felelősség címén a pszichiátria ezen országos testülete vállalja fel azt a kritikai szerepet is, amelyre akkor még más hivatott fórum nem létezett. Olyan javaslatokkal éltem, amelyek még ma sem valósultak meg. (Pl. a betegek szabad mozgása az egészségügyben, szabad orvosválasztás, alternatív egészségügyi struktúrák támogatása, szolgáltatásjellegű egységek szervezése, a társadalombiztosítás reformja, a pszichiátriára fordított kiadásoknak a lakossági igényekhez való igazítása, az oktatás reformja stb.). Konkrét javaslattal is éltem: a T. hozzon létre tanácsadó szolgálatot, amely részben adományokból, részben díjazásokból tartja fenn magát.

Bár programjavaslataimat a vezetőségben sokan támogatták, a többség reakciója óvatoskodó volt. Túlpolitizáltnak minősült a javaslatok többsége. Erre a sorsra jutott a tanácsadó szolgálat is, amelyet végül is az elnök javaslatára azzal szavaztak le, hogy az egészségügyben fizetett szolgáltatásra nincs lehetőség. Az emlékezetes velencei vezetőségi ülés egy óvatos, elsősorban a belső szakmai életre koncentrált programot fogadott el.

E programok összeállítását megelőzően az elnökségen belül termékeny viták folytak, amelyeket később a PH részben közzé is tett. Utólagosan mégis úgy látom, hogy a T., kiegyezett a hatalommal, amennyiben visszalépett azokról a területekről, amelyek abban az időben még esetleg veszélyesek lehettek volna.

A "konszolidáció" belső életünk szempontjából termékeny éveket jelentett. Fellendült a társasági élet, megindult a lap, rangos rendezvények sora szerveződött, a nemzetközi kapcsolatok terén jelentős fejlődés mutatkozott. "Óvatosan" újra felvettük a kapcsolatot a Világszövetséggel. Ebben az időszakban a szervezeti élet aprómunkája kötött le teljes egészében. Lassan-lassan szinte teljes munkaidőmet lekötötte a T. ügyeinek intézése, még akkor is, ha közben hatékony segítséget is kaptam. 87-tol kezdődően érlelődött bennem a gondolat, hogy a T. vezetését, irányítását, szervezését korszerűbb, nem ennyire koncentrált módon kellene újjászervezni. Számomra ez egyúttal azt is jelentette, hogy magam ebben részt nem vállalok.

A "konszolidáció" időszaka, minden szakmai nyeresége ellenére is, történelmi lehetőséget szalasztott el. A társadalom fejlődése elszaladt mellettünk. A reformfolyamat megindult anélkül, hogy a pszichiátria szakmai képviselete ebbe érdemben bekapcsolódott volna. Elmulasztottuk ezt a lehetőséget, hogy másokkal legalább egyidőben kezdjük követelni az emberi elme jogait, próbáljuk megteremteni azokat az intézményi, szervezeti formákat, amelyek a pszichiátriát kiemelhetnék elmaradott állapotából és legalább arra a szintre hoznák, amelyen a társadalom egyéb intézményi struktúrái vannak. Szomorúan látom 85-ös javaslataim aktualitását. Ugyanakkor némi lelkiismeretfurdalásom is van: talán ha erőteljesebben képviselem akkori álláspontomat, mégis nyitottabbak, érzékenyebbek lehettünk volna társadalmi kérdések iránt?

A dezintegráció kezdete (1988-tól)

E folyamatot nem tartom negatív jelenségnek. Az idők folyamán egyre szélesebb szakadék jött létre a T., mint intézmény, ennek adminisztrációja, a "központi szolgáltatások" és a tényleges egyesületi munka között. Utóbbi a munkacsoportokban folyt és a tagság kevesebbet tudott (tud) egymás munkájáról. A T. hovatovább valami intézményesült információ-áramoltató központot jelentett, s az érdemi munka, amely valóban értéket teremt, ettől függetlenül zajlott. E folyamatnak látványos kifejeződése volt a Pszichoterápiás Szekció önfeloszlatása, hiszen a "Szekció" e szakadék két partja közötti térben lebegett, s vezetői ezt helyesen felismerték.

Egyre nagyobb mértéket öltött egyes alegységek önállósodása, amely napjainkra önálló egyesületek létrejöttében nyilvánul meg. Nyilvánvaló, hogy ebben a folyamatban a társadalmi reformfolyamat felgyorsulása is jelentős szerepet játszik. Az egyesületi törvény megjelenése megteremti a jogi alapot arra, hogy bármely szakmai közösség önálló életet éljen.

A T. új vezetősége nagyon helyesen ismerte fel: az új helyzetben legfőbb feladata az lehet, hogy szolgáló szellemben támogasson minden egészséges folyamatot, így az esetleges elszakadásokat is. Arra törekszik az új vezetés, hogy az integráció új lehetőségeit keresse.

A jelenlegi helyzetben a T. új kihívásokkal néz szembe. Kialakulóban lévő új intézményrendszer és új társadalmi vezetés mellett milyen szerepet vállal a jövő építésében? A 85-ös év elszalasztott lehetőségei még mindig nyitottak. Intézményeink teljesen korszerűtlenek, a reformfolyamat rohamléptekkel halad előre, az egészségügy alig mozdul.

A Magyar Pszichiátriai Társaság első 10 éve egészében látványos külső eredményeket mutathat fel. Nem feladatom ezek összegzése. Személyes visszaemlékezést ígértem a bevezetőben. E 10 év alatt magam is megmérettem, elsősorban önmagam előtt. Túlzott reményeket tápláltam az emberek közéleti elkötelezettsége iránt, beleértve közvetlen munkatársaimat is. Túlzott reményeket tápláltam önmagam iránt is, hogy képes leszek ezt az elkötelezettséget felkelteni, táplálni. Nos, ez csak részlegesen sikerülhetett. Emiatt döntöttem úgy, hogy nem vállalok tisztséget a T.-ban.

Az élet azonban felforrósodott körülöttünk. Most két újabb egyesületnek vagyok elnöke.

(Tringer László, 1990.)

A pszichiátria elmúlt 10 éve (1990-1999)

Kuncz Elemér, az MPT pénztárosa (1989-2000), majd alelnöke (2000-2006)

Az évtized eseményeit ott kell elkezdenem, ahol az első tíz évről szóló személyes visszaemlékezést Tringer László, a leköszönő főtitkár abbahagyta. Az 1990-ben kiadott Jubileumi Évkönyv a visszaemlékezésen kívül tartalmazza a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) alegységeinek felállását, munkáját is. A befejezés az MPT dezintegrációjának kezdeteit mondja el, melyben az MPT intézményesült információ-áramoltató központot jelentett, míg az érdemi munka ettől függetlenül zajlott, az alegységek növekvő önállósodásával párhuzamosan. Ezzel záródik a főtitkár beszámolója, aki ezt a funkcióját tovább nem vállalta, de két új egyesületnek lett az elnöke.

A jelzett dezintegrációt követő reintegrációs folyamat az 1989. február 25.-én megtartott tisztújító küldöttközgyűlésen megválasztott elnökség és vezetőség munkájával kezdődik. Először került sor arra, hogy az elnöki és főtitkári tisztségre pályázók programokat hoztak nyilvánosságra, s a küldöttek e szerint mérlegelték döntéseiket. A Füredi János és Csiszér Nóra, valamint Szilárd János és Harmatta János párosok közül az előbbiek nyerték meg a választást, Szilárd János tiszteletbeli elnök lett. Az új program hangsúlyozta az előző évek munkájának kontinuitását. Tartalmazta továbbá a társaság szolgáltató, kapcsolatteremtő szerveződését, amelyen az egyben maradással együtt szükségszerű az alegységek önállósodása, s ezt biztosítva az MPT e szervezetek szabad szövetségévé alakul. Felvetődött a MOTESZ tagság kérdése is (ezidőtájt a MOTESZ is jelentős átalakulás előtt állt), valamint az együttműködés az új Orvosi Kamarával.

A szerveződés jogi alapját az 1989. évi II. törvény teremtette meg, ennek lehetőségeit igyekezett a program kiaknázni. Kiemelte a területi tagozatok jelentőségét, ahol a munkahelyhez közeli oktatási programok megvalósulhatnak és a Budapest-centrikusság megszüntetése érdekében az évente megrendezendő vándorgyűléseket is tagozatok szerint kívánta megvalósítani.

A szolgálat és a szolgáltatások javításának szándékát fejezi ki, hogy a vezetőség dönti el a tennivalókat, az elnökség javasol és ellenőriz. A növekvő – 2000 feletti – taglétszám megkövetelte a titkárság felállítását, amelynek része a pénzügyeknek szakemberek által végzett naprakész, átlátható, a törvényi előírásoknak megfelelő intézése. Az anyagi helyzet javítására támogatók váltak szükségessé, – a tagsági díjak fizetési sávonkénti megállapítása, utazási támogatási keret kialakítása, kiadványok terjesztése mind része lett a program szervezési feladatainak.

Az MPT-nek mint alapvetően tudományos társaságnak –, mindenkori célja a pszichiátria arculatának javítása a közvéleményben, – a szakmában dolgozók érdekvédelme etikai tisztulással együtt. Fontos célkitűzés a nemzetközi kapcsolatok önálló intézése valutakezelési jogkörrel, tartalmasabb kapcsolat a Pszichiátriai Világszövetséggel. Mindehhez új szakmapolitikai program is szükségessé vált, felértékelve a Társaság munkáját a pszichiátria sorsát érintő kérdésekben.

Ezek a tervek nem sokkal megfogalmazásuk után nagyonis aktuálissá váltak a rendszerváltozással járó egészségpolitikai légkörben.

1990

Megvalósult a tag- és tagdíj-nyilvántartás számítógépes rendszere, egymásután alakultak meg az önálló arculattal és célokkal rendelkező egyesületek, melyek elfogadva az MPT alapszabályát, megfogalmazták a sajátjukat és autonóm működést fejtettek ki. Így vált szükségszerűvé a pénzügyek szabályozása, különös tekintettel a sokféle képzésre és továbbképző tanfolyamra, amelyeket az alegységek rendeztek a társaság égisze alatt, mintegy annak garanciájával. Ezért kapott kiemelt jelentőséget a központi pénztár, amelynek szakszerű vezetését Szabados Bertalanné vette át, míg a naprakész könyvelést és pénzkezelést Tábory Lászlóné végezte.

Az MPT szervezeti felépítésében továbbra is a területi és a különleges szakmai irányultságú alegységekben zajló munkához tartotta magát. Az előbbiek a tagozatok, az utóbbiak lehettek egyesületek (önálló jogi személyként is), szekciók és munkacsoportok. Az évtized kezdetén működött a Magyar Családterápiás, a Magyar Személyiségközpontú Pszichoterápiás, a Magyar Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság, a Magyar Viselkedéstudományi és Kognitívterápiás, a Szociálpszichiátriai és a Fiatal Pszichiáterek Juhász Pál Egyesület. Az év folyamán a Pszichohigiénés és a Biológiai-Pszichiátriai szekció alakult egyesületté. Kiadóként működött az Animula, s rendezvényszervezőként az Interpszicho Egyesület.

Az új vezetőség első ülésének (Debrecen-Hajdúszoboszló, március 23.) döntései alapján indultak meg a leírt kérdések szabályozására irányuló törekvések, – ugyanekkor az MPT körvonalazottabb munkájára utal, hogy a saját lap, a Pszichiátria Hungarica (P. H) birtokában kilép az Ideggyógyászati Szemle szerkesztőségéből. Újabb saját díjakat alapít: a PH legjobb közleményére a Hollós István díjat (kétévenkénti kiosztásra, Először 1991-ben), – a Goldschmidt Dénes díjat a legjobb pszichoterápiás esettanulmányra (kétévenkénti kiosztásra, Először 1992-ben), és a Schwartzer Ferenc díjat pszichiátriatörténeti munkára (ötévenkénti kiosztásra).

Az NDK 1990. február 5. és 9. között megrendezett nemzeti kongresszusán, az akkor éppen folyamatosan demonstráló és forrongó Lipcsében fogalmazódott meg az MPT résztvevői részéről (Huszár Ilona, Szilárd János és Kuncz Elemér) az a tervezet, amely a pszichiátriai tevékenységet érintő jogszabályok (tulajdonképpen az Egészségügyi törvény 33-35. §§-ai) módosítására tesz javaslatot. Ezt a vezetőségi ülésen Huszár Ilona terjesztette elő, később a Szakmai Kollégium is elfogadta, és az a PH-ban decemberben jelent meg.

Megalakult a Társaságfejlesztési Munkabizottság, hogy a létesülő, integrálódó vagy éppen kiválni szándékozó vagy megszűnő egyesületek munkáját számon tartsa, illetve velük az együttműködés formáiról tárgyaljon.

A nyílt vezetőségi ülés a pszichiátria reformjáról, a gondozói munkával kapcsolatos javaslatokkal is foglalkozott.

A tavaszi országgyűlési választásokon társaságunk két prominens tagját: Kelemen András alelnököt (Székesfehérvár) és Grezsa Ferencet (Szeged) képviselővé választották. Kelemen András az új kormány megalakulásával államtitkár lett s így kérésére az MPT napi teendői alól mentesítették.

Meghalt Schaáb Rezső, a Nyugatmagyarországi Tagozat vezetője.

Az augusztus 8.-i elnökségi ülés kijelölte a delegátusokat az MTA Neurológiai és Pszichiátriai Bizottságába.

A szeptember 26.-i vezetőségi ülés elfogadta a Szervezeti és Működési Szabályzatot, ad hoc bizottságot hozott létre a pszichiátria fejlesztésére és reformjára, pályázat útján döntött a PH új főszerkesztőjének személyéről, aki Bitter István lett. A Szerkesztő Bizottság elnöke a társaság mindenkori elnöke, aki ezt a tisztet azonban átruházta Buda Bélára.

A Soproni Vándorgyűlés (november 8.-10.) főtémái voltak: „A szimptómás pszichózisok korszerű diagnosztikája és terápiája.”, – „Az ötvözött kórképek elkülönítő kórismézése és nozológiai dilemmái.”, – „Problemológia és családterápia.” Ötvennél több előadás hangzott el. – A vándorgyűlésen tartott küldöttközgyűlés nem volt határozatképes, ezért ugyanezzel a napirenddel a Budapesten megismételt küldöttközgyűlés határozott a Társaság emblémájáról, az Alapszabály és az SzMSz összehangolt módosításáról és egy évvel elhalasztotta a MOTESZ tagsággal vagy kilépéssel kapcsolatos felvetést. (A MOTESZ 1990. december 15.-én tartotta tisztújító küldöttközgyűlését, amelynek új alapszabálya és szerkezeti átalakulása eredményezte, hogy az MPT később is tagegyesület maradt.)

Az MPT és a Batthyányi Társaság közös alapítványt hozott létre, amelynek kuratóriumi tagja az MPT mindenkori elnöke, s egyik fő célja a lelki egészség elősegítése, a pszichiátria, a pszichoterápia és a mentálhigiéné fejlesztése.

1991

Január 29.-én Füredi János elnök levelet írt Kelemen András államtitkárnak a pszichiátria reformjára és fejlesztésére vonatkozó múlt évi memorandummal kapcsolatban.

Április 4. - 5.-én Zalaegerszegen tartott vezetőségi ülés nyílt fórumán a szakdolgozók helyzetét tárgyalta, valamint a társadalombiztosítás kérdéseiről esett szó.

Meghalt Fenyvesi Tamás, korábbi alelnök.

Május 16-án megalakult a Pszichoterápiás Tanács az érdekelt alegységek és társaságok vezetőiből, s az OTE pszichoterápiás képzéséért felelős professzorából. A Tanács elfogadta az 1990. október 21.-i keltezésű Strassburgi Nyilatkozatot, ennek szövege a Tájékoztatóban is megjelent.

Július 2.-án megbeszélés zajlott a társaság több prominens tagja (Füredi János, Perényi András, Tringer László és Veér András) részvételével a pszichiátriai szakképzés reformjáról, a rezidensképzés megszervezéséről. A vizsgakövetelmények és a törzsanyag kidolgozására Trixler Mátyás vezetésével bizottságot kértek fel, amelynek előterjesztését az előbbi javaslattal együtt a Szakmai Kollégium vitatta meg a későbbiekben. Egyidejűleg a Tájékoztatóban megjelent a pályázat arra, hogy az egyes munkahelyek elnyerhessék az oktatóhely minősítést.

Szeptember 25.-én a vezetőségi ülés megtárgyalta a szakképzés reformjáról szóló előterjesztést s azt kisebb javításokkal alkalmasnak találta a Szakmai Kollégiumban történő vitára. Az elnökség felhatalmazást kapott, hogy a pszichiátria fejlesztését akadályozó minden törekvéssel szemben határozottan lépjen fel. Az ülésen elfogadták az új pénzügyi szabályzatot.

Az október 9.-i elnökségi ülés a gyógyszerek kipróbálásának etikai kérdéseit tárgyalta és bizottságot hozott létre Arató Mihály vezetésével, a közös álláspont kialakítására.

Az MPT második vándorgyűlése Kecskeméten (november 7.-9.) folyt le. Főtémái voltak: „A pszichiátria határterületeinek kérdésköre, kompetenciája”, – „A szorongás”. 300 résztvevő előtt 106 előadás hangzott el. A díjazottak: Oláh Gusztáv érmet kapott Ozsváth Károly, Nyirő Gyula díjat Zonda Tamás, Hollós István díjat Tury Ferenc. Farkasinszky Teréz az elnökség külön életmű díját nyerte el. A Magyar Pszichofarmakológiai Egyesület itt tartotta alakuló közgyűlését.

A november 9.-i elnökségi ülés úgy határozott, hogy a Számvevőszékhez fordul, mert az Országgyűlésben az MPT számára megszavazott 700 000 Ft-ot hosszas levelezés után sem kaptuk kézhez.

Az elnökség a december 17.-i ülésén megállapította, hogy a társadalmi változásokkal az MPT helyzete és feladata is változott, ezért új programot kell készíteni. Erre Buda Béla alelnököt kérte fel. – A PH és a Tájékoztató ezentúl évente hat alkalommal fog megjelenni.

Az év folyamán a Délnyugat-magyarországi Tagozat funkcióját megtartva, jogilag Pannónia Pszichiátriai Egyesületté alakult. Ezenkívül a C. G. Jung Komplex Pszichoterápiás, a Magyar Addiktológiai, a Magyar Hipnózis és a Magyar Individuálpszichológiai Egyesületek is megalakultak.

1990/91-ben az MPT elnöksége ismételten foglalkozott az ú. n. „Nagykálló üggyel”. A Megyei Pszichiátriai Szakkórház igazgatóválasztásakor ugyanis az történt, hogy nem-pszichiáter szakorvos került a kórház élére, mellőzve olyan minősített szakembereket, mint Arató Mihály és Bánki M. Csaba. Bár a választás eredménye ellen számosan tiltakoztak a Népjóléti miniszternél is, a minisztériumból reflektáltak is a választásra, közölvén, hogy érvényben vannak azok a rendeletek, melyek szerint szakkórház élére csak megfelelő szakember kerülhet, – ennek ellenére a megyegyűlés helybenhagyta a nem-szakorvos igazgató megválasztását. A botrányosnak minősülő esetről értesülvén, a magyar pszichiátriával kapcsolatban álló számos külföldi professzor is kifejezte csodálkozó megütközését. Az ügy folyamatát és csaknem a teljes levelezést a PH közölte. (1991. VI. évf. 2. Sz. 117-122., 4. Sz. 323-323., 1992. VII. évf. 2. Sz. 175-178.)

1992

A február 29.-i küldöttközgyűlés a szervezeti kérdések megtárgyalása után Kelemen András államtitkár, alelnök, ismertette elképzeléseiket az egészségügy reformjáról (ebben lényeges elem volt, hogy a pszichiátriai gondozók hatásköre változatlan marad).

Az OPNI Igazgatótanácsa véglegesen biztosította a területén az MPT székhelyét, ezért köszönetünket fejeztük ki.

A Szakmai Kollégium május 12.-i ülésén elfogadta a pszichiáterképzés reformját, és az oktatóhelyek kijelölését. Ezzel megerősítést kapott a rezidensképzés, amely közben már el is kezdődött, elsőnek a szakmák közül.

Május 15.-16.-án Székesfehérvárott nyílt vezetőségi ülés volt, melyen a Középmagyarországi Tagozat „Pszichiátria és médiák” címmel szakmai napot rendezett.

Júniusban Buda Béla alelnök új pszichoterápiás folyóiratot kívánt indítani, ezért a PH felelős szerkesztői tisztétől megvált. A Tájékoztató közölte a pszichoterápiás képzés lehetőségeit és első ízben jelent meg a pszichoterapeuták szaknévsora.

Kiss-Vámosi József rendezésében, több társaság és egyesület társrendezői részvételével szeptember 10.-13. között ünnepeltük Intaházán a Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet fennállásának, az „Aranyketrecnek” 40 éves évfordulóját.

Az MPT III. Vándorgyűlése november 5.-7.-én zajlott Lillafüreden, melynek témái: „Terápiák stratégiája”, – „Kényszertünet és kényszerbetegség”, – „Testi tünetek megjelenése a pszichiátriai betegségekben”. A Társaság díjazottjai: Oláh Gusztáv plakettet kapott Kiss-Vámosi József, Nyirő Gyula díjat Tringer László, Goldschmidt Dénes díjat Vas József. Az elnökség életművéért különdíjban részesítette Huszár Ilonát.

Az őszi vezetőségi ülésen az eddigi tevékenység áttekintése után határozat született a Jogi Bizottság újjászervezéséről Szabó Péter vezetésével, – a Díjbizottság létrehozásáról, melynek vezetője Arató Mihály lett. A további határozatok már az 1994. februárjában esedékes kongresszus és a vezetőségválasztó küldöttközgyűlés előkészítésére vonatkoztak.

A decemberi Tájékoztatóban megjelent az MPT működő alegységeinek (egyesületek és szekciók) listája.

Az év során két újabb alegység: a Magyar Szuicidiumprevenciós Társaság és a Magyar Rehabilitációs Egyesület kezdte meg önálló működését az MPT keretében.

Az év végére a titkárság és a pénztár beköltözött az OPNI területén lévő új épületbe, ahol a mai napig is működik. Elkezdődött a tagok számítógépes nyilvántartása.

1993

A február 27.-i küldöttközgyűlésre az elnökség és a vezetőség beszámolóját Fügi Sarolta alelnök készítette. Ebben elvként fogalmazta meg a „virágozzék minden virág” gondolatát, amelynek alapján az egységes társaságon belül lehetőséget és jogot biztosítunk minden irányzat számára az egymás melletti közös munkában. Kizárólag a pszichiátria fejlesztésének előmozdítása a cél!

Március 28.-án székhelyünkön, az OPNI parkjában Erzsébet királyné fája közelében emlékfát ültetett Habsburg Ottó.

Május 7.-én Győrött tartottuk a nyílt vezetőségi ülést, amelyen a szakma finanszírozási gondjairól Pável Magda alelnök számolt be, és a kérdéssel kapcsolatban rovatot nyitott a Tájékoztató. Horváth Szabolcs bejelentette, hogy elkészült az Etikai Kódex tervezete. A vezetőségi ülésen tiszteletbeli taggá fogadtuk Stuart Montgomery professzort.

Május 22.-én megalakult a Kifejezés Pszichopatológiai és Művészeti Terápiás Szekció, mely a múlt év júniusában Budapesten tartott Nemzetközi Kifejezéspatológiai Kollokvium nyomán szerveződött, a nemzetközi társaság (SIPE) hazai megfelelőjeként.

A szeptember 22.-i vezetőségi ülésen a szokásos szervezeti és anyagi kérdéseken kívül bejelentették több új alegység létesülését, amelyeknek vezetői, ill. szervezői elképzeléseiket ismertették. A jövo évi tisztújítás érdekében a vezetőség megválasztotta a Jelölő Bizottságot, elnöke Szilárd János tiszteletbeli elnök lett.

A legutóbbi választásoknak megfelelően az elnöki – főtitkári tisztségre pályázók programot készítettek, ezeket a tagság megkapta, hogy a küldöttek ezek alapján választhassanak. Az 1994. évi tisztújításra két jelöltpáros adta be programját, Bitter István és Harmatta János, valamint Buda Béla és Gaszner Péter.

Ez évben alakult meg a Dinamikus Pszichológiai és Pszichiátriai, a Magyar Foulkes-i Csoportanalitikus, és a Mentálhigiénés Szakdolgozók Egyesülete. A társaságból kilépett és függetlenné vált a Magyar Családterápiás Egyesület.

1994

Az esztendő első nagyobb eseménye az MPT III. Kongresszusa volt, február 23.-26. között, amelyet Budapesten a Magyar Honvédség Stefánia úti Művelődési Házában tartottunk. Főtémái voltak: „Új utak a betegellátásban”, – „Az agy évtizede”, – „Képzés, szakképzés, továbbképzés”. A felkért referátumokon kívül 103 előadás, 19 poszter, 4 vitacsoport és egy video-bemutató vitája hangzott el, különösen a vitacsoportokban élénk részvétellel. Fontos szerepet kaptak a (szponzoráló) gyógyszergyárak által rendezett speciális szimpóziumok. Az év díjazottjai: Oláh Gusztáv plakett: Buda Béla és Németh György, Nyirő Gyula díj: Buda Béla, Füredi János és Simkó Alfréd, Hollós István díj: Pintér Gábor.

A Kongresszus ideje alatt megtartott tisztújító küldöttközgyűlésen a leköszönő elnökség és vezetőség a korábbi program alapján számolt be az elmúlt 5 év tevékenységéről (PH. 1993. VIII. évf. 6. sz. 533-570.). Ebben kiemelték az MPT egységét, a kialakított jogi és szervezeti kereteket,

• a Szövetségi Tanács létrehozásával átalakult MOTESZ-ben való bent maradást,
• a hivatásosokból álló titkárság megszervezését,
• a pénzügyi alapok újjáalakítását,
• kiadványaink, elsősorban a PH terjesztésének eredményeit,
• az utazási támogatások rendszerét,
• a törekvést a javuló arculat kialakítására,
• az elkészült Etikai Kódexet, a növekvő nemzetközi kapcsolatokat és az új szakmapolitikai programok kidolgozását. ,

A hagyományőrzés céljait szolgáló újabb díjak alapítása is erre az időszakra esik, megjelent az első 10 év működéséről szóló Jubileumi Évkönyv, szervezetté vált az oktatás és a továbbképzés, a szakma közös nyelve érdekében a DSM III. és a BNO 10 pszichiátriai része magyar nyelven juthatott el mindenkihez.

A beszámolók elfogadása után a választás egyedülálló eredményt hozott; A két jelöltpáros azonos számú szavazatot kapott, így a küldöttközgyűlést meg kellett ismételni. A március 17.-i gyűlésen a Bitter István - Harmatta János páros nyerte el a szavazatok többségét. Programjuk kifejezte azt a törekvést, hogy a hagyományok ápolása mellett fejlesszük a nemzetközi kapcsolatokat, a szakmai továbbképzést az egyetemekkel és a kollégiumokkal szorosan együttműködve alakítsuk ki, növeljük az információk közlését a tagsággal és segítsük elő a kommunikációt az alegységek között és más szakmai társaságokkal is. Mindezekhez nagyobb anyagi támogatást kívántunk szerezni a gyógyszeripartól.

Az új vezetőség Először április 12.-én ült össze, ahol a funkciókat osztották el. A személyi kérdések közül kiemelhető, hogy Füredi János tiszteletbeli elnök lett, – a PH felelős szerkesztői feladatának ellátására pályázatot írtak ki, mivel Bitter István leköszönt, helyére ideiglenesen Bartkó György került. A főtitkár beszámolt az átmeneti és kisegítő intézmények helyzetéről, az eltérő társadalombiztosítási állásponttal kapcsolatos minisztériumi tárgyalásairól. A társadalombiztosítási kérdésekkel továbbra is kiemelten kíván az MPT foglalkozni, szükség esetén ad hoc bizottság létrehozásával. – Szilárd János a Tájékoztatóban a szakorvosi vizsga folyamatos korszerűsítését foglalta össze.

A május 31.-i elnökségi ülésen a nemzetközi kapcsolatok is szerepeltek, – így a Délkelet-európai Pszichiátriai Társaságok konferenciája, az angol Royal College konferenciája, az Európai Pszichiátriai Társaság konferenciája, valamint az Amerikai Pszichiátriai Társasággal (APA) folyó tárgyalások, melynek eredményeképp ösztöndíj pályázatot írhatunk ki, 3 hónapos USA-beli tartózkodásra. – Az elnökség határozottan állást foglalt abban is, hogy részt kíván venni a kinevezések véleményezésében, amit a SOTE pályázatánál sikerült is már elérni.

A július 12.-i elnökségi ülésen tárgyalták meg az utazások pénzügyi támogatási rendszerét; – az egységes űrlapokon beadott kérelmeket 3 tagú bizottság (Harmatta János, Horváth Szabolcs és Rihmer Zoltán) bírálja el. – Az Animula Egyesülettel kötött szerződés felülvizsgálata vált szükségessé, mert a könyvkiadás szünetelt. Megállapodás történt a Pszichoanalitikus Egyesülettel és a SOTE Magatartástudományi Intézetével közös tudományos ülésről, ahol Otto F. Kernberg tart előadást. Újabb határozat született, hogy a Tájékoztató rendezvénynaptárt jelentessen meg.

A szeptember 27.-i elnökségi ülésen Bitter István beszámolt arról, hogy a miniszter javaslatot kért a szakmai kollégiumokkal kapcsolatban. Ebben megfogalmazódott, hogy a delegálásnak milyen különböző formái lehetségesek, továbbá, hogy a szakmai társaságok legyenek a MOK szakmai szervei.

A vezetőségi ülés elfogadta, hogy pályázatot adunk be a Pszichiátriai Világszövetség kongresszusának Szatellita konferenciájára, 1996. szeptemberére, szuicidium tárgykörrel, – s azt is, hogy Mens Sana Alapítványt évi 100 000 Ft-al támogassuk. – Újból tárgyalt a korábbról ismert sérelemről, miszerint a pszichiátriai gondozók nem kapják meg a munkahelyi pótlékot, és újólag a gondozók kezdeményezésének támogatása mellett határozott. Ez ügyben november 15.-én levélben fordult az MPT a miniszterhez, aki a december 22.-i válaszában csak további türelemre buzdította az érintetteket. (Tájékoztató, 68. Sz. 1995. Febr. V.-VI.) – Magyarország csatlakozott a Lelki Egészség Világnapja nemzetközi rendezvényhez. Ezt az MPT saját ügyének tekinti, és úgy véli, a jövő évben a mentálhigiénés egyesületek októberi találkozója alkalmas lesz a két esemény összekapcsolására.

November 4.-8.-én a HIETE Pszichiátriai Tanszéke és a Keletmagyarországi Tagozat rendezésében nagy sikerrel folytak le a Lillafüredi Pszichiátriai Napok, amelynek témái: „A pszichiátria kultúrája, a kultúra pszichiátriája” és „Az orvos, a beteg és a szorongás” voltak.

1994-ben alakult az Integratív Pszichoterápiás, a Magyar Logoterápiás és az Obszesszív-Kompulzív Egyesület. Két nemzetközi alegység szervezése is elindult: a Magyar - Izraeli Pszichiátriai és a Magyar - Amerikai Pszichoterápiás Egyesületeké.

1995

Január 12., elnökségi ülés. A PH új felelős szerkesztője, Gerevich József bemutatkozik e minőségében, ismerteti elgondolásait és a javasolt szerkesztőség felállását. Programjában az eddigi szakmai színvonal megtartása mellett új színeket is kíván meghonosítani; – az irányzatokat a maguk eredetiségében bemutatni, katalizálni a kreativitást, megjelentetni a határterületeket. A nemzetközi módszertani szintet kívánja elérni! – Pályázatok elbírálása alapján két fiatal pszichiáter utazik az APA ösztöndíjával az USÁ-ba.

A IV. Vándorgyűlés színhelye Gyor, január 26.-28. között. Főtémák: a „Pszichofarmakológia – farmakopszichológia”, – „A pszichiátriai és pszichoterápiás ellátás rendszereinek működése és finanszírozása, minőség biztosítás”, – „A pszichiátriai betegek életminőségének alakulása”. – Az év díjazottjai: Oláh Gusztáv emlékérem: Hárdi István, Nyirő Gyula díj: Kopp Mária, Goldschmidt Dénes díj: Bagdy Emőke.

Január 27.-én küldöttközgyűlés ugyancsak Győrben. A vezetőség beszámolója után élénk vitára került sor az 1995. február 13.-án hatályba lépő 1994. évi LXXXVII. Törvénnyel kapcsolatban, s ezért Szabó Péter, a Jogi Bizottság elnöke megfogalmazásában Nyilatkozatot fogadott el (Tájékoztató, 68. sz. 1995. február). Ebben a törvény hiányosságaira mutat rá s szorgalmazza, hogy szakértők bevonásával készüljön új törvény. – Megjegyzendő, hogy a szóban forgó törvény tervezetének elkészülte után, 1994. november 15.-én az Országház Szociális és Egészségügyi Bizottsága „meghallgatta” a szakma képviselőit. Ok azonban csak írásban adhatták be az MPT állásfoglalását, de ezt nem vették figyelembe (Tájékoztató, 69. sz., 1995. március). – Az MPT március 9.-én az Alkotmánybírósághoz fordult a törvény egyes pontjai miatt, mint pl. az önkéntes, saját kérelemre történő kezelésekre is kiterjesztett bírósági eljárás ügyében.

A MOTESZ Magazin 2. számának Névjegy rovatában ismertetés jelent meg az MPT-ről a korábbi elnök és főtitkár tollából.

Április 11.-én elnökségi ülés döntött a DSM – IV magyar nyelvű kiadásáról, – Juhász Pál emlékmű felállításának költségeihez történő hozzájárulásról, – a kapcsolattartás folytatásáról a Royal College-dzsel.

A vezetőségi ülés az év további rendezvényeiről határozott, elfogadta a Zeneterápiás Szekció kiválását az MPT-ből, ugyanakkor elfogadta az Albert Schweitzer Zeneterápiás Társaság csatlakozását.

Májusban tartotta székfoglalóját a SOTE Pszichiátriai Klinikáján az új igazgató, Tringer László, volt főtitkárunk.

Június 7.-én zajlottak a Szakmai Kollégiumi választások, ennek eredményeképp a Pszichiátriai Kollégium elnöke Füredi János, titkára Gerevich József lett.

Június 21.-i elnökségi ülésen főtitkári referátum hangzott el az egészségügyi fejlesztéssel kapcsolatos MOTESZ ülésen elhangzottakról. Egyik napirendi pont a kollégiumi választások után kialakult helyzet és a feladatok megbeszélése volt.

Szeptember 27.-én elnökségi és vezetőségi ülésen a tisztújítással kapcsolatos szervezeti javaslatról esett szó – ne ugyanazon évben legyen az elnök - főtitkár és az általános vezetőségválasztás, így a vezetés váltása zökkenőmentesebb lehet. Erről a küldöttközgyűlésnek kell azonban dönteni. Tárgyalt arról is, hogy a szakorvosképzés követelményeit összhangba kell hozni az Európai Közösség előírásaival, a hazai szabályozást ehhez kell igazítani. Határozat a Magyar-Francia Pszichiátriai Találkozó tartásáról 1996-ban. A WPA felhívására határozatot hozott: az MPT logó nem használható semmilyen gyógyszerkészítmény nevével együtt.

Október 7.-én zajlott le a Lelki Egészségvédelem Világnapja, – a Mentálhigiénés Programiroda és az MPT közös rendezvényeként.

Október 17.-én sajnálatos esemény történt, – a dunántúli Rum községben, rendőrségi kommandó-akció során egy pszichotikus beteget lelőttek. Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa vizsgálta az ügyet (a rendőrségi vizsgálaton kívül), akivel az MPT ad hoc bizottsága is felvette a kapcsolatot, hogy hivatalos és autentikus tájékoztatást kaphassunk az ügyben. Az MPT december 9.-én adta át feljegyzéseit dr. Polt Péternek, akinek vizsgálata több szabálytalanságot is feltárt a tragikus kimenetelű eljárásban.

November 3.-4.-én újból megrendezték a Lillafüredi Pszichiátriai Napokat. Témák: „Filmművészet és pszichiátria”, – „Az orvos, a betege és a kényszer”.

A december 6.-i elnökségi ülés a PH-ban szükséges változtatásokat beszélte meg a folyóirat 10 éves évfordulója alkalmából. Tárgyalt továbbá a pszichoterápiás osztályok helyzetéről, melyet az ágycsökkentések súlyosan érintettek. Napirendre került a szakorvos-továbbképzésben a MOK-kal való együttműködés, valamint a rumi ügy is.

1996

Február 28. - március 2. között zajlott az V. Vándorgyűlés, Gyulán. Főtémák: „Szkizofréniák 1996”, – „Lehetőségek a terápiák összehangolásában”, – „A pszichiátria társadalmi megítélése”. – Az év díjazottjai: Oláh Gusztáv emlékérem: Császár Gyula, Nyirő Gyula díj: Bitter István és Füredi János, Hollós István díj: Rácz József, Schwartzer Ferenc díj: Pisztora Ferenc.

A február 27.-i elnökségi ülésen a küldöttközgyűlés napirendi pontjait állították össze, amelyre március 1.-én került sor. A küldöttközgyűlés legfontosabb témája a pszichiátria helyzete volt; a minisztérium ragaszkodik 10 000 ágy megszüntetéséhez, de hogy ez milyen osztályokat érint szakmák szerint, azt a helyi szervek döntik el. Ezért jobb feltételek kiharcolása érdekében a területen dolgozó pszichiátereknek azonnal adatokat kell szolgáltatnia a titkárság részére, mivel az ügyben az OPNI, a Kollégium és az MPT átfogó nyilatkozatot kíván kiadni. – A továbbiakban ad hoc bizottság alakult esetleges új törvény kidolgozása, szövegtervezet elkészítése érdekében.

A rumi üggyel kapcsolatban az ad hoc bizottság február 28.-i dátummal nyilvánosságra hozta állásfoglalását, amelyet a Tájékoztatóban tett közzé (76. sz. 1998. ápr. II-IV. o.).

Május 16.-i elnökségi ülés megtárgyalta a MOTESZ és az MPT kapcsolatát. Beszámoló hangzott el a Szakmai Kollégiumokkal kapcsolatos nézetekről; a név változzék Pszichiátriai és Pszichoterápiás Szakmai Kollégiumra, – a gyermekpszichiátria külön kollégiummá válhat. Döntés született a Tájékoztató tartalmi és külalakbeli változásáról. Az MPT csatlakozott az Internethez, e-mail vonalak lehetőségét teremtette meg. Tájékoztatás hangzott el az adatvédelmi biztossal történt levelezésről; egy nyomozás kapcsán ugyanis a rendőrség „listát” kért az osztályon fekvő betegekről, amit az osztályvezető főorvos megtagadott. Eljárását az adatvédelmi biztos jogosnak tartotta, a listakérést indokolatlannak minősítette (Tájékoztató, 78. sz., 1996. augusztus, III. o.).

Május 24.-25.-én Francia - Magyar Pszichiátriai Találkozó volt Budapesten, melyben „a finanszírozási reform hatásáról”, – „a hazai biológiai pszichiátriai kutatásokról” és a „budapesti pszichoanalitikus iskoláról” hangzottak el előadások.

A június 5.-i vezetőségi ülés elfogadta az előrehozott elnöki - főtitkári választás menetrendjét, a Jelölő Bizottság elnökeként Szilárd Jánost. –Tiszteletbeli taggá választotta Robert Cancre és Wolfgang Rutz professzorokat .– A pszichiátriai gondozók bezárásával és az ágyszám csökkentésekkel kapcsolatban számosan keresték meg az MPT-t. A vezetőség döntése, hogy a már kiadott nyilatkozaton kívül az egyes ügyekben egyénileg is eljárnak, az illetékes tagozat vezetőségi tagja útján.

Augusztus 21.-22.-én Budapesten zajlott a X. Pszichiátriai Világkongresszus Szatellita Szimpóziuma „Az öngyilkos magatartás” témával, mely e komplex jelenség teljes klinikai, biológiai és szociálpszichiátriai aspektusát ölelte fel.

Október 10-én a Lelki Egészség Világnapja alkalmából rendeztük meg a találkozót, melyen a szakemberek és az önsegítő csoportok, illetve társadalmi szervek előadásokkal és több kerekasztal megbeszéléssel együtt vettek részt.

A november 8.-9. Lillafüredi Pszichiátriai Napok témái voltak: „Pszichiátria és harmónia”, – „Az orvos, a betege és az «emésztés»”.

A MOTESZ fennállásának 30. évfordulója alkalmából tartott ünnepségeken (december 12.-14.) kerekasztal konferenciát tartottunk „A pszichiátria részterületei és kapcsolatrendszere” címmel, – ennek során a neurológiához, gyermekpszichiátriához, pszichoterápiához és a rehabilitációhoz való viszonyulásról hangzottak el előadások.

Október 3.-4.-én a Vas megyei Pszichiátriai Rehabilitációs Kórház, közismert nevén Simaság 40 éves évfordulójára rendezett tudományos ülést a Magyar Pszichiátriai Rehabilitációs Egyesület és a Nyugatmagyarországi Tagozat.

1997

Már a múlt év végén ismertté váltak az elnöki - főtitkári jelöltek programjai, ismét két páros: a jelenlegi elnök és főtitkár, valamint Lipcsey Attila és Lehoczky Pál jelölésére került sor.

Az MPT VI. Vándorgyűlése február 19. és 22. között zajlott Siófokon az alábbi témákban: „Pszichoterápia a pszichiátriában”, – „Szorongásos kórképek”, – „A pszichiátria szerepe a társadalomban (ellátás és ellátatlanság)”. A több mint 800 résztvevő 150 előadáson és 14 szimpóziumon vehetett részt, 40 posztert állítottak ki. A díjazottak: Oláh Gusztáv emlékérem: Szilárd János, Nyiro Gyula díj: Zonda Tamás, Goldschmidt Dénes díj: Koltai Mária, Kelemen Gábor és Magasi Ilona.

A február 21.-i küldöttközgyűlésen résztvevők szavazatukkal megerősítették Bitter István elnököt és Harmatta János főtitkárt székükben az 1998 - 2002-ig terjedő ciklusra. A múlt évről szóló beszámolójukban kiemelték a szoros együttműködést az OPNI, a Kollégium és az MPT között, amelynek kedvező hatása az egész pszichiátria arculatának javulásában mutatkozik meg. – Sajnálatosnak mondható, hogy a Mens Sana Alapítvány felszámolását kellett kezdeményezni, mert bevételek nem voltak.

Február 11.-én az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottsága Ellenőrző albizottságának elnöke, dr. Szilágyiné Császár Terézia a szakmát érintő kérdésekkel kapcsolatos levelet intézett az MPT elnökéhez, aki több adatszolgáltató (Ozsváth Károly, Horváth Szabolcs, Szabó Péter és L’Auné György) levélbeni véleményével együtt tájékoztatta a képviselő asszonyt a pszichiátria égető problémáiról.

A PH ugyancsak több tanulmányban foglalkozott a szakma helyzetével, különös tekintettel E. Rosenthal és mtsai, valamint az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa által a pszichiátriai otthonokban végzett vizsgálataira, amelyek a múlt évben történtek. – A Szakmai Kollégium munkáját az elnök, Füredi János ismertette a MOTESZ Magazin 97/2. számában.

Május 6. Vezetőségi ülés. A Népjóléti miniszter módszertani levél készítésére kérte fel a Társaságot, a pszichiátriai szociális otthonokban folyó ápolásról, – erre Horváth Szabolcs vezetésével bizottság alakult. , A PH a MEDLINE-ben való regisztrációjához támogatást kért. Külön is megjelentetni kívánja a pszichiátriai terápiáról szóló, a PH-ban már közölt kollégiumi állásfoglalást. – Napirenden volt még a beszámoló az egyesületek helyzetéről, a vándorgyűlésen tapasztaltakról és az elokészületekről a Kongresszusra, a vezetőségválasztásra.

Az MPT Gondozói Szekciójából megalakul a Fővárosi Pszichiátriai Gondozók Egyesülete a közösségi pszichiátria elősegítésére és a kellő súlyú képviseletük érdekében.

A PH 2. számában közli annak a kollégiumi ülésnek ismertetését, melyen Kapócs Gábor és Huszár Ilona beszámoltak az új törvény előkészületeiről.

Június 6.-7.-én Győrött tartotta konferenciáját az Ifjú Pszichiáterek Juhász Pál Fóruma, ahol új vezetőséget is választottak, és újjászervezett egyesületként mintegy otthont kaptak a győri kórházban Ostorharics H. György főorvos jóvoltából, éves rendezvényeikre.

Augusztus 21.-én Veér András (OPNI), Bitter István (MPT) és Füredi János (Kollégium) közös levelet intéztek a Népjóléti miniszterhez a gyógyszertámogatások ügyében, ráirányítva a figyelmet több aggasztó jelenségre, a rendeletek ellentmondásaira.

Szeptember 9.: elnökségi ülés. Napirend: a folyamatos szakorvosképzés bevezetésének tapasztalatai, a pszichiátria arculatának javítására teendő további erőfeszítések. Az elnökség levélben fordult a parlamenti képviselőkhöz, hogy támogassák az új törvényben a pszichiátria nagyobb érvényesülését elérni kívánó kollégiumi állásfoglalást.

Szeptember 20.-án az OPNI és az MPT közösen rendezett emlékülést néhai Pertorini Rezső születésének 70. évfordulója alkalmából.

November 7.-8.: a Lillafüredi Pszichiátriai Napok, – témái voltak: „Az orvos, a beteg és a no”, – „Pszichiátria és tánc”.

December 28. A PH anyagi helyzetében lényeges változást jelent, hogy a Smith Kline Beecham Pharmaceuticals főszponzorként segíti a megjelenést. – Napirendre került a Nyirő Gyula kórházban, a drog-részlegen történt rendőrségi eljárással kapcsolatos MPT tiltakozó nyilatkozat, valamint Bitter Istvánnak ez ügyben a belügyminiszterrel folytatott megbeszélése.

Az év folyamán megalakult a Magyar Pszichiátriai Gondozók Regionális Egyesülete.

December 15.-én az Országgyűlés elfogadta az 1997. évi CLIV. törvényt az egészségügyről, ennek előkészítésében az MPT részéről több szakértő is résztvett.

1998

Az MPT IV. Nemzeti Kongresszusa Budapesten zajlott, január 28.-tól 31.-ig. Főtéma: „Pszichiátriai betegségek népegészségügyi jelentősége”. A résztvevők száma 1300 volt, 270 előadás hangzott el, 11 szimpóziumot szerveztek gyógyszerterápiás célzattal és 40 poszter volt látható. A kongresszus bevezetéseképpen a Magyar Filmintézettel karöltve filmhetet rendeztünk annak érdekében, hogy ezzel is lehetőséget teremtsünk a pszichiátria népszerűsítésére, a filmművészetet kedvelő szélesebb közönségnek. A kongresszus záróülésén díjazottak: Oláh Gusztáv emlékérem: Samu István, Nyirő Gyula díj: Döme László és Süle Ferenc, Hollós István díj: Temesváry Beáta.

A január 30.-i küldöttközgyűlésen a tisztségviselők és a vezetőség tagjainak megválasztására került sor.

Március 24.-én az új vezetőség első ülése, itt egyebek mellett a funkciók elosztására került sor.

Március 25.-én tragikus esemény történt a Kaposvári Kórházban. Egy korábbi ápolt lelőtte Lukácsa Mónika pszichiáter szakorvost. Ami történt, megrendítő hatással volt a pszichiáterekre és a szakdolgozókra országszerte. Mindazokra, akik hittel és meggyőződéssel végzik munkájukat, szem előtt tartva az emberi jogokat, amelyekre etikánk és egészségügyi törvényünk is épül. Ezt tette az áldozat is, munkája példa legyen mindannyiunk számára!

Május 7.-9.: Magyar - Izraeli Találkozó.

Június 9.: elnökségi ülés, – főleg a nemzetközi kapcsolatok alakulásával foglalkozott, valamint a betegképviseleti és hozzátartozói szervezetekkel. A PH felelős szerkesztői megbízatása határidejéhez közeledik, pályázat kiírása szükséges.

Szeptember 29.: elnökségi ülés. A pályázatra egyetlen jelentkező: Gerevich József, az eddigi felelős szerkesztő volt, aki a megbízást elnyerte.

Az Alkotmánybíróság szeptember 29.-i keltezéssel megküldte az 1995-ben beküldött felvetéseinkre a végzést, miszerint az eljárást megszüntette. Az indokolás az időközben (1998. július 1.) hatályba lépett új Egészségügyi Törvényre hivatkozott, amellyel a jelzett problémák megoldódtak, – nem-hatályos jogszabályok tekintetében utólagos normakontrollnak viszont nincs helye.

November 6.-7. Lillafüredi Pszichiátriai Napok. Témakörök: „Pszichiátria és képzőművészet”, – „Az orvos, a beteg és a pszichózis”.

December 10.: elnökségi ülés. A folyamatos szakorvosképzés kreditpontjainak kidolgozása a korábbi javaslatok alapján történik. A Tájékoztatót a jövő évtől Társasági Hírek címmel, új formában és tartalommal továbbra is Kecskés István szerkesztésében jelentetjük meg.

1999

VII. Vándorgyűlés, Debrecen, január 27.-30. Főtémák: „Új területek a pszichiátriában: képalkotó eljárások, genetika, gazdaságosság”, – „Pszichiáter és társszakmák együttműködése a pszichoterápiában”. – A résztvevők száma 1300. A díjazottak: Oláh Gusztáv emlékérem: Kuncz Elemér, Nyirő Gyula díj: Hárdi István, Goldschmidt Dénes díj: Tury Ferenc.

A január 30.-i küldöttközgyűlés elnöki - főtitkári és pénztárosi beszámolójának főbb pontjai: a szakorvosok folyamatos továbbképzésének elindítása és működtetése, – a leendő „drog-törvény” kialakításához a Szakmai Kollégiummal közös állásfoglalás, – A Scientológia Egyház, ill. az Állampolgári Bizottság az Emberi jogokért Alapítvány (CCHR) szándékának, tevékenységének értékelése, – E. Rosenthallal való esetleges kapcsolatuk, – a nemzetközi kapcsolatok, elsősorban az Európai Pszichiátriai Társasággal és a WPA-val. – Az MPT erősödött, taglétszáma növekedett, a titkárságban személyi változások történtek. Anyagi helyzetünk megengedi, hogy tagdíjat ne emeljünk, tartalékalapunk nőtt. A küldöttközgyűlés felvette tagjaink sorába a Magyar Narkológiai Egyesületet, valamint a visszatérő Magyar Családterápiás Egyesületet. A küldöttközgyűlés döntése szerint megvizsgáljuk azokat a lehetőségeket, amelyek reálisnak mutatkoznak a Scientológia tevékenységével szembeni fellépésre, akár jogi úton is.

Április 1.: elnökségi ülés. Napirenden a debreceni Vándorgyűlés tapasztalatinak elemzése. Jubileumi Évkönyv szerkesztése az MPT 20. évfordulójára, továbbá egyéb tervek az évforduló emlékezetessé tételére. – Szkizofrénia Betegek Alapítvány létesítését határoztuk el és foglalkoztunk a pszichiátriai osztályok számítástechnikai ellátottságával. A jövő évi vándorgyűlés helyének meghatározásakor kiderült, hogy a debrecenihez hasonló számú résztvevő esetében csak néhány helyszín jöhet szóba. A gyűléseinket rendező Blaguss-Volánbusz Congress Bureau kidolgozta a feltételeket, amelyek egy 1000-1200 fos, többnapos rendezvény számára elengedhetetlenek.

Május 4.-i vezetőségi ülés, – a debreceni beszámoló után, a helyszínek felmérése alapján úgy döntött, hogy Győrött lesz a 2000. évi vándorgyűlés. – Határozat született, hogy a Scientológia-ügyben bizottság vegye fel a kapcsolatot a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórummal, – amely összefogja a betegek és hozzátartozók valóban érdekvédelmi célokat szolgáló szervezeteit, – közös álláspont kialakítására. Ezenkívül felvesszük a kapcsolatot hivatalos állami szervekkel is.

Június 29.: elnökségi ülés. Beszámolók a különféle, már leírt ügyekben történt lépésekről, tárgyalásokról, további teendők meghatározása. – A Soteria Alapítvány egyik rendezvényén szélsőséges, pszichiátria ellenes megnyilatkozás történt, ezért Füredi János lemondott a kuratórium elnöki tisztéről. – Állásfoglalás történt egy budapesti kórház pszichiátriai osztálya elleni rágalmazás, ill. ennek TV-s nyilvánossága ügyében. – A gondozói szervezetek nehézségei: pszichotikusok rokkant nyugdíjának megszüntetése, a szakellátás pontrendszerének felülvizsgálata; javaslatot kértünk szeptember közepére.

* * *

Eddig tart a történet, „lapzártáig”. Leírhatnám még, hogy októberben lesz a Lelki Egészség Világnapja, novemberben meg a Lillafüredi Pszichiátriai Napok, de ez a történtek írásakor még jövő. – Tudom, hogy a történetből sokminden hiányzik, hisz a különféle alegységek ritkább-gyakoribb, rendszeres vagy alkalmi tudományos üléseiről, tanfolyamairól, továbbképző előadásairól, szemináriumairól, kerekasztal konferenciáiról, szimpóziumairól és kongresszusairól akár nemzetközi részvétellel, – alig esett szó. Csak a puszta felsorolás a leírtak többszörösét tenné ki. De az MPT-nek, mint Társaságnak éppen az a lényege, hogy a sokféleséget képviseli az egységben.

Az első tíz év történetének megírásakor Tringer László finoman fogalmazott, amikor differenciálódásról írt, – voltak azonban kemény bomlasztó törekvések is. Ez utóbbi tíz év inkább a sokszínű reintegrálódás korszaka volt. Az egység előnyének felismerése, úgy látszik az érettséghez tartozik hozzá, amit az is elősegített, hogy a többi szakma egymáshoz közelebb áll, mint hozzánk. Úgy érzem, hogy a Társaság elősegítette a Treuga Dei kialakulását az (orvos)pszichiáterek és elsősorban a klinikai pszichológusok, de más segítők és szakdolgozók között is. Hierarchia helyett közösségi pszichiátria. Legújabban – az alapító elnök, Juhász Pál nyomán – a betegek és a hozzátartozók érdekvédelmi szervezeteivel harmonikus kapcsolat létesül.

Ennek a Társaságon belüli egységnek alapvető letéteményese a sajtónk. A Pszichiátria Hungarica, mint tudományos és vitafórum, a közvetlen információs lehetőség minden tag számára. A Tájékoztató ill. immár Társasági Hírek minden alegység számára megnyilvánulási és program fórum. Nem-tag rokonszakmák is gyakran nálunk hirdetik rendezvényeiket. Ez felmérhetetlen jelentőségű volt – és lesz – a Pszichiátria egységének megtartásában, sőt az egész, a „Gestalt” arculatának kialakításában is. (A mindennapi TV és mozifilmanyagban a pszichiáter vagy bolondos figura vagy bűnöző!).

De van még egy nagyobb egység is, amelynek létesülésében a Társaság szerepe meghatározó. Ez éppen az utolsó 10 évre esik, hogy az OPNI vezetése, a Pszichiátriai Szakmai Kollégium és az MPT egységesen megfogalmazott állásfoglalásokkal lépett fel mindenütt, ahol a szakma érdekeit képviselni kellett, akár sikerrel járt, akár nem. Ezen az úton kell tovább haladnunk, hogy megtarthassuk az egyébként meglévő, de néhány évtizedre felfüggesztett európai helyünket.