Psychiat Hung 1999, 14 (2):225-228
A pszichoterápiás szakorvosi és szakpszichológusi vizsga tételei
A Pszichiátriai Szakmai Kollégium kezdeményezésére 1998-ban sor került a pszichoterápia szakvizsga tételeinek felülvizsgálatára és korszerűsítésére. A feladatot a Pszichoterápiás Tanács, mint a Pszichiátriai Szakmai Kollégium Pszichoterápiás Szakbizottsága, a Pszichoterápiás Koordinációs Bizottság végezte a vizsgáztató professzorok és a Pszichoterápiás Tanács tagegyesületei tanulmányi bizottságainak bevonásával. Az összegzések Harmatta János, Fekete Sándor, Ozsváth Károly, Szőnyi Gábor, Tölgyes Tamás munkája.
A felülvizsgálati és korszerűsítési munka kapcsán:
1. Az I. tételsor (Általános kérdések) száma 40-ről 30-ra csökkent. Bekerültek a vizsgáztató professzorok által javasolt tételek, és fontos, eddig nem szereplő általános kérdések.
2. A második tételsor tételeinek száma is (nem preferált módszerek) 40-ről 30-ra csökkent, számos összevonás történt.
3. 20-ról 15-re vagy az alá csökkent a III. tételsor (preferált módszer). Bár ez a tételsor a módszerek miatt relatíve több tételt tartalmaz, de a jelöltnek csak a preferált módszerből kell felkészülnie és vizsgáznia.
4. Modernizálódott a pszichopatológia tételsor, mely összesen 13 tételt tartalmaz (csak nem pszichiáter alapvizsgájú szakorvosoknak).
Összességében az új tételsor körülbelül 80-90 tétellel kevesebbet tartalmaz, részben összevonásokkal, így a tételek mind a vizsgázók, mind a vizsgáztatók számára könnyebben koncipiálhatók. A tételek a pszichopatológia tételsor kivételével nincsenek párosítva vagy csoportosítva, tekintettel a módszerválasztás (nem-preferált, preferált) lehetőségére.
Amennyire lehetséges volt, törekedtünk arra, hogy a tételekhez körülbelül egyenlő mennyiségű anyag rendelődjön.
A bizottság mérlegelte az írásbeli vizsga lehetőségét, de végül a jelen korszerűsítésben elvetette, ugyanis a pszichoterápiás témakörök nehezen alkalmasak többválasztós kérdések megfogalmazására és pszichoterápiás tankönyv hiánya miatt a felkészülés is egyenetlen lenne.
Javasoljuk, hogy az új szakvizsgatételek bevezetése után készüljön tételenként egy bővített tartalomjegyzék, az egyes tételekben foglalt témakörökről, esetleg irodalmi ajánlásokkal. Ez megkönnyíti a felkészülést.
A kialakult tételsor és vizsgarend alkalmas a klinikai szakpszichológusok pszichoterápiás szakvizsgájára is.
Javaslat a pszichoterápiás szakvizsga menetére:
A szakvizsga két részből, gyakorlati és elméleti részből áll.
A szakvizsga gyakorlati része előre benyújtott esetdolgozat kapcsán az eset védése. Pszichoterápiás munka megítélésére kiemelt jelentősége van. Javasoljuk, hogy az esetdolgozatot előzetesen két felkért független szakmai opponens elővéleményezze, akik közül legalább egyik a védésnél is jelen van. Ha mindkét opponens a dolgozatot előzetesen elégtelennek tartja, a vizsgára a jelölt csak új esetdolgozat benyújtásával legyen bocsátható.
Az elméleti vizsgán a jelölt három tételt húz, miután preferált pszichoterápiás irányzatát közölte (I. Általános tétel, II. Nem-preferált irányzatok, III. Preferált irányzat). A nem-pszichiáter szakorvosjelöltek ezen kívül még a Pszichopatológia tételsor 13 tétele közül is húznak egyet.
Pszichoterápiás szakorvosi, pszichoterápiás szakpszichológusi szakvizsgatételek
I. Általános pszichoterápiás kérdések
1. A pszichoterápia fogalma, célja, keretei
2. A pszichoterápia története, hazai története, jelen helyzete
3. Pszichoterápiás diagnosztikai rendszerek
4. A pszichoterápiás módszerek osztályozási szempontjai
5. A pszichoterápiás gondolkodás szemléleti alapmodelljei
6. A pszichoterápia jogi, szabályozási és finanszírozási kérdései
7. A pszichoterápiás célkitűzés szintjei, fokozatai: a terápiás terv, módszerválasztás
8. A pszichoterápia eredményességének kritériumai
9. A szenvedélybetegség pszichoterápiája
10. A szorongásos beteg pszichoterápiája
11. A depressziós betegek pszichoterápiája
12. A paranoiás betegek pszichoterápiája
13. A személyiségzavarok pszichoterápiája
14. A kényszerbetegek pszichoterápiája
15. Az akut és elhúzódó gyász pszichoterápiája
16. A gyógyíthatatlan betegek pszichoterápiája
17. A pszichoszomatikus betegségek pszichoterápiája
18. Pszichoterápia szkizofréniában szenvedőknél
19. Az időskorúak pszichoterápiája
20. Pszichoterápia és farmakoterápia kombinálása
21. A pszichoterápiás rendszer működése, terápiák egymásra hatása, összefüggései, pszichoterápiás módszerek kombinációja
22. Különbségek az ambuláns és osztályos pszichoterápiák között
23. Terápiás közösség, a nagycsoport
24. A terápiás helyzet és jelentősége a különböző pszichoterápiás módszerekben (egyéni, csoport, család)
25. A pszichoterápia személyi feltételei
26. Minőségbiztosítás a pszichoterápiába
27. A pszichoterápiák során fellépő krízisek kezelése
28. A terápiás kapcsolat: munkakapcsolat, terápiás szövetség, terápiás szerződés
29. Szocializáció és motiváció kérdése a pszichoterápiákban
30. Szupportív pszichoterápia, pszichoterápiás szaktanácsadás, helper-szindróma és born out-jelenség
II. Az egyes irányzatok/módszerek általános ismerete (nem preferált irányzatból/ módszerből)
1. A családterápia kialakulásának története, előzményei, gyökerei. A legjelentősebb családterápiás irányzatok. A családterápia indikációi és kontraindikációi.
2. A rendszerparadigma jellemzői. A jelentősebb rendszerszemléletű családterápiás iskolák alapvető módszertani jellegzetességei.
3. Felnőtt- és gyermekkori mentális zavarok összefüggése a családi rendszer működésének diszfunkcióival.
4. A csoport-pszichoterápia kialakulása, elméleti összefüggései, alapfogalmak, a csoportterápiás helyzet és a csoportfolyamat általános jellemzői.
5. A csoport-pszichoterápia főbb irányzatai, formái és módszerei. Az egyén és a terápiás csoport viszonyának modelljei.
6. Az indikáció-kontraindikáció, a terápiás célok és a csoport összeállításának szempontjai a csoport-pszichoterápia és a pszichodráma-kezelésben. Gyógyító tényezők a csoportban.
7. A pszichodráma gyökerei, alapfogalmai, eltérése más csoportmódszerektől. Néhány fontosabb technika, a terápiás ülés felépítése, a terapeuták szerepe.
8. A protagonista centrikus és a csoportcentrikus pszichodráma.
9. A gyermek-pszichoterápia és a serdülők pszichoterápiájának jellegzetességei. A terapeuta szerep jellegzetességei, első interjú, kontraktuskötés, a szülők bevonásának szempontjai.
10. Gyermekek és serdülők pszichoterápiájában alkalmazott pszichoterápiás módszerek, eljárások, azok indikációi és kontraindikációi.
11. Gyakori gyermekkori szorongásos kórképek és funkciózavarok, dinamikai hátterük. A gyermekkori és a felnőttkori mentális zavarok összefüggései.
12. A viselkedésterápia és a kognitív terápia története, szemlélete, elméleti alapjai.
13. Főbb viselkedésterápiás módszerek, azok alkalmazási területe, indikációik.
14. A kognitív terápiás módszer jellegzetességei és alkalmazási területe. A KT indikációi és kontraindikációi.
15. Hipnóziselméletek. A hipnotikus állapot jellemzői. Hipnabilitás. A hipnotikus kapcsolat jellegzetességei, fontosabb indukációs technikák.
16. A hipnózisban alkalmazható pszichoterápiás technikák, a módosult tudatállapotban történő alkalmazásuk előnyei. A hipnózis alkalmazása az általános gyógyításban. A hipnózis indikációi, kontraindikációi, veszélyei.
17. A relaxációs terápiák osztályozása, az aktív és passzív relaxáció. Az autogén tréning alapgyakorlatainak és a progresszív relaxációnak a jellemzői. A relaxációs terápiák indikációi és kontraindikációi.
18. Az imaginatív terápiák és hatásmechanizmusaik.
19. A humanisztikus irányzat elmélete, eltérése az analitikus és a magatartásterápiás megközelítéstől.
20. A kliens-változók, az önfeltáró folyamat a személyközponti pszichoterápiában. A személyközpontú terápia alkalmazási területei, indikációi, kontraindikációi.
21. A terapeuta-változók a Rogers-i terápiában. Specifikus hatótényezők kérdése.
22. A pszichoanalízis kialakulása, fejlődésének fő irányai, hatásai más pszichoterápiás irányzatokra.
23. A pszichoanalitikus személyiségmodell és a tárgykapcsolat-elméletek lényege.
24. A pszichoanalitikus betegségmodell, a tünet pszichoanalitikus felfogása. Gyógyító tényezők a pszichoanalízisben, a terápiás folyamat lényege és alapfogalmai.
25. A terápiás helyzet és a terápiás folyamat a standard analízisben és a pszichoanalízis egyéb terápiásan alkalmazott formáinál. A rövid dinamikus pszichoterápia folyamatának jellegzetességei, a fókusz fogalma.
26. Szelekciós szempontok, az indikáció, kontraindikáció kérdései a pszichoanalízis, analitikusan orientált terápia, dinamikus rövid terápia és egyéb mélylélektani terápiák (Jung, Stekel, Adler) esetében.
27. A jungi személyiségmodell vázlata és alapfogalmai. A személyes és a kollektív tudattalan, az archetípusok.
28. Az adleri individuálpszichológia személyiségelmélete és finális szemlélete.
29. Az aktív analízis elméleti váza, betegségfelfogása, azonosságok és különbségek aktív analízis és a klasszikus pszichoanalízis, illetve más dinamikus iskolák között. A terapeuta aktív szerepének ismérvei, illetve főbb technikái.
30. A jungi terápia sajátosságai, az álom jungi felfogása. Az individuálpszichológiai terápia főbb jellemzői.
III. Az egyes irányzatok/módszerek specifikus ismerete (csak a preferált módszerből)
III/a) családterápia
1. A család fogalma, definíciói
2. A családterápia története; helye a pszichoterápiák között
3. Az általános rendszerszemlélet és rendszerparadigma
4. A családterápia indikációi és kontraindikációi
5. A szupervízió szerepe családterápiában
6. A normalitás - patológia kérdése a családterápiában
7. A családi életciklus elmélete
8. A strukturális és stratégiás családterápiás irányzat és képviselői
9. Az intergenerációs családterápiás irányzatok - Bowen, Böszörményi-Nagy
10. A pszichoanalitikus és tárgykapcsolati családterápiás és képviselőik
11. A McMaster családterápiás irányzat és képviselői
12. Az első interjú a családterápiában