Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
Molnár Lajos emlékére[2013.03.26.] - web - Hírkategória: Általános Még most sem tudjuk elhinni, hiszen 2 hete még dolgozott… . Nem tudjuk elhinni, hogy a Harkányi Kórház ortopédiai szakrendelésére előjegyzett betegeket értesítenünk kell, hogy a rendelés elmarad, mert Molnár főorvos meghalt.
Dr. Molnár Lajos 1937. szept. 21-én született a Borsod megyei Királdon 8 gyermekes családban, másodikként. 1963-ban végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Rövid siklósi nőgyógyászati gyakorlat után az egyetemen ortopédiai szakvizsgát szerzett, majd az Ortopédiai Klinika tanársegédje lett.
Hamar eljutott hozzá a rehabilitáció gondolata, hiszen 1977. június 1-én a Harkányi Gyógyfürdőkórházban rehabilitációs osztály megszervezését és elindítását vállalta magára. Ezidő tájt Magyarországon az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézeten kívül vidéken egyetlen, a Miskolci Rehabilitációs osztály működött.
A reumás betegekkel foglalkozó kórházban megjelentek az amputált, bénult , kerekes-székes betegek. Az új profil elfogadtatása nem volt könnyű a helyszínen sem , de még nagyobb nehézséget okozott egy teljesen új beutalási szisztéma kidolgozása, és annak elérése, hogy az osztály döntsön a felveendő betegekről és a felvétel időpontjáról. Ugyanakkor sok intézmény szerette volna, hogy kontingense legyen az osztályon , feltölthesse és elfekvőként használhassa osztályunkat. Mindez azért, mert a „rehabilitáció” fogalma egyáltalán nem volt közismert, mindenki leginkább elfekvő osztálynak gondolta. A fogalmi tisztázás még napjainkban sem teljes körű … .
Az osztályon kiváló gárda alakult ki . Bár a team munka jelentőségét még nem ismertük, volt saját gyógytornászunk és szociális munkásunk , akik részt vettek a viziten a főnővérrel együtt és vizit után a főorvosi szobában megbeszéltük a teendőket . Ez volt az ülővizit elődje.
1982-ben szerzett rehabilitációs szakvizsgát. Tankönyv akkor még nem létezett, tanfolyami jegyzetekből, különlenyomatokból és külföldi szaklapokból lehetett a vizsgára felkészülni. Az ezt követő évek nagyon mozgalmasan teltek. A megye és a régió traumatológiai, érsebészeti, ortopédiai intézményei szívesen irányították Harkányba rehabilitációra szoruló betegeiket, mert a betegek nagyon elégedettek voltak.
Sikerült olyan profilokat kialakítani, amelyeket közel-távol akkor még nem művelt senki sem. Ilyen volt például az alsóvégtag amputált betegek ideiglenes protézis ellátása. A gipszből készült csonktokhoz kezdetben kalózláb csatlakozott, majd nagy lépés volt a lengyel csőváz megjelenése. Kiváló műtétes szakmai ismereteit is hasznosította, mert a Siklósi Kórház Sebészetén lehetősége nyílott elsősorban lágyrész, valamint kisebb csontműtétek végzésére (pl. tenotomiák, n.peroneus felszabadítás stb.) és a folytatás, a rehabilitáció már Harkányban történt. A 80-as években gyógyszerekkel kapcsolatos klinikai vizsgálatok is történtek, legnevezetesebb a Miacalcic injekció és orr spray adása volt Sudeck syndromában. Az akkor kialakított terápiás protokolljai még ma is megállják a helyüket algodystrophiában . Az amputált betegek további sorsát a főorvos kezdeményezésére rendszeresen felmértük és ezekből a témákból sok-sok előadás született ortopédiai és rehabilitációs kongresszusokon.
Mindig nagy gondot fordított arra, hogy az osztályán előforduló szakorvos jelöltek alapos kiképzésben részesüljenek . A POTE –n az ortopédia tantárgy keretében lehetősége volt néhány éven keresztül a fakultative felvehető rehabilitáció oktatásában. Tagja volt a Rehabilitációs Szakmai Kollégiumnak és hosszú ideig Baranya megye szakfőorvosa is volt.
Munkatársai körében nagyon nagy népszerűségnek örvendett szakmai ismeretei, segítőkészsége és kedves, töretlen humora miatt. Mondásai évek óta szállóigeként terjednek kollégái között.
1997-es nyugdíjazása után egészen a halála előtti hétig szakrendelésen dolgozott.
Pécs, 2013. márc. 22. dr Tantó Zsuzsanna
