Hatásos-e a pentoxifyllin a diabeteses impotencia kezelésében?

(Trial of pentoxifylline for diabetic impotence)

Diabetes Care, 18: 345-352, 1995.

A cukorbeteg férfiak 25-75%-a számol be impotenciáról, melynek előfordulási gyakorisága az életkorral növekszik. Bár a panaszok jelentkezésekor rutinszerűen végeznek hormonvizsgálatokat, legtöbb esetben a fő pathogeneticai tényezőt a vascularis és neurológiai károsodások jelentik. A terápia nem megoldott. Sok beteg számára kellemetlen a vasoactiv anyagok intracavernosalis injekciója, a protézisbeültetés, a vákuumkezelés. A legelfogadhatóbbnak tűnő gyógyszeres kezelés (pl. beta-receptor antagonisták adása) eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A vérviszkozitást csökkentő és vörösvértest-flexibilitást fokozó pentoxifyllin, mely hatásosnak bizonyult obliteratív verőérbetegség, diabeteses micro- és macroangiopathia, neuropathia egyes eseteiben, kis betegcsoporttal végzett tanulmány szerint a vascularis eredetű diabeteses impotencia kezelésében is eredményeket hozott. A jelen tanulmány célja az orális pentoxifyllin terápia hatásának vizsgálata volt nem-inzulin-dependens diabetes mellitushoz társuló impotenciában.

A szerzők három hónapon keresztül folytatott, kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálatukban 60, erekciós problémát panaszoló NIDDM férfi beteget kezeltek, akiknél az impotencia okaként más betegség kizárható volt, nem részesültek ß-blokkoló-, aldomet- (methyldopa), illetve clonidinkezelésben és nem álltak tartós anticoagulans terápia alatt. A pentoxifyllin csoportot napi 3´ 400 mg Trental tablettával kezelték. Meghatározták a vércukor- és a HbA_1c-szintet, a vérzsírokat, az albuminuriát; a cardiovascularis reflexek vizsgálatára a mélylégzés tesztet; a perifériás idegek károsodásának értékelésére electromyographiát; a perifériás erek károsodásának mérésére Doppler-vizsgálatot alkalmaztak. A szexuális funkció változását a Linkert-skála kérdéseire adott válaszokkal és a nocturnalis penis tumescentia (NPT) mérésével értékelték, melyet a vizsgálat kezdetekor és a harmadik hónap végén végeztek el. A NPT mérés eredményei alapján a kezelt férfiak erekcióinak száma, rigiditása - mely a vizsgálat elején már csökkent értéket mutatott - a pentoxifyllin terápia hatására nem javult, sőt tovább romlott, valószínűleg a mikrocirkuláció javulásával fellépő steal effektus következtében. A mindkét csoportban előforduló, néhány, szubjektív javulásról beszámoló betegen sem volt mérhető változás. A diabetes késői szövődményei közül mind a neuropathia, mind az angiopathia jelenléte igazolható volt.

A NPT méréssel kapcsolatban két tényre hívják fel a szerzők a figyelmet. Az egyik az, hogy a NPT szerepe erősen vitatott a psychogen és az organikus impotencia elkülönítésében. Általában meg sem kísérlik a differenciálást, mivel organikus impotencia esetén is legtöbbször található psychogen hatás. A betegek részéről viszont hangsúlyozott az igény objektív mérőmódszerek használatára. Másrészt megjegyzendő, hogy a potenciazavarral nem küzdő cukorbeteg férfiak NPT mérése is legtöbbször kóros eredményt ad. A vizsgálatban részt vevő olyan cukorbeteg férfiak, akik elsősorban psychogen impotenciában szenvednek, effektív kezelés hatására javuló NPT eredményt adhattak volna. A változatlan NPT eredmények így még inkább a kezelés hatástalansága mellett szólnak. A placebo-kontroll szükségességére és a psychogen faktor jelentőségére hívja fel a figyelmet az a tény, hogy a placebo-csoport egy része a vizsgálat lezajlása után a gyógyszerelés folytatását kérte.

Összefoglalásként megállapítható, hogy a cukorbetegség szövődményei között igen súlyos problémát jelentő impotencia kezelésében a pentoxifyllin hatástalannak bizonyult.