A doktornő lendületesen lépett be a kórterembe, majd megtorpant, és szemei kissé fáradtan kutatták a betegeket. Műtőssapkáját széles mozdulattal kanyarította le, a maszkot állára csúsztatta. Magát kerestem, fordult őszinte, finom mosollyal egyikőjükhöz. Hangjában egyszerre volt jelen a határozottság, a kíváncsiság és a nyitottság a bátorításra, az érzelmek visszhangjára. Mindjárt mehetünk a műtőbe, szorította meg a beteg megadóan maga mellé helyezett kezét, melyhez a paplan ráncai között, alig láthatóan egy infúzió kígyózott. Megszabadítjuk a fájdalomtól, újra tud majd járni, az unokákkal játszani! Aztán repkedtek komoly kérdések a vérnyomásról, vércukorról, mindenféle földi nyavalyákról, de egyre kevésbé lettek ezek fontosak. A doktornő arca megtelt energiával, a beteg tekintetén óvatos mosoly futott át. A két szempár egymásra talált. Az univerzum akkor és ott leszűkült, tudtak egymásnak adni, és egymástól kapni. Érzelmet, életet. Várom lenn, a műtőben találkozunk, köszönt el a doktornő. A betegre rászakadt a magány, minden mozogni kezdett, és műtőben a külvilág már ködös foszlányokra hullott. A kedves, ismerős hang azonban még sokáig vele maradt, körülölelte, kapaszkodót jelentett, biztonságot. Most az egyetlent. A műtőlámpa vakítóan fehér fényei csillagokként borították be, és védték álmát.
Ria elment. Most Ő utazik az álmok csillagos útján.
Maradt nekünk a Tanító, a Mester, a kedves Munkatárs az emlékeinkben.
Dr. Hortobágyi Anna Mária a Szegedi Orvostudományi Egyetem II. Sebészeti Klinika aneszteziológiai és intenzív terápiás szolgálatának keretein belül kezdett dolgozni, majd 1983-ban alapító tagja volt az akkor megalakult Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetnek. Jelentős szerepe volt az idegsebészeti, traumatológiai és ortopédiai aneszteziológiai eljárások kifejlesztésében, és ezen sebészeti diszciplínák intenzív terápiát igénylő betegeinek ellátásában. Széles látókörű orvosi tudásával, tapasztalatával és műveltségével a ma orvoslását jellemző team munka megteremtője. Szakmai elismertsége, közvetlen egyénisége, magas szinten művelt empirikus megközelítésű gyógyítási szemlélete iskolát teremtett, tanítványok tucatjai tanulták meg a szakma fortélyait irányításával. Legendás munkabírása is szerepet játszhatott abban, hogy a szegedi Klinikakertben „a Sellőháztól az állomásig” ha nehéz helyzetekben, orvosok körében elhangzott, hogy „Kérdezd meg Riát”, akkor mindenki tudta, hogy kihez kell fordulnia segítségért. Az aneszteziológia és intenzív terápiáért végzett több évtizedes munkáját Intézetünk Pro Anaesthesia Szegediensi díjjal ismerte el.
Kedves Kollégánk emlékét szeretettel őrizzük.
Prof. Dr. Babik Barna
Intézetvezető egyetemi tanár
