Az endometriózis a termékeny életkorban lévő nők körülbelül 10%-át érintő krónikus betegség. Az alapvető elváltozás az, hogy méhnyálkahártyához hasonló, tehát endometriumszövet jelenik meg a méhen kívül, ott beágyazódik és a hormonális ciklus működését követve periodikusan vérzik is helyben, a méh üregén kívül. Leggyakrabban a kismedencében, a petefészkekben, illetve a hashártya felszínén telepszik meg – de sokszor diagnosztizálják a szervezet egyéb helyein is –, így a hüvelyfalat, a vastag-, végbelet is megtámadhatja, ritkábban a vékonybelet, a húgyhólyagot és a húgyúti vezetéket is. Meglepő módon a kismedencén kívüli területeket is érintheti: leírtak már a májat, a vesét, a tüdőt, de még az agyat, sőt az orrnyálkahártyát is érintő esteket. Az időszakos vérzések lokális fájdalmat, immunológiai reakciókat váltanak ki, gyulladás lép fel. A sejtmediátor anyagok felszabadulásával és szétterjedésük mentén a teljes szervezeti válaszreakció mellett belső szervi összenövések és hegek jöhetnek létre. Hormonálisan jellemző szignálok kísérik, illetve váltják ki az endometriózist: a hiperösztrogenémia és progeszteronrezisztencia. Ebben a hormonális mikrokörnyezetben, mely elősegíti a sejtek túlélését és invázióját, a szisztémás és lokalizált szteroidogenezist, gyulladásos válaszreakció bontakozik ki, ami az immunrendszer diszregulációját és a neuro-angiogenezist, tehát szöveti remodellációt válthat ki. Mindezek okai lehetnek a hegesedés és a hiperalgézia megjelenésének.
Legsúlyosabb szövődménye a meddőség, a szakirodalom a terméketlenség okaként akár 40–50%-ban is az endometriózist teszi felelőssé. Ennek ellenére gyakran késik a diagnózis, pedig a leggyakoribb tünet a fájdalom. A menstruáció szenvedéssel jár, sőt előfordulhat, hogy állandó, tartós, krónikus kismedencei fájdalom lép fel. Gyakori a szexuális életet kísérő fájdalom vagy a vizelet- és székletürítés kapcsán fellépő fájdalom is. Az endometriózis patogenezisének számos elmélete van. Az endometriotikus elváltozások lehetséges eredete között a legvalószínűbbnek tartják az endometrium szövetének retrográd menstruáción keresztül történő megtapadását. Emellett számos egyéb elmélet is tartja magát; így a peritoneális bélések cölomikus metapláziája vagy a Müller-maradványok in situ elszaporodása. Valószínűsítik a limfovaszkuláris diszszeminációt is vagy akár a csontvelőből származó őssejtek (BMDSC – bone marrow derived stem cells) közvetlen méhnyálkahártya-sejtekké differenciálódását a peritoneális üreg ektópiás helyein és távolabbi helyeken, ezáltal kiterjesztve a retrográd menstruáció és a limfovaszkuláris disszemináció hipotézisét. Egy másik magyarázat az invaginációs elmélet, mely szerint az endometrium-miometrium interfész megszakítása révén a megváltozott endometrium bazális sejtjei behatolnak a miometriumba, a méh lokális endometriózisához vezetve. Az epigenomikus és genomiális változások szintén aberráns génexpressziót hozhatnak létre, és így endometriotikus elváltozásokhoz vezethetnek. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy az endometriózis eredete egyelőre nem egyértelműen tisztázott.
A terápiás lehetőségek széles tárháza ismert, de egyik sem tökéletes.
Az endometriózisban feltehetően megváltozott szteroidogenezis hormonális célpontjai a gonadotrop és petefészekhormonok ingadozásának elnyomásával hatnak, hipoösztrogén vagy hiperprogesztogén környezetet hozva létre, ami az ovuláció gátlását és a menstruációs vérzés csökkentését eredményezi. A fájdalomcsillapításra általában NSAID-eket, nonszteroid gyulladásgátlókat alkalmaznak, de ezeknek a széles körű mellékhatásprofilja akár a kardiovaszkuláris rizikó növekedésében is szerepet játszhat. A hormonális terápia ösztrogéngátlással, progesztogénadagolással, GnRH-analógok adagolásával vagy leggyakrabban kontraceptívumok alkalmazásával történhet. Sokszor kerül sor sebészi, gyakran laparaszkópos vagy egyéb beavatkozásokra is, de a kiújulás sajnos nem zárható ki. Ma az uterusz és a petefészek rezerválásával, kombinált terápiák bevetésével egy esetleges terhesség elérése, a meddőség felfüggesztése a kívánt cél.
A vizsgálatok bizonyították, hogy ez a hormonális háttér a kardiovaszkuláris rizikót növeli, és a hipertónia megjelenésének valószínűségét is fokozza.
Mu és munkatársai az NHS II-ben, a Nurses Health Study II-ben szoros öszszefüggést találtak az endometriózis és a magas vérnyomás között; a vizsgálatban 116 430, 25 és 42 év közötti nővért 20 éven át követtek, az endometriózist 4244 nőnél laparoszkóposan diagnosztizálták. A hipertónia kialakulásának relatív kockázata (RR) 1,14 (95%-os konfidencia intervallum [CI]: 1,09–1,18) volt az endometriózisban szenvedő nők körében. Úgy gondolják, hogy a magas vérnyomás kialakulásában az endometriózist körülvevő gyulladás folyamata kulcsfontosságú összetevő lehet. A terápiák közül az esetleges méheltávolítás vagy akár petefészek-eltávolítás fiatal korban a nemi hormonok termelésének csökkenésével jár, és ugyanúgy, mint posztmenopauzás nőkben vagy POF (primer ovarian failure)-ben növeli a magas vérnyomásos betegségek kockázatát. A kismedencei fájdalom csökkentését célzó nemszteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekről tudott, hogy növelik a vérnyomást, és így annak kialakulásában tartós szedésük szerepet játszhat.
Egy japán kutatócsoport az endometriózisban szenvedő fiatal nőkben az artériás falmerevség – a ún. stiffness – növekedését igazolta (Tani, Yamamoto, et al. J Obstet Gynaecol 2015), és ezzel párhuzamosan az áramlás indukálta dilatáció csökkenését és az endotéldiszfunkció fokozódását is kimutatták (Kinugasha, Shinohara, et al. Atherosclerosis 2011). Ezek a vizsgálatok az érrendszeri rugalmasság mérséklődését igazolták, annak kedvezőtlen következményeivel együtt. Az endometriózis és a fokozott aterogén lipidprofil igazolására a Nurses Health Study európai és japán utánkövetéses vizsgálatában egyaránt sor került.
E hosszú távú utánkövetéses vizsgálatokban az endometriózisban szenvedő nőbetegeknél minden kardiovaszkuláris végpontban kedvezőtlenebbül alakult a klinikum, akár a szívelégtelenség, akár a szívinfarktus vagy a stroke vonatkozásában történt a felmérés. A relatív rizikó 1,4-szeres fokozódását mutatták ki az iszkémiás szívbetegség és 1,19-szeres RR-növekedést az agyi érbetegség szempontjából. Összevont klinikai végpontokat vizsgálva pedig a szívelégtelenség, az iszkémiás szívbetegség és az agyi érbetegség eredményét tekintve a relatív rizikó fokozódása 1,24-szeresnek mutatkozott.
Összefoglalva: az endometriózis is egy olyan, csak a nőket érintő, tartósan kedvezőtlen elváltozásokat okozó és fenntartó megbetegedés, melyről tudnunk kell, a nők egészségét nemcsak nőgyógyászati, hanem szív- és érrendszeri vonatkozásban is veszélyezteti.
Dr. Masszi Gabriella
Harc a Női Szívekért Alapítvány
Bankszámlaszám: 11709002-20081531
