Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 

HÍRKATEGÓRIÁK


MHT társasági hírek>>

A MHT legfrissebb hírei


Hírkategória: Kongresszusi hírek, hírmondók
  • A vérnyomásértékek szezonális ingadozásával kapcsolatos kihívások
    [2024.09.13.] - MHT Web-szerkesztőség - Hírkategória: Kongresszusi hírek, hírmondók

    A környezet globális szintű változásával az emberi szervezetet ért klimatikus terhelés is változik. Bizonyos esetekben nő (pl. nyáron, hőhullámok idején), máskor mérséklődik (téli és/vagy fényszegény időszakban). A klimatikus viszonyok emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgáló tudomány az orvosi bioklimatológia, ami a jövőben növekvő fontossággal játszhat szerepet a terápiás döntések mérlegelésénél. 

    A változó környezeti hőmérséklethez való adaptációt a szervezet hőszabályozása végzi. Az egyik legfontosabb tényező a hőszabályozásban (a verejtékezés, a reszketés és az akaratlagos tevékenységek mellett) a perifériás véráramlás, azaz a testfelszíni erekben átáramoltatott vér mennyisége. Ez a tényező a bőrfelszínhez közeli erek összehúzódásával (vazokonstrikció) és elernyedésével (vazodilatáció) befolyásolható. Ha nő a periférián átáramlott vér mennyisége, akkor nő a test belsejéből a testfelszín irányába történő hőszállítás is, így a hő – megfelelő környezeti feltételek esetén – leadható. Fordított esetben pedig a vérmennyiség csökkentésével megakadályozható a túlzott hőleadás. Ezáltal a test tulajdonképpen két „aktív felszínre” tagolható, a közel standard hőmérsékletű testmagra és a test perifériás részeit (bőr, bőr alatti kötőszövet, végtagok) magába foglaló – jelentősebben változó hőmérsékletű – testköpenyre. A kettő közötti kapcsolatot a vérkeringés teremti meg, ezért is van kiemelkedő szerepe a kardiovaszkuláris rendszernek a hőszabályozásban. Az adaptációs folyamatok így érthető módon hatással vannak a vérnyomásra, a kardiovaszkuláris rendszer működésének egyik legkönnyebben mérhető paraméterére is.

    A vérnyomás szezonális változásának nagy klinikai vizsgálati szinten való leírása több mint 40 évre tekint vissza. Brennan és munkatársai 1982-ben közölték azt a tanulmányt, melyben a Medical Research Council treatment trial több mint 17 000 betegén ötéves követés során vizsgálták Nagy-Britanniában a vérnyomás szezonális ingadozását. Jelentős különbséget találtak a legmelegebb nyári és a leghidegebb téli hónapok átlagos szisztolés és diasztolés vérnyomásértékei között. A különbség markánsabb volt idősekben és vékony testalkatúakban, mint fiatalokban és elhízottakban (65 éves életkor, vékony testalkat: 6,7/3,5 Hgmm, elhízott: 6,2/3,1  Hgmm; 35 éves életkor, vékony testalkat: 2,3/2,4 Hgmm, elhízott: 1,9/1,9 Hgmm).

    Hasonló eredményeket kaptak Lewington és munkatársai 2012-ben közölt vizsgálatukban a China Kadoorie Biobank study keresztmetszeti vizsgálatában, melyet 10 kínai tartomány 506 603, 30–79 év közötti alanyán végeztek 2004 és 2008 között. Az átlagos szisztolés vérnyomáskülönbség 10 Hgmm volt a téli és a nyári hónapok között. 5 °C feletti hőmérsékleten a szisztolés vérnyomás fordított kapcsolatban állt a külső hőmérséklettel: 10 °C-kal alacsonyabb hőmérséklet 5,7  Hgmm-mel magasabb vérnyomással társult. Az összefüggés kifejezettebb volt idősekben és azokban, akiknek alacsonyabb volt a testtömegindexe. Alacsonyabb hőmérsékleten nem mutatkozott összefüggés azoknál, akik fűtött lakással rendelkeztek.

    A vérnyomás szezonális változásának mértékével kapcsolatban közép-európai adattal a közelmúltig nem rendelkeztünk. A Magyar Hypertonia Regiszter segítségével azonban lehetőségünk nyílt a szezonális vérnyomás-ingadozás hazai tanulmányozására. A 2018 októbere és 2023 áprilisa között zajlott adatgyűjtés során 4 804 821 rendelői vérnyomásmérés eredménye került feltöltésre a regiszterbe. A téli és a nyári hónapok átlagos szisztolés és diasztolés vérnyomásértékei között 5/2 Hgmm-es különbség mutatkozott, ami jelentősnek mondható.

    A külföldi és hazai adatok alapján tehát arra következtethetünk, hogy a vérnyomás szezonális ingadozása olyan jelenség, amiről tudnia kell a hipertóniás betegek gondozó orvosainak. A jelenség kifejezettebb az idős betegeinknél, akik egyébként is hajlamosabbak mind a szívérrendszeri eseményekre, mind pedig a hipotónia okozta esésekre, a következményes csonttörésekre és intrakraniális vérzéses szövődményekre.

    Mindezek tükrében szükséges lehet az antihipertenzív kezelés szezonális adaptálása, ami a nyári hónapokban egyre többször jelenthet a hőhullámok esetében orvosi felügyelet melletti dóziscsökkentést, esetleg átmeneti gyógyszerelhagyást. Ezzel szemben a hideg téli hónapokban szükség lehet a dózisok feltitrálására, esetlegesen kiegészítő hatóanyag bevezetésére.

    A hazai és nemzetközi hipertóniaajánlások idáig nem foglalkoztak a szezonális vérnyomás-ingadozás kérdésével, de a klímaváltozás kapcsán a jövőben növekedhet a kérdés jelentősége, ami szakmai állásfoglalások megfogalmazását is igényelheti.

    Dr. Nemcsik János

Vissza

HÍRKATEGÓRIÁK


MHT társasági hírek>>