• Milyen tanulságai vannak a hipertónia Delphi vizsgálatnak?
  [2024.09.13.] - MHT Web-szerkesztőség - Hírkategória: Kongresszusi hírek, hírmondók

  A rendelői vérnyomáson alapuló mérések alapján a hipertónia prevalenciája a felnőttkorú népesség 30–45%-ára tehető és progresszíven nő az életkorral, így a 60 évesnél idősebbek több mint 60%-a hipertóniás. A hipertónia kezelése nagyon nagy mértékben nyugszik a családorvosok vállán, de a szigorú célérték elérése igazi kihívás a gyakorló orvosok számára. Egy háziorvosok körében folytatott korábbi vizsgálatunk eredménye szerint a családorvosok több mint fele nem követ szakmai ajánlásokat a hipertóniás betegek gondozásával kapcsolatban, ami arra utal, hogy a mindennapi rendelői gyakorlatba nem feltétlenül a legkönynyebb átültetni az ajánlásokat. Kérdéses, hogy a háziorvosok rendelkeznek-e a megfelelő információkkal arról, hogy milyen ajánlásokat szükséges követniük a hipertónia kezelése során, és hogy a Magyar Hypertonia Társaság ajánlásai maradéktalanul eljutnak-e hozzájuk, de a társaságnak is fontos, hogy kövesse az orvosok terápiás szokásainak változását, ismerje a családorvosok preferenciáit

  

  A Delphi-módszer alapján összeállított kérdőívünk elemzése számos, a hipertónia kezelésével összefüggő nyitott kérdés megválaszolására ad lehetőséget. A vizsgálat célja annak meghatározása, hogy családorvosok a hipertónia kezelése során milyen mértékben tudnak konszenzusra jutni az alábbi témákban: ajánlások követése a hipertónia diagnosztizálása terén; célértékek szem előtt tartása a terápia meghatározásakor; a Magyar Hypertonia Társaság ajánlásainak követése; fix kombinációk alkalmazásának előtérbe helyezése; társbetegségek, nem és kor, valamint rizikófaktorok figyelembevétele. A kutatás eredményeinek összesítése megmutatja a családorvosok terápiás preferenciáit, döntési mechanizmusait és a döntés során figyelembe vett ajánlások és a hipertóniakezelési gyakorlat változását.

  A Delphi kutatási módszer egy, a jövőre vonatkozó csoportos előrejelzési kvalitatív módszer, melynek segítségével feltárhatóak a fejlődés jövőbeni fő irányvonalai, a várhatóan bekövetkező események és azok időrendi sorrendje. Az eljárás lényege adott témában jártas szakemberek több fordulóban történő megkérdezése, majd a válaszok több iteráción keresztüli begyűjtése.

  Az iterációkban külön-külön vizsgálható három fő leíró statisztikai jellemző:

  1. A konszenzus megléte: amennyiben a válaszadók több mint kétharmada (66,6%-a) 3, 4 vagy 5-ös választ adott, akkor az adott item kapcsán úgy tekintjük, hogy kialakult a konszenzus.

  2. A konszenzus mértéke: azon itemeknél, amelyeknél konszenzus született, a kizárólag konszenzust jelentő (3, 4 és 5-ös) válaszok átlagát számoljuk ki.

  3. A konszenzus egységessége: szintén azon kérdésekre fókuszálva, amelyeknél konszenzust találtunk, megvizsgáljuk a kizárólag konszenzust kifejező válaszok relatív és abszolút gyakoriságát. Amennyiben egy adott érték tartalmazza a konszenzust kifejező válaszok több mint kétharmadát (66,6%-át), úgy a konszenzust egységesnek nevezzük, míg ha egyik érték sem tartalmazza a válaszok kétharmadát, úgy nem egységes konszenzust találtunk.

  A kutatásban való részvételre magyarországi alapellátásban dolgozó orvosokat kértünk fel, a kérdőívek két iterációja között 12 hónapos szünetet tartottunk, így az első iteráció 2023. 03. 21. és 2023. 09. 27. között történt, míg a második iterációra 2024. 03. 22. és 2024. 05. 16. között került sor. Az első iterációban 113 háziorvos vett részt országosan, míg a másodikon az első 113-ból csak 72 töltötte ki a kérdőívet.

  2024-ben már konszenzus alakult ki (67%) a három egymást követő vérnyomásméréssel kapcsolatban, ami megfelelt az új ESH-ajánlásnak. Míg a kutatás első iterációjában nem volt konszenzus annak a kijelentésnek kapcsán, hogy minden esetben történik HBPM-monitorozás azon betegeknél, akiknél nem azonnali a terápiaindítás (a válaszadók 61,4%-a értett ezzel egyet), egy évvel később az egyetértés már 69,44%-ra emelkedett.

  A vizsgálat első iterációjában a válaszadók háromnegyede (73,68%), míg a második iterációban több mint négyötöde (81,94%) értett egyet azzal, hogy a célszervileg nem érintett, eseményen át nem esett primer hipertóniás betegek esetén az induló terápia a legtöbb esetben ARB vagy ACE-gátló.

  Célszervileg nem érintett, eseményen át nem esett primer hipertóniás és 80 év feletti betegek esetében az első iterációban, 2023 tavaszán a válaszadók kifejezetten nem értettek egyet azzal, hogy a legtöbb esetben nem indul gyógyszeres kezelés (egyet nem értés megjelölése a válaszadók 67,54%-a esetén). Ezzel szemben egy évvel később, a második iterációkor ez megfordult, és az egyetértés az állítással majdnem elérte a konszenzus szintjét (válaszadók 61,11%-a egyetértést jelölt meg).

  Meglepő módon a célszervileg nem érintett, eseményen át nem esett primer hipertóniás, 65 év alatti férfiak és nők esetén az első iterációban a válaszadók 75,44%-a, illetve 71,93%-a értett egyet valamilyen mértékben azzal, hogy az indító terápia legtöbb esetben kombinációs kezelés, míg egy évvel később ez az arány 69,44%-ra, illetve 65,28%-ra csökkent. A terápia hatékonyságát és az adherenciát a második iterációban már nagyobb arányban az EESZT ellenőrzésével monitorozzák a családorvos kollégák.

  A Delphi vizsgálatot hasznosnak találtuk a családorvosok körében, mivel gyors és megalapozott adatokat kaphatunk a családorvosok antihipertenzív kezelésével kapcsolatban és a második iteráció után erősebb konszenzus alakulhat ki az optimális kivizsgálási, kezelési stratégiákról.

  Dr. Torzsa Péter

Vissza