A hipertóniás betegek gondozásának részét kell, hogy képezze a kardiovaszkuláris rizikóbecslés. Azoknál a betegeknél, akiknek nincs egyidejű kardiovaszkuláris betegségük, vesebetegségük vagy diabéteszük, illetve jelentősen emelkedett rizikójuk vagy nagyobb számú rizikófaktoruk, I-es osztályú, B evidenciaszintű ajánlással javasolt a Systemic COronary Risk Evaluation (SCORE) modell használata. Ugyanakkor a SCORE kiszámítása a 10 éves kardiovaszkuláris halálozás százalékos becslésével gyakran nehezen értelmezhető a betegek számára. A 2021-es európai kardiovaszkuláris prevenciós ajánlásban a SCORE megújult, publikálásra került a SCORE2, amely a kardiovaszkuláris halálozás mellett a nem halálos kardiovaszkuláris események esélyét is becsüli, így valamivel nagyobb értéket ad, ugyanakkor a SCORE-hoz hasonlóan előfordulhat, hogy nem fejezi ki elég érzékletesen a valós szív-érrendszeri rizikót.
A hatékonyabb rizikókommunikáció céljából alkották meg az artériás életkor fogalmát, amely megmutatja, hogy a különböző károsító tényezők hatása mellett van-e különbség a születéstől számított kronológiai életkor és a biológiai életkor között. Egy 50 éves dohányzó, hipertóniás, hypercholesterinaemiás nőbetegnek például meggyőzőbb lehet azt kommunikálni, hogy az artériás életkora 70 év, vagyis az erei 20 évvel idősebbek a valós életkoránál, mint azt mondani, hogy annak az esélye, hogy 10 éven belül halálos szív-érrendszeri eseménye lesz, 2 százalék. Az artériás életkor meghatározására számos módszer áll rendelkezésünkre. Vannak rizikóbecslő pontrendszereken és valamilyen vaszkuláris paraméter mérésén alapuló módszerek.
Az artériák mérhető paraméterein alapuló módszerek közül van, amelyik az artériás érfali merevség legelfogadottabb markerén, a pulzushullám-terjedési sebességen alapszik. Ezzel a módszerrel az mondható meg, hogy az egyén artériái az életkorának megfelelő állapotban vannak-e, esetleg fiatalabbak vagy idősebbek annál, de konkrét artériás életkori számértéket a módszer nem biztosít. Ezzel ellentétben az artéria carotis intima-média vastagságán vagy a coronariák kalcium- tartalmának mérésén alapuló módszerekkel konkrét számértéket kapunk.
A rizikóbecslésen alapuló módszerek között elsőként említem az artériás életkor SCORE-alapú számítását, amely konkrétan azt mondja meg, hogy az adott egyén artériáinak az életkora a meglévő rizikófaktorai mellett egy hány éves olyan egyén életkorának felel meg, akinek a rizikója csak a neméből és az életkorából adódik. Ilyen kalkulátor táblázat magyar nyomtatott verziója 1-2 éve már kikerült háziorvosi praxisokba, de a koronavírus-járvány jelentősen korlátozta használatukat. Framingham- rizikópontszámon alapuló kalkulátor is létezik, de ennek magyar verziója még nem készült.
Az artériás életkor számításának kérdéskörét bonyolítja, hogy a több rendelkezésre álló módszer nem feltétlenül ad ugyanolyan eredményt, nem biztos, hogy ugyanazokat azonosítja emelkedett artériás életkorúként. A SCORE-alapú módszer a diabéteszt és a már kezelt hipertónia tényét nem veszi figyelembe, ellentétben a Framingham-pontszámon alapuló módszerrel. Diabéteszes, illetve kezelt hipertóniás betegeknél a Framingham alapú módszer a SCORE-alapúhoz képest jelentősen magasabb értéket adhat, amit a szerző munkacsoportjának vizsgálatai is igazoltak. Egészségesekben
ugyanakkor a SCORE- és a Framingham- alapú módszer azonos eredményt ad.
Hasonlóképpen, a pulzushullám-terjedési sebességen vagy a coronaria kal
ciumtartalmán alapuló módszerek is más egyéneket azonosíthatnak emelkedett artériás életkorúként a SCORE- vagy Framingham-módszerrel összehasonlítva. Annak a tisztázása tehát, hogy milyen rizikófaktorral rendelkező betegnél melyik az optimálisan alkalmazható módszer, szükséges lenne, de ilyen ajánlás jelenleg nem áll rendelkezésre.
Összefoglalva az artériás életkor meghatározása segíthet a rizikókommunikációban, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a beteg hosszú távú adherenciája fennmaradjon. A különböző módszerek harmonizációja viszont még további vizsgálatokat igényel.
Dr. Nemcsik János
Bankszámlaszám: 11709002-20081531
