Célkitűzésünk volt gyakorlati típuseseteken keresztül felmérni a háziorvosok ismereteit a magas vérnyomás ellátásának hazai ajánlásáról.
A megyei kollegiális vezető háziorvosok segítségével megkértük a felnőtt pácienseket ellátó háziorvosokat, hogy egy Google kérdőívet töltsenek ki. A kérdőíven általános kérdések (a település típusa, ahol a praxis működik, a kolléga életkora, neme, tagja-e szoros praxisközösségnek) mellett megkérdeztük, hogy ismerik-e a hatályos magyar hypertoniaajánlást és a kardiovaszkuláris konszenzuskonferencia ajánlásait.
Ezt követően öt hypertoniás típusesetet mutattunk be, és az alábbi kérdéseket tettük fel az ellátásukkal kapcsolatban:
• Indikált-e a vérnyomás gyógyszeres kezelése a betegnél?
• Ha igen, milyen típusú gyógyszert alkalmazna?
• Mennyi lenne az adott páciensnél a szisztolés vérnyomás célértéke?
• Mennyi lenne az adott páciensnél a diasztolés vérnyomás célértéke?
• Milyen más kardiovaszkuláris rizikótényezőket kellene számításba venni a kezelés megválasztásánál?
• A betegnél előbb említett rizikófaktorok közül melyiket kezelné aktívan és milyen terápiás célt tűzne ki ezzel kapcsolatban (több rizikótényező esetén mindről írjon)?
Előadásunkban az általánosságban levonható következtetéseket foglaljuk össsze. 88 válasz érkezett, a válaszadók kb. kétharmada dolgozik szoros praxisközösségben.
• A többség ismeri a Magyar Hypertonia Társaság hatályos ajánlását, de csak kétharmada a konszenzuskonferencia ajánlásait.
• A többség az öt első vonalbeli ajánlott gyógyszercsoporttal indítaná a kezelést minden esetben, viszont kicsi a kombinációval indító kollégák aránya.
• Az 1. fokozatú, alacsony rizikójú pácienseknél csak néhány válaszadó jelölte be, hogy nem indítana azonnal gyógyszeres kezelést, és érdekes volt, hogy volt olyan magas rizikójú beteg, akinél nem indítana néhány kolléga gyógyszeres kezelést.
• A szisztolés és diasztolés célértékek esetében tapasztaltunk nagy bizonytalanságot.
• A kollégák nagy része holisztikus módon közelít a hypertoniás betegéhez és mind a társuló rizikófaktorokat, mind a célszervkárosodásokat igyekszik felmérni és kezelni.
Összefoglalva: a felmérés alapján fontosnak tartjuk a hypertoniaajánlások ismereteinek intenzív képzését a háziorvosok körében. Ebben a munkában lényeges szerepe lesz a praxisközösségeknek.
Emellett fontosak a háziorvosok számára a témával kapcsolatosan készített tájékoztató anyagok.
Dr. Móczár Csaba