Az egészségműveltség (health literacy) az a képesség, hogy egy egyén milyen mértékben tudja megszerezni, feldolgozni és megérteni az egészségével kapcsolatos megfelelő döntések meghozatalához szükséges alapvető információkat és szolgáltatásokat. A korlátozott egészségügyi ismeretek láthatatlan akadályt képeznek az egészségügyi ellátásban, ami jelentős költségekkel jár az egyén és a közegészségügy szempontjából. A csökkent egészségműveltség összefüggésbe hozható a betegségek és a gyógyszerek korlátozott ismeretével, a rosszabb általános egészségi állapottal, magasabb egészségügyi költségekkel, a rehospitalizáció és a halálozás megnövekedett valószínűségével. Az egészségműveltség része az egészséget meghatározó társadalmi tényezőknek (oktatás, rassz/etnikai hovatartozás, jövedelem és vagyon, közösség és környezet, valamint a nyelvjártasság), amelyek viszont összefüggenek egy sor közép- és hosszú távú egészségügyi kimenetellel.
Az egyén szempontjából az egészségműveltségnek számos komponense van, ide tartozik az alapvető olvasási feladatok elvégzése, részvétel az egészséggel kapcsolatos kommunikációban, szövegértés (különféle információforrások megértése), a számolási készség (alapvető numerikus és számtani feladatok elvégzése), az egészséggel kapcsolatos információk keresése és megszerzése, a döntéshozatal, kritikus gondolkodás. Az egyén részt kell vegyen az egészséggel kapcsolatos tájékozott döntésekben, legyen képes az információk szűrésére, értelmezésére és értékelésére, vállaljon felelősséget az egészségéért. Fontos az önbizalom a személyes és közösségi egészség javításában és a sikeres öngondoskodás. A beteg kezelésében a problémák már a legegyszerűbb feladatoknál jelentkezhetnek. Egy érdekes tanulmányban három családorvosi praxisban vizsgálták a betegek azon képességét, hogy megértik és betartják a szokásos vényköteles gyógyszerek címkéjén található utasításokat. Az 5 címke helyes megértése 67,1% és 91,1% között változott a különböző műveltségi csoportokban. Azok a betegek, akik alacsony írástudással rendelkeztek, kevésbé voltak képesek megérteni mind az öt címkézési utasítást. Bár az alacsony írástudással rendelkező betegek 70,7%-a helyesen mondta ki a „naponta kétszer két tablettát szájon át beszedni” utasítást, csak 34,7% tudta megmutatni a naponta bevenni kívánt tabletták számát.
Az egészségműveltség és különböző kardiovaszkuláris betegségek kockázatát számos tanulmányban vizsgálták. Egy 2021-ben közölt metaanalízis azt igazolta, hogy az alacsony egészségműveltség növeli a kardiovaszkuláris betegségben szenvedők halálozását és az ismételt hospitalizáció kockázatát. Egy amerikai egyetemi kórházban végzett vizsgálatban értékelték a Brief Health Literacy Screen (BHLS) módszerrel mért alacsony egészségműveltség és a felvételkor mért emelkedett vérnyomás (BP) kapcsolatát. A 46 263 beteg 23%-ának volt alacsony az egészségműveltsége, ami gyakrabban fordult elő az idősebb (61 vs. 54 éves), alacsonyabb iskolai végzettségű (28,4% vs. 11,2% nem fejezte be a középiskolát) és a sürgősségi osztályon keresztül felvett egyének esetében (54,3% vs. 48,1%), mint azoknál, akiknél a BHLS értéke 9 felett volt. Az alacsony egészségműveltség független összefüggést mutatott az emelkedett vérnyomással, különösen azokban a betegekben, akiknél korábban nem diagnosztizálták a magas vérnyomást. Egy másik, akut szívelégtelenség miatt kórházi kezelésen átesett betegeken végzett vizsgálatban az alacsony számolási készség a 30 napos visszaesés megnövekedett esélyével járt.
Egy nagy multicentrikus felmérésben vizsgálták a pitvarfibrillációhoz (AF) kapcsolódó kardiovaszkuláris kockázatok megértésének, észlelésének és a jellemző magatartásoknak a szintjét. Az AF AWARE csoport 2009-ben 11 országban vizsgálta a betegek (n=825) és kardiológusok (n=810) pitvarfibrillációról alkotott megítélését, valamint informáltságát. A felmérés következtetése az volt, hogy átfogó nemzetközi betegés szakmai tájékoztatási és támogatási program szükséges a pitvarfibrillációról a kezelés és az egészségügyi eredmények javítása érdekében. Claudicatio intermittens miatt kezelt betegekben is vizsgálták az egészségműveltség, valamint a demográfiai és klinikai jellemzők kapcsolatát. Összesen 158 beteget vontak be a vizsgálatba, akiknek 52,5%-a „nem megfelelő” (0–8 pont) vagy „problémás” (9–12 pont) egészségműveltségről számolt be. Az egyedül élő betegek szignifikánsan nagyobb hányada számolt be „nem megfelelő” vagy „problémás” egészségműveltségről, mint „elégséges” (13–16 pont) egészségműveltségről. Az „elégséges” egészségügyi ismeretekkel rendelkező betegek szignifikánsan magasabb önhatékonyságról és életminőségről számoltak be, és fizikailag aktívabbak voltak, mint a „nem megfelelő” vagy „problémás” egészségügyi ismeretekkel rendelkező betegek. Az egyetemi végzettségű betegek esetében szignifikánsan jobb volt a képesség az egészséggel kapcsolatos információk „hozzáférésére” (keresésére, megtalálására és megszerzésére) és megértésére.
Az egészségműveltség javításában kiemelt szerepe van az oktatásnak, amit már az iskolában el lehet kezdeni. Jó példa erre az a vizsgálat, amelyben középiskolás gyerekeknek tartottak oktatást a stroke patofiziológiájáról, tüneteiről, illetve a stroke gyanúja esetén szükséges viselkedésről. Az oktatott gyerekek a tanfolyamot követően lényegesen nagyobb százalékban ismerték fel a stroke tüneteit, illetve választották a megfelelő döntést, a mentő hívását. A mindennapi gyakorlatban a betegek megfelelő tájékoztatása, a betegség, a kezelés, a gyógyszerszedés céljának, mikéntjének megértése, elfogadása alapvető fontosságú a beteg további sorsa szempontjából.
Dr. Farkas Katalin
Bankszámlaszám: 11709002-20081531
