Wislawa Szymborska: A negatív önértékelés dicsérete

Az egerészölyv semmit ön-szemére nem vet.
Nem bántja bűntudat a sivatag párducát.
A piranha nem kétli, jót cselekedett-e.
A csörgőkígyó simán elfogadja magát.

Önkritikus sakál nem létezik.
A sáska, alligátor, trichina és bögöly
úgy él, ahogy él, és örül neki.

A bálna szíve száz kiló, ám
egyébként könnyű, akár a pehely.

Semmi sem állatibb
a Nap harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret.

(Kerényi Grácia fordítása)

A lengyel költőnő verse rejtélyes módon, állatok segítségével fogalmaz meg valami igen fontosat emberi világunkról: míg az állatokat nem gyötrik morális dilemmák (amorálisak), az emberek világában igen ritka dolog a tiszta lelkiismeret, és mi nagyon is tudjuk, ha erkölcsileg helytelen (immorális) dolgot teszünk. Nem hiába szól annyi mondás arról, hogy a fájdalmas dolgokat a szívére veszi az ember, vagy akár bele is szakad a szíve a fájdalomba. Váratlan fizikai vagy érzelmi stressz hatására alakulhat ki és akár szívinfarktushoz is vezethet az úgynevezett összetört szív-szindróma vagy takotsubo kardiomiopátia (Ez utóbbi szó egy japán polipfogó edény neve, melynek alakja hasonlít ahhoz, ahogyan takotsubo kardiomiopátia esetén megváltozik a szív alakja.) Noha fontos tudni, hogy létezik ilyen betegség is, ha infarktusra utaló tüneteket tapasztal, azonnal hívjon mentőt, ne késlekedjen, és ne bagatellizálja el a panaszait! Ne feledje, az idő szívizmot ér, az emberi szív pedig sokkal apróbb és törékenyebb műszer, mint egy bálnáé!

(forrás)

Wisława Szymborska (1923-2012) Nobel-díjas lengyel költőnő, aki 1945-ben indult el a pályán, érett kötettel 1957-ben jelentkezik először. A Jagelló Egyetemen lengyel irodalmat és szociológiát tanult, de anyagi okokból nem tudta befejezni tanulmányait. Szymborska az ötvenes években megjelent első kötetei még jellemzően a szocialista realizmus hatása alatt születtek. Később sok lengyel íróhoz és művészhez hasonlóan kiábrándult a kommunizmusból és megtagadta múltját, a pártból végül 1966-ban lépett ki. A posztmodern előfutárának tartott költészetét sajátos könnyedség és báj jellemezi. Eredeti metaforáira és arra a sajátosságára, hogy banális történésekből is képes kibontani a lét nagy kérdéseire vonatkozó filozófiai kérdésfelvetéseket, hamar felfigyelt az irodalmi közvélemény. 1996-ban a Nobel-bizottság így indokolta a neki ítélt díjat: „költészetében az emberi valóság töredékei közül ironikus pontossággal sejlik át a történelmi és biológiai kontextus”. Szymborska filozófiai témáinak megjelenítéséhez gyakran vette igénybe az irónia, a paradoxon és a visszafogottság eszközét. Sokszor választ különleges nézőpontot, például egy macskáét, aki halott gazdája kiürült lakásában elmélkedik. Költői életműve alig több mint 250 verset tesz ki. Amikor megkérdezték tőle, miért publikál ilyen keveset, azt válaszolta: „van otthon szemétkosaram”.