1. William Harvey („a keringés atyja”) 1628-ban az emlősök életműködésének alapvető jelenségeként írta le a vérkeringést, és a keringés fenntartásában a szív szerepét is felismerte. A fenti felismerés Harvey állatokon végzett kísérletein alapult, majd azt tovább gondolva folytatta a vizsgálatait. Harvey érszorítót helyezett egy önkéntes karjára, aki egy tárgyat szorított a kezében. Ezután megvárta, míg az erek megduzzadnak a bennük felgyülemlő vér hatására.

2. Közel egy évszázaddal később, 1706-ban jelent meg Raymond de Vieussens francia anatómus professzor munkája, amely már a szív szerkezetének, a szívüregek és nagyerek leírására vállalkozott.

Bizarr módszer

3. Stephen Hales angol pap és tudós 1733-ban elsőként mérte meg emlősállatok vérnyomását úgy, hogy a perifériás artériába vékony csövet vezetett, és a véroszlop magasságából számította ki a nyomást.

4. Újabb, a klinikai diagnosztika irányába tett lépés volt a sztetoszkóp megalkotása 1816-ban, ami Rene T. H. Laennec francia orvos érdeme. Meglepő módon találmánya csak lassan vált az orvosi gyakorlat részévé, s még hosszú időn át a közvetlen, a mellkas falára helyezett füllel történő vizsgálatot részesítették előnyben. Az új találmány, mely eleinte egy kb. 2,54 cm hosszú, egyetlen fülhallgatóval rendelkező fahenger volt, mára a hajlékony csővel és két fülhallgatóval rendelkező fonendoszkóp az orvosi hivatás ikonikus jelképévé vált, és a röntgensugár feltalálásig az elsőszámú diagnosztikai eszköz maradt.

5. A modern kardiológia születését 1903-tól számítjuk, amikor Willem Einthoven maga alkotta a berendezésével először készített testfelszíni elektrokardiogramot (EKG) emberen. Az EKG a mai napig alapvizsgálat a kardiológiában, és bár a modern képalkotó módszerek mellett számos területen csökkent a jelentősége, például a ritmuszavarok és a szívinfarktus diagnosztikájában továbbra is a legfontosabb eszköz, amely nélkül a szívműködés alapvető mechanizmusainak feltárása, a kardiológia tudományának fejlődése sem lett volna elképzelhető.

6. A szív- és érbetegségek kialakulásában, kifejlődésében kiemelt jelentőségű az érelmeszesedés. Ennek kutatásában korszakos jelentőségűnek tartjuk Nikolaj Anichkov 1913-ban nyulakon leírt megfigyelését a koleszterinben gazdag étrend és az aorta falának meszes elváltozásai közötti összefüggésekről.

7. A kardiológia jelenlegi gyakorlatát meghatározó szívkatéteres technikák kifejlesztése szempontjából döntő fontosságú első humán vizsgálat Werner Forssmann híressé vált önkísérlete volt 1929-ben. A fiatal német orvos ügyeleti időben, felettesei engedélye nélkül vezetett egy hólyagkatétert saját könyökvénájába, és igyekezett azt minél beljebb juttatni a saját testébe. Ezután átment a röntgenvizsgálóba, és felvételt készített a katéterről, ami a jobb pitvarban végződött. Ezzel bebizonyosodott, hogy megfelelő eszközökkel (az urológiai katéterek helyett a későbbiekben az érrendszer vizsgálatához tervezett eszközöket fejlesztettek) a szív- és az érrendszer különböző pontjaira el lehet jutni vérmintavétel, gyógyszer bejuttatása vagy nyomásmérés céljából.

Betegek gyógyulása múlt rajtuk

8. 1941-ben Andre Cournand és Dickinson Richards a különböző szívüregek nyomásviszonyait szisztematikusan, normális és kóros körülmények között feltáró munkájuk eredményét közölték, ezzel megteremtve a hemodinamikai (véráramlástan) vizsgálat alapjait.

9. Az első koronária-angiográfiát, vagyis a koszorúerek szelektív kontrasztanyagos vizsgálatát 1958-ban Mason Sones végezte, nem is sejtve, hogy ezzel a napjainkban messze leggyakrabban végzett kardiológiai beavatkozások alapjait rakta le. A hemodinamikai vizsgálat és a kontrasztanyagos koszorúérvizsgálat teremtette meg a diagnosztikus feltételeit mind a szívsebészeti beavatkozásoknak, mind a testfelszín valamely részén ejtett nyíláson keresztül (perkután) végzett katéteres gyógyítóeljárásoknak.

10. Sones diagnosztikus koronarográfiája (érfestése) után két évtizeddel, 1978-ban Andreas Grüntzig német szívgyógyász Zürichben elvégezte az első koszorúér-angioplasztikát: egy házilagosan átalakított hólyagkatéter-ballont a beszűkült érszakaszban felfújva sikerült az érszakaszt szabaddá tennie, s a mögöttes szívizom vérellátását javítania. Ez az eljárás azóta emberek millióinak életét menti meg – természetesen egyre modernebb eszközök használatával.

Forrás: