Carol Ann Duffy: Valentin-napra
Nem vörös rózsát meg szív alakú párnát.
Egy hagymát adok.
Barna papírba csomagolt hold.
Olyan fényt ígér,
mint a gondosan vetkőztetett szerelem.
Itt van.
Megvakít, úgy megkönnyeztet,
mint egy szerető.
Tükörképed imbolygó
gyászfotóvá változik.
Őszinte próbálok lenni.
Nem cuki képeslapot meg csókos emodzsit.
Én hagymát adok.
Tüzes csókja ajkadon marad:
olyan hűséges és kisajátító,
mint mi ketten vagyunk,
ameddig mi ketten vagyunk.
Vedd el.
Platina hurkai jegygyűrűvé zsugorodnak,
ha azt szeretnéd.
Halálos.
Illata ragad az ujjaidhoz,
ragad a késedhez.
Fordította: Horváth Imre Olivér
Az eredeti vers itt olvasható
A vers nem hagyományos szerelmes vagy Valentin-napra szánt költemény, bár eredeti címe (“Valentine”) névtelenül küldött valentin-napi szerelmes üzenetet, illetve kedvest, szeretőt jelent. A „Valentin-napra” a hagyományos, gyakran közhelyes szívmotívum helyett meglepő módon a hagyma képét állítja középpontba: a szerelem sokszor bizony jobban hasonlít egy sokrétegű, nehezen meghámozható, szemünkbe könnyet csaló hagymához, mint egy illatos rózsához vagy szívalakú díszpárnához. A felvágott hagymaszeletek pedig a karikagyűrű által jelképezett oldást és kötést szimbolizálják, amelyet nem mindig könnyű viselni, de akár életünk végéig is kitarthat, minden bánat- és örömkönnyel együtt.
A magyar fordítás azáltal is kifejezi a szerelem kölcsönösségét, hogy egy kiazmus nevű retorikai eszközt is alkalmaz: a “Tüzes csókja ajkadon marad”-sorban a "csóKJA" szó utolsó három hangja ugyanaz, mint az "AJKaidon" szó első három hangja visszafelé, így körként összezárul a verssor közepe, akár egy apró csók elcsattanása.
További érdekessége a versnek, hogy az eredetiben szerepel a kissogram szó, ami Magyarországon szinte teljesen ismeretlen szokást jelöl: e szolgáltatás keretében a telegram / távirat mintájára puszit vagy csókot lehet küldeni valakinek, amit egy erre a célra felbérelt személy szó szerint át is ad a címzettnek a feladó nevében. Ön küldene valakinek ilyen puszitáviratot?
Carol Ann Duffy (1955 – ) kortárs skót költőnő, 2009-2010 között az Egyesült Királyság legelső női Koszorús Költője volt (Poet Laureate), mely immár 400 éves hagyomány a szigetországban, és Duffy előtt sem női, sem skót, sem leszbikus költő nem viselhette ezt a címet. Főleg közérthető, modern hangvételű szerelmes verseiről ismert, melyeket gyakran monológ formájában fogalmaz meg. Verseiben gyakran szólaltat meg továbbá a nők társadalmi és nemi szerepeivel kapcsolatok kérdéseket. Jelenleg a Királyi Irodalmi Társaság akadémikusa és a Manchesteri Egyetem irodalomprofesszora
A kép forrása