A szívtranszplantációra akkor van szükség, amikor a szívelégtelenség már nem reagál más kezelési módokra, például gyógyszerekre vagy kisebb beavatkozásokra. A végstádiumú szívelégtelenség az a helyzet, amikor a szív már nem képes megfelelően pumpálni a vért a testben, akár nyugalmi állapotban is. Ez a kórkép gyakori okai közé tartozik a cardiomyopathia (szívizombetegség), a szívbillentyű hibák, a veleszületett szívbetegségek és a szívkoszorúér-betegségek.
Az előrehaladott szívelégtelenségben szenvedő betegek gyakran szorulnak folyamatos kórházi kezelésre, mert a szívük már nem képes megfelelően fenntartani a keringést. Gyógyszeres kezelés mellett is szükség lehet mechanikus keringéstámogató eszközre, például műszív beültetésére.
Ki alkalmas szívtranszplantációra?
A szívátültetés csak bizonyos esetekben jöhet szóba, és komoly orvosi vizsgálatok előzik meg a döntést, hogy egy beteg alkalmas-e a beavatkozásra. A donor szívet olyan agyhalott személyből veszik ki, akit orvosi bizottság transzplantációra alkalmasnak ítélt. Az operáció célja egy olyan új szív biztosítása, amely jelentősen javítja a beteg életminőségét.
A szívátültetésről mindent elolvashatnak a Semmelweis Egyetem oldalán, ahol a felkészüléstől az utókezelésig bemutatják az eljárást.
Vannak azonban olyan esetek, amikor a beteg nem alkalmas szívátültetésre. Ilyen esetekben alternatív megoldás lehet a beültethető, mechanikus keringéstámogató eszköz, az úgynevezett VAD (ventricular assist device), amely egy beültetett szivattyúként segíti a vérkeringést.
A szívtranszplantáció története
Az első sikeres szívtranszplantációt 1967. december 3-án Christiaan Barnard végezte Dél-Afrikában, Fokvárosban. A műtét után a beteg, Louis Washkansky, 18 napot élt. Az első európai szívátültetést 1968-ban, Párizsban Christian Cabrol hajtotta végre.
Magyarországon az első szívtranszplantáció 1992-ben történt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. Prof. Dr. Szabó Zoltán végezte el a műtétet egy 29 éves férfin, Schwartz Sándoron. Ez a sikeres beavatkozás megalapozta a hazai szívtranszplantációs programot, amely azóta is folyamatosan fejlődik és ment életeket.
Schwartz Sándor és Prof. Dr. Szabó Zoltán
Schwartz Sándor 1963-ban született, és 1992. január 3-án ő lett az első magyar, akin szívátültetést hajtottak végre. A műtétet a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján végezte el dr. Szabó Zoltán professzor és csapata. A beavatkozás során egy 24 éves férfi donor szívét ültették be Schwartz Sándor testébe, aki végstádiumú szívelégtelenségben szenvedett. A sikeres műtét után Schwartz Sándor teljes életet élt: feleségével négy gyermeket neveltek fel, 2019 novemberében, 56 éves korában hunyt el.
Prof. Dr. Szabó Zoltán vezetésével a klinika a komplex szívsebészeti beavatkozások központjává vált, ahol számos olyan műtéti technikát honosítottak meg, amelyek azelőtt nem voltak elérhetők Magyarországon. Emellett nagy hangsúlyt fektetett a szívsebészeti utókezelés, illetve a betegek hosszú távú rehabilitációjának fejlesztésére is, hozzájárulva ahhoz, hogy a szívátültetettek élete minél teljesebb legyen.
Miért életmentő a szívátültetés?
A szívtranszplantáció nem csak a beteg túlélési esélyeit növeli, hanem életminőségét is jelentősen javítja. Azok számára, akik már minden más kezelési lehetőségen túl vannak, az új szív reményt és hosszabb életet kínál. Az orvostudomány fejlődése, valamint a szigorú kiválasztási és felkészülési folyamatok egyre több ember számára teszik lehetővé ezt a műtétet.
A szívátültetés a modern orvostudomány egyik legnagyobb vívmánya, amely ma már szerte a világon sikeresen menti meg a végstádiumú szívelégtelenségben szenvedők életét.
A hiteles tartalom mindig Szívderítő!
Megelőzéssel, betegségekkel, vizsgálatokkal, terápiákkal kapcsolatos információkat olvashat nálunk. A Szívderítőt a Magyar Kardiológusok Társasága hozta létre és felügyeli. Kövessen minket a YouTube-on is!
