In vitro susceptibilities of Aspergillus spp. causing otomycosis to amphotericin B, voriconazole and itraconazole, Ayse Demet Kaya and Nuri Kiraz, Mycoses (2007), 50, 447–450
Az otomycosis világszerte elterjedt kórkép, de gyakrabban fordul elő a trópusi, szubtrópusi vidékeken, illetve a mérsékelt égövben nyáron. Gyerekekben ritkább. Klinikai diagnózisa nehézkes; gombás fertőzés gyanúját veti fel, ha az elváltozás antibiotikumra és topikális szteroidkezelésre nem reagál. Ilyenkor segít a mikrobiológiai vizsgálat: a mintavétel a külső hallójárat bőrét fedő pörkökből történjen. Mikroszkópos vizsgálattal már detektálhatjuk a gombafonalakat, a tenyésztés pedig egyértelmű eredményt nyújthat.
Otomycosist leggyakrabban Aspergillus fajok okoznak, azon belül is elsősorban az A. fumigatus, A. niger, A. flavus és A. nidulans. Az aspergillusok rezisztenciája növekvő tendenciát mutat világszerte. A cikk szerzői a külső fül gyulladásaiból izolált Aspergillusok érzékenységét nézték amphitericin B-vel, itrakonazollal és vorikonazollal szemben.
Az érzékenységi vizsgálatokat a CLSI mikrodilúciós módszerével végezték 120 izolátumon. Az izolátumok fajmegoszlása a következő volt: 47,5% A. niger, 35% A. fumigatus, 7,5% A. flavus, 5% A. nidulans, 5% A. terreus. Az amphotericin B-re és vorikonazolra valamennyi izolátum érzékeny volt (MIC: ≤ 1 illetve ≤ 0,5 µg/ml). Hat A. fumigatus és három A. niger törzs itrakonazol MIC értéke magasabb volt 16 µg/ml-nél, vagyis rezisztensnek bizonyultak erre a szerre.
A szakirodalmi adatok a vorikonazolt tartják a legmegfelelőbb szernek Aspergillus okozta infekciók kezelésére, ez még amphotericin B-re nem reagáló esetekben is hatékony lehet. A cikk szerzői sem találtak vorikonazolra rezisztens törzseket. További klinikai adatra lenne szükség a különböző fajok rezisztenciájára vonatkozóan annak érdekében, hogy megtaláljuk a legelőnyösebb in vitro módszereket a rezisztencia detektálására és a MIC értékek megfelelő klinikai interpretációjára.
Referátumot készítette: dr. Pongrácz Júlia
